(kínaiul: 徐福 vagy 徐巿; adott neve: 君房; adott nevét ( 字) a 《海內十洲記》 című mű egyik részletére hivatkozva Joseph Needham közli, lásd Needham 1974, 123. o. 齊 állam, i. e. 250 – ?) udvari orvosként és mágusként szolgált a udvarban. Kína első császára, két ízben küldte tengeri expedícióra, hogy felkutassa számára az örök élet elixírjét. A Keleti Tengeren tett két utazására i. e. 219 és i. e. 210 között került sor, de a második útról sohasem tért vissza. Egyes, későbbi történeti források tudni vélik, hogy hajóival elérte a mai Japánt, és feltehetően ott is halt meg. Kultusza Japánban is ismert.
Útjai életének részleteiről alig árulnak el valamit a kínai krónikák. Személyével kapcsolatban csak útjai kapcsán tesznek említést. Elsőként alighanem a nagy történetíró, tudósít róla művében, A történetíró feljegyzéseiben. Alakja az Első Császár életét és uralkodását bemutató 6.,Lásd: valamint a és királyainak életrajzát ( 淮南衡山列傳) tartalmazó 118. fejezetekbenLásd: bukkan fel. Innen tudható, hogy Kínát a történelem során először egyesítő olyannyira rettegett a haláltól, hogy már-már megszállottan kereste a halhatatlanság varázsszerét, az örök élet csodás elixírjét ( 奇藥 vagy 神藥). Ezzel kapcsolatban egy Lu mester ( 盧生) nevű mágusával konzultált, aki mesélt neki a három csodálatos hegyről (szigetről), ról 蓬萊, ról 方丈 és ról 瀛洲, a halhatatlanok ( 僊人) lakhelyeiről, ahol megtalálható az örök élet varázsszere.Lásd:
thumb|450px|balra| tengeri expedíciójának ábrázolása Utagava Kunijosi japán festőművész festményén (1839-1841).
thumb|430px|balra| tengeri átkelésének ábrázolása egy régi japán fametszeten (徐福渡来の画).
A császár késlekedés nélkül megbízta udvari mágusát ( 方士), t, hogy több ezer fiatal lánnyal és fiúval hajókkal induljanak a keleti tengerre, felkutatni a csodás szigeteket, és megszerezni a halhatatlanságát biztosító varázsszert. Mindez, a császárként történő uralkodása 3. évében, vagyis i. e. 219-ben történt. csak jó néhány év múlva tért vissza üres kézzel. A császári audiencián beszámolt arról, hogy egy idő után a továbbhaladásukat „óriás szörny hal” ( 大鮫魚)Needham értelmezése szerint „nagy cápák” (great sharks) akadályozták az expedíciót a továbbhaladásban; lásd: Needham 1971, 552. o. akadályozta. Kérte az uralkodót, hogy bocsásson a rendelkezésére biztoskezű íjászokat, hogy azok segítségével megismételhesse az expedíciót. Éjjel a császár álmában az emberi arcú tenger istenével ( 海神) harcolt. Másnap az udvari álomfejtő közölte vele, hogy az álom jelentése az, hogy a gonosz isten legyőzhető. A császár ezen felbuzdulva, költséget nem kímélve felállíttatta az újabb expedíciót, amelyen ezúttal ismétlő számszeríjakkalNeedham értelmezése szerint a 連弩 „ismétlő számszeríjpadok” (multiple-bolt arcuballistas); lásd: Needham 1971, 552. o. felszerelt katonák is részt vettek azzal a paranccsal, hogy végezzenek a tengeri szörnnyel. Az i. e. 210-ben útnak indult második tengeri expedíciót ezúttal is vezette. A nagy történetíró, az expedíció indulását követően alig több mint száz évvel úgy tudta, hogy a flotta 瑯邪 (egykori körzet a mai és tartományok határán) érintésével észak felé indult, majd elérte a -félsziget legkeletibb csücskén található t 成山, és többé nem látták.Lásd: A császár ezt követően pár hónappal, még ebben az esztendőben, szeptember 10-én elhunyt, amikor is saját maga, személyesen kereste az örök élet elixírjét a keleti tengerparton.
thumb|220px|jobbra|A legendabeli -hegy, ahol a halhatatlanok élnek.
A történetíró feljegyzéseinek 108. fejezetében némi eltérés található. Az itt olvasható történetben egy „isteni különleges lény” ( 神異物) szerepel az „óriás szörny hal” helyett, az örök élet elixírjét pedig a gyakoribb 壽藥 néven említi a szerző. Érdekes eltérés, hogy ebben a változatban az első tengeri útja alkalmával megtalálta a halhatatlanok szigetét. Visszatérve beszámol a császárnak arról, hogy a tenger közepén találkozott a nagy tengeristennel ( 海神). A tengeristen töviről hegyire kikérdezte t, majd közölte vele, hogy láthatja ugyan a hőn áhított csodás növényt, de el nem viheti. Ezt követően, az istennel együtt délkelet felé vették az útjukat, és elérkeztek szigetére. megpillantotta a szigeten álló palotát ( 芝成宮), melynek kapuja előtt bronzszínű és sárkányformájú lények őrködtek, akik fénysugaraikkal beragyogták az eget. A palotában alázatosan esdekelt a tengeristennek, hogy elvihesse a csodaszert a császárnak, de a tengeristen cserébe azt kérte, hogy előbb hozzon neki nemes ifjakat, szűz leányokat és mesterembereket. A császár beszámolója hallatán a második expedícióra már háromezer fiatal férfit és leányt küldött, mindenféle mesteremberrel együtt, akik élelemmel alaposan felpakolva indultak útnak. A hajók állítólag eljutottak valamiféle „lapos síkságra és széles mocsaras” ( 平原廣澤) vidékre, ahol kinevezte magát királynak, és soha többé nem tértek vissza.Lásd:
Későbbi források, mint például A három királyság regényes története ( 《三國志》)Lásd: és a Kései Han-dinasztia hivatalos történeti műve, a Lásd: tudni véli, hogy expedíciója végén egy bizonyos nál 亶州 kötött ki, ilyen nevű helység azonban más forrásokból nem ismert, így csak találgatni lehet, hogy a források szerzői miféle helyre gondoltak, és hogy egyáltalán honnan származtak az értesüléseik.
Legendája Az eltűnt expedíció története már régóta találgatásokra ad okot. Kínában már a 10. században megjelent az a felvetés, hogy Japánban ért partot. A -kor kiváló irodalmára és művésze (1007-1072) a Dal a japán kardról ( 日本刀歌) című költeményében már tényként hivatkozik arra, hogy eljutott Japánba, hajóin azokkal a könyvekkel, amelyeket kimenekített az országból. amikor a zsarnok uralkodó elrendelte a nagy könyvégetést.Lásd:
Japán forrásban először 1339-ben esik szó tengeri átkeléséről, a Dzsin nó sótóki 《神皇正統記》 című műben, bár arról, hogy a -dinasztia kapcsolatban állt a japán szigetekkel már a 8. századi művekben is tesznek említést.
Manapság mind Kínában, mind Japánban igen népszerű elmélet, hogy ténylegesen eljutott a japán szigetekre, ahol ekkoriban a kb. i. e. 14 000-ben kezdődött Dzsómon-kor őslakóival találkozhatott. A csiszoltkő-korszaki kultúrával rendelkező bennszülöttekre nyilvánvalóan hatással volt a fejlett, a fémeszközöket ismerő kínaiak megjelenése, akik között számos mesterember is akadt. Az elmélet egyik bizonyítékaként azt szokták felhozni, hogy a több mint tízezer éven át létezett, a japánok közvetlen elődeinek tekintett Dzsómon-kori őskultúra, valamikor i. e. 300 körül érhetett véget, és ekkor vette kezdetét a Jajoi-kor kor, amely kb. i. sz. 300-ig tartott, és már ismerték a bronzöntést és a vaskészítés technológiáját. Sőt olyan hipotézis is született, amely szerint expedíciója végül valahol Amerika partjainál vetett horgonyt.
Azt is valószínűsítik, hogy a korai japán mitológiában szereplő földművelés, gyógyszer- és selyemkészítés stb. isteninek alakját , illetve társai inspirálhatták. Sőt, a kínai történész, 衛挺生 (1890-1977) az eredetileg 1953-ban, kínaiul megjelent, majd az 1977-es japán kiadást követően Japánban is népszerűvé vált könyvében nem kevesebbet állít, minthogy Dzsinmu-tennó 神武天皇, Japán mitikus uralkodója, az „isteni harcos”, akinek a trónra lépésétől (i. e. 660) számítják a japán állam megalapítását valójában volt.
Emléke thumb|200px|jobbra| szobra ban (, Kína). A tiszteletére, 1988-ban állított templom és templomkert a tartománybeli 連雲港 várostól 50 km-re északra található.Lásd: Tokugava Jorinobu (1602–1671) 徳川 頼宣 daimjó a Vakajama 和歌山 prefektúrában található Singú 新宮 városában megépíttette (Dzsofuku) sírját, amely ma a Dzsofuku-parkban látogatható turisztikai látványosság.Lásd: A 徐福 név japán olvasata: Dzsofuku, amely régóta családnévként is használatos Japánban, az eredetét pedig ra vezetik vissza. Darvasi László A lojangi kutyavadászok című elbeszélésgyűjteményének „Az örök élet titka” című darabjában ekként idézi meg alakját:
Hatása a népszerű kultúrában A Naruto című japán animeben (Dzsofuku) nevét viseli az egyik gyógynövény, a Dzsofuku virág (Dzsofukubana 徐福花).Lásd: Ugyanitt szerepel továbbá a Dzsofuku-erdő (Dzsofuku no Mori 徐福の森),Lásd: valamint a Dzsofuku-hegy (Dzsofuku-jama 徐福山).Lásd: alakját felidézik a Marvel Comics Amerika kapitány képregényének "Hail Hydra" sorozatának 3. részében.Lásd:
Megjegyzések
Jegyzetek
Irodalom Joseph Needham. Science and Civilization in China: Volume 4, Physics and Physical Technology, Part 3: Civil Engineering and Nautics. Cambridge: Cambridge University Press. Joseph Needham. Science and Civilization in China: Volume 5, Chemistry and Chemical Technology, Part 2: Spagyrical Discovery and Invention: Magisteries of Gold and Immortality. Cambridge: Cambridge University Press. . 《史記》 - 《秦始皇本紀》 . 《史記》 - 《淮南衡山列傳》 Ei Tei-sei 衛挺生 (). Jinmu tennō = Jo Fuku densetsu no nazo 神武天皇 = 徐福伝說の謎. Tokyo.
Fordítás
Kapcsolódó szócikkek Csin-dinasztia Csin Si Huang-ti Taoizmus
További információk Kínaiak Japánban Japánban (kínai nyelvű cikk) Xu Fu's Sailing to Japan
Kategória:Ókori kínai utazók, felfedezők Kategória:Taoizmus