(i. e. 280 - i. e. 208) befolyásos főminisztere, a birodalomegyesítő intézkedések egyik kidolgozója, aki i. e. 246-tól állt szolgálatában. Legista politikusként szorgalmazta a hatalom központosítását, a bürokrácia megerősítését, az arisztokrácia letörését. I. e. 233-ban állítólag szerepe volt egykori tanulótársa, halálában. I. e. 213-ban az ő tanácsára került sor a nagy könyvégetésre, melynek során a -beli krónikák és a gyakorlati hasznú (mezőgazdasággal, jóslással, orvoslással foglalkozó) könyvek kivételével a birodalomban minden könyvet elégettek. i. e. 210-ben bekövetkezett halála után szerepet játszott a második császár, Csin Er Si Huang-ti puccsal történt trónra ültetésében. I. e. 208-ban egykori cinkostársa, a Csin Er császárt bábként irányító a kiéleződött hatalmi harcok során családjával együtt kivégeztette.

Élete életrajzát, a halálát követően valamivel több mint száz évvel a nagy történetíró, jegyezte fel monumentális történeti műve, A történetíró feljegyzései 87. fejezetében. életrajzi fejezetének legelső részei Tőkei Ferenc fordításában magyarul is olvashatók. Lásd: Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. 395-402. o. (Harmadik, változatlan kiadás) Ezenkívül ugyanebben a műben más, a -dinasztiával kapcsolatos fejezetben is felbukkan az alakja.

Innen lehet tudni, hogy i. e. 280-ban született, a Hadakozó fejedelemségek idején a államhoz tartozó ban. Ifjúkorában tartományi kishivatalnok volt, és a kor nagy gondolkodójánál, nél (kb. 1. e. 310 - i. e. 220) tanult, diáktársával, a később nagy legista filozófussá lett vel együtt.

szolgálatában i. e. 247-ben elhagyta mesterét és be utazott, ahol 呂不韋, a kereskedőből lett miniszter követője lett. I. e. 246-ban királya, a későbbi Első Császár fogadta őt és kinevezte főírnoknak ( 長史). Valamikor i. e. 237 és i. e. 221 között igazságügyi miniszter ( 廷尉) lett, ekkori tevékenységével kapcsolatban azonban nagyon kevés információ maradt fenn. I. e. 233-ban intrikáival szerepet játszott halálában. Valamikor az i. e. 221-es birodalomegyesítést követően, i. e. 219 és 213 között baloldali főminiszterré ( 左丞相) nevezte ki, ez volt ben a legmagasabb tisztség. Ekkor már valószínűleg jó néhány éve ő lehetett a birodalom legbefolyásosabb embere.

Egyesek szerint valójában állt az Első Császár legtöbb intézkedése mögött, ő fejezte be azt a folyamatot, amelyet kezdett el. szigorú törvényeit és közigazgatási rendszerét kiterjesztette az egész birodalomra, jelentős része volt a konfuciánus tudósokkal való kegyetlen leszámolásban, s híres beszéde alapján került sor a nagy könyvégetésre:

Ideológiája a tettek embere volt, elvei hoz hasonlóan szintén csak A történetíró feljegyzéseiben idézett beadványaiból, beszédeiből ismerhetők meg. Ezekben többször hivatkozik ra 申不害 és re, az egyes konkrét helyzetekhez kapcsolódóan pedig tiszta legista elveket fejt ki.

Ezen szövegekből látható, hogy elveiben is a legista hatalomelméletet követte. Az egyik beadványa arra buzdítja az ifjú császárt, hogy szabjon ki szigorú büntetéseket és fokozza az alattvalók ellenőrzését. A részletben szerepel mind a három legista alapfogalom, a 勢 („hatalmi helyzet”), a 術 („kormányzati módszer”) és a fa 法 („törvény”) – e három fogalom kombinálása egyértelműen hatását tükrözi, akit csaknem szó szerint idéz is.

Halála i. e. 210. szeptember 10-én hunyt el, távol a fővárostól, egy utazása során. t váratlanul érte az uralkodó halála, valahogy időt akart nyerni, hogy az utódlás körülményeit olyan módon tudja alakítani, amely számára kedvező lehet. Az ehhez vezető utat pedig abban látta, ha az elhunyt császár fiai közül valaki olyat segít a trónra, akit kellőképpen a befolyása alatt tud tartani. Cinkostársával, a császár bizalmas tanácsadójának számító 趙高 főeunuchhal egy közösen hamisított császári paranccsal öngyilkosságra kényszerítették az elhunyt császár legidősebb fiát, t, a törvényes trónörököst. A császár holttestét titokban szállították vissza a fővárosba, ba sózott halakkal megrakott szekéren, amelynek az volt a célja, hogy a hat hétig tartó út során oszlásnak indult tetem bűzét valahogy elfedjék. A császár végrendeletét meghamisították, és fiai közül, az uralkodásra talán a legkevésbé alkalmas, tanítványát, t ültették trónra.

A és közötti hatalmi rivalizálás miatt azonban hamar elmérgesedett a helyzet. Mivel volt az új császár egykori nevelője, a befolyása is nagyobb lehetett. Elérte, hogy a császár bizalma megrendüljön az őt trónra segítő miniszterrel szemben. Nyilvánvalóan sugallatára a következő levélben fejezte ki a személye iránti elégedetlenségét:

, aki akkorra már végezett valamennyi vetélytársával - kíméletlen tisztogatásának miniszterek, hercegek és katonatisztek estek áldozatául - végül i. e. 208-ban, az ekkor már több mint hetven esztendős t is kivégeztette annak teljes családjával együtt harmadíziglen. kivégzésére a főváros piacterén került sor „az öt büntetésnek” ( 五刑) nevezett módon. A sors fintora, hogy ezt, a kínzással egybekötött kivégzési formát korábban épp „reformálta meg”, amely ekkoriban abból állt, hogy az először az elítélt orrát vágták el, ezt követően a karjait és a lábait, majd pedig a kasztrálását követően, derékban kettévágták.

Megjegyzések

Hivatkozások

Források C. Blunden - M. Elvin. A kínai világ atlasza. Budapest, Helikon 1995. Derk Bodde. "The State and Empire of Ch'in". In The Camdridge History of China. Denis Twitchett és John K. Fairbank (szek.) Vol. I. The Ch'in and Han Empres, 221 B.C.-A.D. 220. Cambridge University Press 2008, pp. 20-102. Roberto Ciarla (szerk.). A terrakotta hadsereg. Az első kínai császár agyaghadserege. Budapest, Alexandra Kiadó 2005. Ann Paludan. Kínai császárok krónikája. Budapest, Móra Könyvkiadó 2009. Salát Gergely. Az ókori kínai Qin állam büntető jogának rendszere. (Phd disszertáció) ELTE BTK 2006. Salát Gergely. „A teljhatalom ideológiája: a legizmus”. In Kósa Gábor - Várnai András (szerk.): Bölcselők az ókori Kínában. Magyar Kína-kutatásért Alapítvány, Budapest 2013. pp. 281-300. Kínai filozófia. Ókor. 2. kötet. Válogatta, fordította, a bevezetést és a jegyzeteket írta: Tőkei Ferenc. Akadémia Kiadó. Budapest, 1986. (Harmadik, változatlan kiadás)

Kapcsolódó szócikkek Csin-dinasztia (i. e. 221 – i. e. 207) Csin Si Huang-ti Csin Er Si Huang-ti Han Fej-ce Csao Kao Könyvégetés és a tudósok eltemettetése Jing Fu-szu Jing Ce-jing Legizmus Kis pecsétírás

További információk

Kategória:Ókori kínai filozófusok Kategória:Kivégzett politikusok