Örmény irodalom

Örmény irodalom alatt az örményországi és/vagy örmény nyelvű irodalmat értik.

Pogány kor (Kr. e. II. század – Kr. u. III. század) A legtöbb nép irodalmának, így az örménynek is, a dalok alkotják az alapját, és bizonyos feljegyzések szerint a koltáni dalokkal veszi az örmény irodalomtörténet kezdetét. A legelső történetiró Kátinai Már Abasz vagy Ibasz volt, aki az örmények történetét görög írással jegyezte fel a Kr. e. II. században. A második történetiró edesszai Lerubnász, akit Ulip, Bardezánes, Arditheosz és a perzsa születésű Khorhobud követett.

Keresztény kor (IV. század – napjaink) Kezdetek (IV. – V. század) jobbra|bélyegkép|220px|Szent Mesrop

Az örmény kereszténység első írója Világosító Szent Gergely (), aki a Kr. u. IV. században írt homíliákat a megtért örmények oktatására.A mű 1737-ben jelent meg nyomtatásban Konstantinápolyban. Ugyancsak az örmény kereszténység kezdeti időszakára esett Agathangelosz működése, aki Világosító Szent Gergely életrajzát írta meg.A mű megjelent Konstantinápolyban 1709-ben és 1824-ben, Velencében 1835-ben. Kláig Zenobius püspök, Dáron tartomány történetét írta meg,Konstantinápoly 1719-ben, Velencében 1832-ben Niszibiszi Szent Jakabnak pedig homiliái ismertekLatin fordítását Antonelli bíboros készítette el Rómában 1756-ban. Örmény és latin kiadás Velencében 1765-ben; örmény szöveg Konstantinápolyban 1824-ben. Bizánci Fausztosz, az örmények történetét folytatta az Agathangelosz utáni időktől 390-ig.Megjelent Konstantinápolyban 1730-ban, Velencében 1832-ben, németül Lauertől, Kölnben 1879-ben Ezeket a műveket örmény nyelven legkorábban az V. században írhatták, miután Szent Mesrop 402 körül megalkotta az örmény ábécét. Nem sokkal az örmény ábécé létrehozása után Sáhák és Mesrop 412-ben a Bibliát örményre fordította, s ez által az örmény irodalom legszebb emléke jött létre.Kritikai kiadás Velencében 1805-ben Sáhák és Mesrop tanítványa volt Movszesz Horenaci.

Az V. század történetirója volt Örmény Elizeus és Phárbi Lázár, és ugyancsak ebben az időben sok szír és görög iratot világi és egyházi írók fordítottak örmény nyelvre. A legnevezetesebbek: Kaiszareiai Euszebiosz Krónikája;Kiadva Auchertől, Velence 1818, 2 köt.; és Petermanntól, Berlin 1866-1875 Alexandriai Philón beszédei;Auchertől, uo. 1822 és 1826 Aranyszájú Szent János homiliái;Uo. 1826-62 Szír Szent Efrém;Uo. 1836, 4 köt. Antiochiai Szent Ignác levelei.Petermanntól, Lipcse 1849 Filozófia művek közül Arisztotelész néhány munkája került lefordításra: a Kategóriák, az Értelmezésről, Kommentár az Analitikához; az álarisztotelészi iratok közül a Világról, az Erényről szólók, majd Porphyrios Isagogeja. Ezeket a fordításokat és kommentárokat Dávid bölcsésznek, azaz örményül Ánhághth Dávid ('a legyőzhetetlen Dávid') tulajdonították, aki azonban – egyes vélekedések szerint – csak a Filozofia meghatározását, mint Isagogét fordította.Dávid bölcsész művei, Velence 1833, Conibeare, Anecdota Oxoniensia class., series I. part VI., Oxford 1892 Az egyházi irodalom területén működött Esznig, aki a Szekták cáfolataSzmirna 1762, Velence 1826; franc. Levaillant de Florival, Párizs 1853 című munkát írta. (A mű fontos tudósításokat foglal magában a manicheusokról.) Esznig írása részben görög forrásokra vezethető vissza, részben pedig Szent Epiphaniosznak a szektákról irott művére.V. ö. Hántesz Amszorea, folyóirat 1892 okt. és nov. Gorion Örmény Izsák és Mesrop életrajzát hagyta hátra.

VI. – X. század A VI. században csak II. Mózes katolikosz naptárjavítása érdemel figyelmet.

A VII. században Mámigoni János Dáron tartomány történetét írta meg.Velence 1832 Kortársai voltak és irodalmi tevékenységet folytattak Kerthenavor Theodórosz, III. Izsák katolikoszUo. 1833 és Szebeosz Heraklioszával.Konstantinápoly 1851; oroszul és örményül Patkaneán, Pétervár 1862 és 1879

A VIII. században Ozniai, örményül Oszdnenzi János (katolikosz 718–729) az eutichiánusok és paulicianusok elleni iratokat szerzett.Velence 1833, latinul Auchertől, uo. 1834 István szüniki érsek is több műnek szerzője, illetve görögből fordítója. Khevond (Leontino) a 661 és 788 közötti évek történetét, Örményországban arab meghódítását dolgozta fel.V. ö. Schahnazareán, Párizs 1857; oroszul Patkanean 1862

A IX. században IV. János katolikosz folytatta a történetírást a 925-ös évig.Jeruzsálem 1843, Moszkva 1853; franc. Saint-martin, Párizs 1841 Ardzruni Tamás is – nagy terjedelmű – történeti művet írt, amely 936-ig tárgyalja az eseményeket.Konstantinápoly 1852, Szentpétervár 1887, franc. ford. Brosset 1874

A X. században működött Nagy Khozrov. Fő műve az Értelmezések az örmény breviariumhoz. Kortársai Vájokori Mezrop (Nagy Narszész életrajzaVelence 1853 és Az örmények és georgiaiak történelmének az Orpeliak alatt).Velence 1840 Kalankatuenzi Mózes (A kaukázusi albánok története),Párizs 1860, Moszkva 1860; oroszul 1862. Patkaneántól Asolik vagy Asolnik István (Az örmények általános történelme 1004-ig).Párizs 1859, Szentpétervár 1855; franc. Dulaurier, Párizs 1883

XI. – XV. század jobbra|bélyegkép|220px|Lámproni Narszész A XI. században Lásztriverdi Arisztág írt történeti munkát, melyben a 989 és 1071 közötti éveket dolgozta fel.Velence 1844; franc. Proudhomme, Párizs 1864 Erez Máté pap, Aranyszájú Szent János és Nazianzi Szent Gergely életrajzát fordította le görög nyelvről örményre.Velence 1751 Mágisztrosz Gergely egyházi költőként tevékenykedett, emellett Platón több művét örményre fordította.Uo. 1877 és 1890

A XII. században élt Kláji Szent Narszész (Snorháli, azaz Kellemes melléknévvel, 1102 – 1173), aki költő és egyházi író volt egyszemélyben.Művei lat. Velence 1833, 2 kötet; költeményei örm. uo. 1830; méltatását ld. örm. Alisán Leónál, 1873 Urhai Mátyás a 952 és 1136 közötti eseményeket dolgozta fel történeti művében. IV. Gergely katolikosz ('Gyermek Gergely') hat levéle,Jeruzsálem 1869; franc. Dulaurier-től, Párizs 1858 valamint a híres szónok, Lámproni Narszész (1153 – 1198) zsinati beszédeÖrményül és olaszul Velence 1812; németül Neumanntól, Lipcse 1834; művei kiadva Velence 1847 is ekkor keletkezett.

A XIII. században élt Örmény Mihály (?–1200) a bibliai Ádámtól 1198-ig írt történelmi művet.Jeruzsálem 1870 és 1871; franc. Langlois, Velence 1868 Nagy Vártán meséket, egyházi műveket és a világ teremtésétől 1267-ig terjedő krónikát írt.kiadva Emintől Moszkvában 1861 és Velence 1862 Gándzáki Kirágosz ugyancsak történetíró volt, és a 300-tól 1265-ig terjedő korszakot dolgozta fel.V. ö. Oszkán, Moszkva 1858, Velence 1865; franc. Brosset 1870 Örmény Malakhiás apát az 1228 és 1272 közötti örmény tatárjárást jegyezte fel.Szentpétervár 1870 Rábum Váhrám a kis-örményországi Rupenida-dinasztia történetét dolgozta fel 1280-ig.Párizs 1859 Orpeli István Szünik tartomány történetét és egyéb munkákat írt.V. ö. Sahnazeán 1859; oroszul Emintől, Moszkva 1861; franc. Brosset, Szentpétervár 1864 A korban működött még Ercingáni János.

A XIV. század jelentősebb alkotója Szembát, örményül Szembad írt történelmi munkát a 952–1244-es évekről.V. ö. Oszkán, Moszkva 1856; Sahnazareán, Párizs 1859 A században kezdődött meg az örmény irodalom hanyatlása.

A XV. századi Mezopi Tamás az Örményországot (is) pusztító Timur Lenk történetét dolgozta fel.Párizs 1860

XVI. – XIX. század

A XVI. században élt Tokáti Abagár, az örmény nyomdászat megalapítója.

A XVII. században Taurisi Arakhiel az 1605 és 1663 közötti évek történetét dolgozta fel.Amszterdam 1669, Ecsmiádzin 1884; franciául Brosset 1874

A XVIII. században Csámitsián Mihály több mint 3000 oldalas örmény történelmi munkát írt a legrégibb időktől 1784-ig.Velence 1784-1786, a köt., ang. Avdall, Kalkutta 1827., 2 köt.

A XIX. században Insidseán Lukács az ókori Örményország-Velence 1822 és az ókor történelmét,1835 valamint a Boszporusz leírása c. műveket írta.Uo. 1794; olaszul 1831

Jegyzetek

Örmény irodalom magyar nyelven Hajk és Bél harca. A régi örmény irodalom kincsestára (szerk. Schütz Ödön, Pete György), Életünk Szerkesztősége, Szombathely, 1995, , 310 p

Források

Kategória:Örmény irodalom