bélyegkép|250px|Az MBC Dramia, ahol az MBC csatorna történelmi sorozatait forgatják A koreai doramák gyártása az 1960-as években kezdődött meg, a mai értelemben vett „trendi” doramákat pedig az 1990-es években kezdték el gyártani. Az első televíziós sorozatot az állami KBS csatorna tűzte műsorra 1962-ben. A közszolgálati televízió kereskedelmi vetélytársa, a TBC agresszívabb műsorpolitikát folytatott és igen megosztó televíziós sorozatokat is gyártott. Az első történelmi televíziós sorozat, azaz , a , mely a királyság idejében játszódott.

Az 1970-es években a televíziókészülékek terjedésével a tévésorozatok száma is megnőtt, a 60-as évek trendjével ellentétben a drámai történelmi személyek helyébe nemzeti hősöket tettek, mint például vagy király. A kortárs sorozatok esetében leginkább az egyéni szenvedésekre koncentráltak.

Az 1980-as évek drámai fordulatot hoztak a televíziózásba. A modern drámák egy részével jobbára nosztalgiát próbáltak ébreszteni a gyorsan urbanizálódó országban a vidéki élet iránt. A korszak meghatározó sorozataként tartják számon az MBC-n 1987-ben vetített Love and Ambitiont. A kor legkiemelkedőbb klasszikusa a („Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt.

Az 1990-es évek újabb fordulatot jelentett a koreai sorozatgyártás számára; megjelent a piacon egy új kereskedelmi televízió, az SBS. Az első igazi kasszasiker koreai tévésorozat az Eyes of Dawn volt, amelyet 1991-ben tűzött műsorra az MBC. A sorozat nehéz és zavaros időkön keresztül követi a főszereplőket a japán megszállástól a koreai háborúig. Az egyik legnagyobb sikert az SBS Sandglass című „trendi doramája” aratta 1995-ben, mely új doramaformátumot vezetett be Koreában, a „trendi doramát”. A 90-es években indult meg a koreai sorozatok intenzív exportja, főképp ázsiai országokba, elindítva a koreai hullámot.

A koreai doramák számára a nemzetközi áttörést a 2002-ben vetített Winter Sonata jelentette. Ebben az időszakban született meg a „fúziós ” műfaja, ami megváltoztatta a történelmi sorozatok műfaját Koreában, olyan művekkel, mint a Ho Dzsun, a vagy A palota ékköve. A digitális korszakba lépés, a videomegosztó felületek és a közösségi oldalak elterjedése nagyban hozzájárult a koreai sorozatok növekvő nemzetközi népszerűségéhez.

A doramagyártás évtizedek szerint

Bár a mai értelemben vett „trendi” doramákat az 1990-es években kezdték el gyártani, a technológia fejlődésnek, a kereskedelmi televíziótársaságok megjelenését követő versenyhelyzetnek és a cenzúra lazulásának köszönhető szemléletváltás következtében, televíziós sorozatokat korábban is forgattak Dél-Koreában.

A televíziózás kezdete előtt rádiósorozatokat hallgatott a koreai közönség. A rádiózás 1927-ben kezdődött, a japán megszállás idején. Az adás kevesebb mint 30%-a volt ekkor koreai nyelvű, a szórakoztató programok, beleértve a rádiódrámákat is, a műsorok 30%-át tették ki.

A televíziózás kezdete az országban a HLKZ-TV kísérleti csatorna 1956-os indulásához köthető, ami azonban nem sokkal később megszűnt egy tűz következtében. 1961-ben elindult az első, nemzeti televíziócsatorna, a KBS. A legelső tévéfilm a HLKZ-TV nevéhez fűződik, a 15 perces The Gate of Heaven (, 천국의 문).

1960-as évek

Az 1960-as években a televíziózás elindulásával születtek az első televíziós sorozatok Dél-Koreában, melyek gyártását elősegítette az első két kereskedelmi csatorna, a TBC és az MBC alapítása. A sorozatok ebben az időszakban a kormány kiszolgálását és „oktató” funkciót töltöttek be. A technológia fejletlen volt, nem állt a társaságok rendelkezésére rögzítés és visszajátszás lehetősége, így a sorozatokat élőben közvetítették.

A Korean Drama Festival Organisation adatai szerint az első koreai dorama a KBS csatornán a The Friday Stage (, 금요극장) címet viselte. Az állami Korean Culture and Information Service (KOCIS) információja szerint viszont a KBS első televíziós sorozata a Backstreet of Seoul (, 서울의 뒷골목) volt 1962-ben, mely leginkább a városi lét problémáit boncolgatta és nem szórakoztatni kívánt. Más sorozatokat antikommunista propagandára vagy egyéb közcélú kampányra használt fel a kormány irányította csatorna. A közszolgálati televízió kereskedelmi vetélytársa, a TBC agresszívabb műsorpolitikát folytatott és igen megosztó televíziós sorozatokat is gyártott, például amelyek olyan érzékeny tabu témákkal foglalkoztak, mint a hűtlenség.

Ugyancsak 1962-ben került képernyőre a KBS csatornán az első történelmi televíziós sorozat, azaz , a (국토만리) (김재형) rendezésében, mely a királyság idejében játszódott. Akárcsak a korszak filmjei esetében, a televízióban is leginkább a régmúlt korszakokról szóló történelmi adaptációk voltak népszerűek, leginkább a három királyság idején játszódóak.

A 60-as években a televíziókészülék jóformán csak a tehetősebbek számára állt rendelkezésre (1961-ben készüléket adtak el), így a sorozatok sem jutottak el szélesebb közönséghez, a szórakoztatást a mozi dominálta, ahol szintén népszerűek voltak a különféle nemzeti hősöket vagy tragikus alakokat bemutató ok.

1970-es évek bélyegkép|250px|A főcíme a sorozat DVD-változatából Az 1970-es években a televíziókészülékek terjedésével a tévésorozatok száma is megnőtt (1971-re több mint egymillió, 1979-re már hatmillió készüléket adtak el), és akárcsak a mozivásznon, itt is érezhető volt az országot vezető rezsim politikai ideológiája, melynek következtében a drámai történelmi személyek helyébe nemzeti hősöket tettek, mint például vagy király. Az ekkor vetített ok jobbára legendákkal vegyítették a történelmet, és nem ragaszkodtak annyira a történelmi hűséghez, mint a 60-as évek történelmi sorozatai. Ennek fő oka az volt, hogy a megnövekedett kereslet miatt a napi epizódokkal vetített sorozatok forgatókönyvéhez átböngészni a handzsával (kínai írásjegyekkel) írt történelmi dokumentumokat szinte lehetetlen vállalkozás lett volna, valamint a legendákat könnyebb volt dramatizálni.

A kortárs sorozatok esetében leginkább az egyéni szenvedésekre koncentráltak, például a japán uralom vagy a koreai háború idejében játszódó művekkel, de a korabeli időszakban játszódóak is hasonló tematikájúak voltak. Ilyen volt például a TBC Assi (아씨) című sorozata 1970-ben, vagy a KBS 1972-es (여로) című sorozata is. Ebben az időszakban indult a hazai bűnügyekkel foglalkozó népszerű krimisorozat, a Starsky és Hutch-hoz hasonló (수사반장, „A főfelügyelő”), mely egészen 1989-ig futott az MBC műsorán. A sorozat először csak a megélhetési bűnözéssel foglalkozott, majd később, ahogy a koreai társadalom változott, megjelentek a történetben a drogkereskedők, az emberrablók, a maffiózók is. Ugyancsak befolyásos alkotás volt (김수현) (새엄마 , „Mostoha”) című sorozata, melyet szintén az MBC csatorna vetített 1972–73-ban. Igen népszerűek lettek ebben az időben a szappanoperákhoz vagy teleregényekhez hasonló, napi epizódokkal jelentkező sorozatok, ezek azonban különböznek a nyugaton ismert műfajtól, általában egy évadosak és 5–12 hónapig futnak.

A sorozatokat főképp a középkorú nők kedvelték ebben az időszakban. A tévétársaságok ekkor maguk gyártották a sorozatokat, a rendezők, forgatókönyvírók, színészek vagy közvetlenül a társaság alkalmazottai voltak, vagy exkluzív szerződésben álltak vele. Technológia és pénz hiányában a koreai televíziók nem gyártottak olyan költséges műfajú sorozatokat, mint az akció vagy a sci-fi, ezen műfajokban jórészt külföldi (amerikai) sorozatok futottak a csatornákon, azonban főműsoridőben jórészt hazai műsorokat vetítettek.

1980-as évek bélyegkép|220px| (차화연), a népszerű Love and Ambition főszereplőnője 2012-ben Az 1980-as évek drámai fordulatot hoztak a televíziózásba, ahogy a színes tévékészülékek is elérhetővé váltak. A modern drámák egy részével jobbára nosztalgiát próbáltak ébreszteni a gyorsan urbanizálódó országban a vidéki élet iránt, olyan sorozatokkal, mint a Pastoral Diary (MBC) vagy a Hill of the Rising Sun (KBS). A korszak meghatározó sorozataként tartják számon forgatókönyvírónő első igazi áttörő sikerét, az MBC-n 1987-ben vetített Love and Ambitiont (, 사랑과 야망), ami a nézők 78%-át ültette a képernyők elé, kiürítve ezzel az utcákat.

A televíziózásban megjelentek a reklámok, a hirdetők kedvenc felülete pedig a legnépszerűbb műsor, a tévésorozat lett. A növekvő anyagi lehetőségek megteremtették a tévésorozatok aranykorát. Műfajilag és témaválasztásban rendkívül változatos korszak volt a 80-as évek. Vígjátékok, gyerek- és tinisorozatok, művészi drámák, külföldi irodalmi művek adaptációi, abszurd komédiák, thrillerek, gengsztersorozatok váltották egymást, szinte teljesen kiszorítva a mozit, ahol az erotikus filmekkel próbálták meg visszacsábítani a nézőket.

A kor legkiemelkedőbb klasszikusa a (조선왕조500년, „Csoszon ötszáz éve”) című sorozat volt, mely nyolc évig futott, 11 különálló sorozattal, összesen mintegy 800 résszel és a Csoszon-kor történelmét mutatta be. A sorozat érdekessége, hogy teljes fikcionalizáció helyett a hivatalos Csoszon-kori feljegyzésekre hagyatkozott (ugyan egyes források szerint liberális módon) és gyakran vitatott, ellentmondásos témákat, eseményeket is bemutatott. A sorozatot a 2000-es évek egyik legnagyobb nemzetközi sikerét, A palota ékkövét is jegyző készítette. Ezzel szemben az állami KBS csatornán futó (개국, „Az alapítás”) című sorozat, amely Thedzso koreai király államalapítását mutatta be a Twitch Film szerint „teljesen úgy kezelte azt, ahogyan magához ragadta a trónt, mintha mennyei manna lenne (több módon is 80-as évekbeli politikai hatalomra emelkedéséhez hasonlítva).”

1990-es évek bélyegkép|220px|, az Eyes of Dawn főszereplőnője Az 1990-es évek újabb fordulatot jelentett a koreai sorozatgyártás számára. A technológia fejlődésével új lehetőségek nyíltak, valamint 1990-ben megjelent a piacon egy új kereskedelmi televízió, az SBS, ami újra felszította a nézőkért folyó versengést a csatornák között. Egye több pénzt és kreatív energiát fektettek a producerek, rendezők és írók a szórakoztató műsorokba. 1992-ben megszűnt a szigorú cenzúra, ami megakadályozta a politikai és egyéb tabu témák ábrázolását a televízióban, így változatosabb forgatókönyvek születhettek. Egyes sorozatokhoz külföldön is forgattak, ami még színvonalasabbá tette a produkciókat. Az állami KBS csatornáról ebben az időszakban kerültek le az igen alacsony nézettségű „antikommunisa” tévésorozatok.

Az első igazi kasszasiker koreai tévésorozat az Eyes of Dawn (, 여명의 눈동자) volt, amelyet 1991-ben tűzött műsorra az MBC (채시라) és (최재성) főszereplésével. A sorozat nehéz és zavaros időkön keresztül követi a főszereplőket a japán megszállástól a koreai háborúig. Ez volt az első sorozat, amit Európába adtak el, a török TRT televízió vette meg. Mind a kritikusok, mind a nézők rendkívül pozitívan fogadták a nagy költségvetésű, részenként 200 millió vonból készült alkotást.

Az 1990-es évek közepétől egyre népszerűbbek lettek az úgynevezett trendi doramák, amelyek a látványra és a frappáns dialógusra helyezték a hangsúlyt. Az egyik legnépszerűbb az MBC-n futó Jealousy (, 질투, „Féltékenység”) volt, amely fiatal, trendi főszereplőivel, a városi élet realisztikus ábrázolásával jobban vonzotta a fiatal nézőket, mint a korábban főműsoridőben vetített melodrámák. A sorozat betétdala is sikert aratott a slágerlistákon, ezzel arra ösztönözve a producereket, hogy jobban összekapcsolják az egyéb termékeket a sorozatok marketingjében.

Az egyik legnagyobb sikert a legfiatalabb csatorna, az SBS Sandglass című sorozata aratta 1995-ben, mely a KOCIS szerint „átírta a koreai televíziózás történetét”. A sorozat a felkelés eseményei köré építi a szerelmi történetet és bemutatja, hogyan érzett a koreai nép a véres politikai eseményeket követően. A sorozat máig az egyik legnagyobb nézőszámú alkotás a koreai televíziózás történetében, 50,8%-os átlagnézettséggel. Ugyanakkor a történelmi sorozatok nézettsége zuhanni kezdett, ritka volt az olyan, amelyik elérte a 30%-os nézettséget.