(kínaiul: 秦二世皇帝, hangsúlyjelekkel: Qín Èr Shì Huángdì; i. e. 230. október 29. – i. e. 207. október 1.) Kína második császára, aki apját, t követte a -dinasztia trónján i. e. 210-ben, de alig három évnyi uralkodást követően öngyilkosságot követett el. Halála után néhány héttel, mindössze 15 év fennállás után az első kínai császári ház, a -dinasztia elbukott.

Származása, neve 嬴胡亥, a -dinasztia és egyúttal Kína második császárának a trónra lépése előtti húsz évéről alig lehet tudni bármit is. A dinasztia történetét, a bukást követő mintegy száz évvel később lejegyző művében, A történetíró feljegyzéseiben nem szentel neki külön fejezetet, hanem csak a -dinasztia történetét leíró 5. fejezetben, illetve az első császár, évkönyvében, a 6. fejezetben értekezik uralkodásának rövidke három esztendejének részleteiről.

Mivel az édesapja maga az első császár volt, értelemszerűen az ő családneve ( 姓) is 嬴 volt, a nemzetségneve ( 氏) pedig 趙. Édesanyja személye ismeretlen, miként pontos születési dátumát sem jegyezték fel, illetve nem maradt fenn.

Az, hogy életének ilyen alapvető adatai is hiányoznak, nem véletlen annak ismeretében, hogy bár az első császár törvényes fiúgyermeke volt, de a sorban mégis csak a 18., vagyis semmiképpen nem ő volt a jogos trónörökös, és végrendeletében sem őt nevezte meg utódjául trónján.

Trónra lépésének körülményei utolsó éveiben búskomorrá vált, és reménytelenül kereste az örök élet elixírjét. I. e. 210. szeptember 10-én egy ilyen, a birodalom keleti tengerpartra indított expedíciója során hunyt el. Ördögien ravasz miniszterét, t is váratlanul érte a felséges uralkodó halála, valahogy időt akart nyerni, hogy az utódlás körülményeit olyan módon tudja alakítani, amely számára kedvező lehet. Az ehhez vezető utat pedig abban látta, ha az elhunyt császár fiai közül valaki olyat segít a trónra, akit kellőképpen a befolyása alatt tud tartani. A törvényes utódlás rendje amúgy is felborult, amikor a császár az elsőszülött fiát, t 扶蘇 eltávolíttatta az udvarból, amikor az felemelte hangját, midőn apja tanácsára kivégeztette a négyszázhatvan konfuciánus tudóst. A miniszter azonban nem bízott semmit a véletlenre. Cinkostársával, a császár bizalmas tanácsadójának számító 趙高 eunuchhal egy közösen hamisított császári paranccsal öngyilkosságra kényszerítették t. A császár holttestét titokban szállították vissza a fővárosba, ba sózott halakkal megrakott szekéren, amelynek az volt a célja, hogy a hat hétig tartó út során oszlásnak indult tetem bűzét valahogy elfedjék. A császár végrendeletét meghamisították, és fiai közül, az uralkodásra talán a legkevésbé alkalmas, tanítványát, ültették trónra „ második nemzedékéből való császár”, vagyis néven.

Uralkodása kivégzése A húszesztendős új császár épp csak trónra lépett, s és között, rivalizálásuk okán máris elmérgesedett a helyzet. Mivel volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő miniszterrel szemben. Nyilvánvalóan sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával – kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául – végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős t is kivégeztette annak teljes családjával együtt.

A császár nem törődött a kormányzással és a közügyekkel, minden idejét a fényűző mulatságoknak szentelte. Valójában hozta a rendeleteket, az intézkedéseket, és irányította a birodalmat. Felemelte az adókat, szigorította a büntetéseket, és megnövelte a köz- és kényszermunkások számát. A sorozások gyakoribbá válása miatt végül megnőtt a parasztság elégedetlensége is, amely végül, i. e. 208-ban nyílt lázadássá fajult.

Chen She-féle felkelés Az első felkelés i. e. 208-ban a Jangce völgyében, egy szegény földműves, bizonyos 陳涉 vezetésével robbant ki. valójában besorozott katonából társaival dezertőrré vált, majd nyíltan a -dinasztia ellen fordult, és hamarosan több ezren csatlakoztak hozzá. A központi kormányzat tehetetlen volt a lázadókkal szemben, akikhez végül már a korábbi fejedelemségek vezetői is csatlakoztak. már nem érte meg a -dinasztia i. e. 207-ben bekövetkezett bukását, de emlékét, még a Han-dinasztia idején is ápolták. így ír erről:

Halála A császár azonban nemigen törődött a felkelés során a palotába sorra érkező kedvezőtlen hírekkel. Baljós álmok gyötörték, és feltehetően pszichés problémákkal küzdött. , hogy megerősítse dominanciáját az udvaroncok között, rávette őket, hogy a császárnak ajándékozott szarvasról ők is állítsák azt, hogy valójában egy ló. Az ifjú császár bár kezdetben ellenkezett, de végül beismerte, hogy a szarvas csakugyan egy ló, és meggyőződött arról, hogy hallucinációk gyötrik. A saját személye és birodalma végső összeomlása előtt, bátor és vakmerő lépésre szánta el magát: menesztette az összes eunuchot, köztük t is. válaszlépésként ekkor emberivel közösen elfoglalta a palotát, és öngyilkosság elkövetésére kényszerítette a császárt.

Az utódlás a második császár halálakor, annak unokaöccsét, fiát, et 子嬰 ültette trónra, de már nem császári rangban. Mivel ekkorra a birodalom szétesett, csak a királya ( 秦王) címet viselhette. Az új uralkodó 46 nap múlva megadta magát nak 劉邦, aki öt évvel később, i. e. 202. február 28-án megalapítja a Han-dinasztiát. megkímélte a fiatal király életét, de nem sokkal később, tábornok-társa, 項羽 seregével bevette a fővárost, ot 咸陽, és lefejeztette az uralkodót a -ház valamennyi tagjával együtt, a várost pedig felgyújtatta.

Személyéhez kapcsolódó érdekességek A kantoni kínai nyelvben az „ 二世祖” (kantoni jyutping: ji6 sai3 zou2) „második generációs ős” kifejezés a gazdag és befolyásos apjuk révén boldoguló aranyifjakra használt becsmérlő kifejezés.Lásd: A „ 指鹿為馬”, vagyis „a szarvast lónak nevezni” egy afféle szólásmondássá ( 成語) vált a kínai nyelvben, amelyet akár szóban, akár írásban olyan helyzetekben használnak, amikor valaki a dominanciáját kinyilvánítja mások felett.Lásd:

Megjegyzések

Hivatkozások

Források Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis C. Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press, 2008, pp. 20-102. Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó, 2005. Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó, 2009.

Kapcsolódó szócikkek -dinasztia Csin Si Huang-ti Jing Ce-jing Hszienjang O-pang palota Jing Fu-szu Li Sze Csao Kao

Kategória:Kínai császárok Kategória:Csin-dinasztia Kategória:I. e. 230-ban született személyek Kategória:Az i. e. 200-as években elhunyt személyek Kategória:Kínai kultúra Kategória:Öngyilkos uralkodók