Stanley Cohen (New York, 1922. november 17. – Nashville, Tennessee, 2020. február 5.) amerikai biokémikus. 1986-ban Rita Levi-Montalcinivel közösen orvostudományi Nobel-díjban részesült az epidermális- és idegnövekedési faktor felfedezéséért.

Tanulmányai Stanley Cohen 1922. november 17-én született New Yorkban Louis Cohen szabó és felesége, Fannie Feitel gyermekeként. Mindkét szülője oroszországi zsidó bevándorló volt. Gyermekkorában átesett a járványos gyermekbénuláson. Családja rossz anyagi helyzete miatt az (akkor) tandíjmentes Brooklyn College-be járt főiskolára, ahol biológia és kémia voltak a fő tantárgyai. Ezután egy ideig egy tejfeldolgozó üzemben dolgozott bakteriológusként, amíg elegendő pénzt össze nem tudott gyűjteni a továbbtanulásához. Egy ösztöndíj segítségével az ohiói Oberlin College-ben szerzett mesterfokozatot (M.A.) zoológiából 1945-ben, majd a Michigani Egyetemen védte meg doktori disszertációját 1948-ban. Dolgozatának témája a földigiliszta nitrogénmetabolizmusának megváltozása volt éhezés esetén. Kísérletes munkájához ötezer gilisztát gyűjtött össze az egyetem campusán. Munkássága Kutatói pályáját a Coloradói Egyetem gyermekgyógyászati és biokémiai tanszékén kezdte, ahol a koraszülöttek anyagcseréjét tanulmányozta. Hogy megtanulja a radioizotópos kutatási technikákat, 1952-ben átment a St. Louis-i Washington Egyetem radiológiai tanszékére. Itt többek között a leendő Nobel-díjas Arthur Kornbergtől tanult. 1953-ban a zoológiai tanszéken csatlakozott Rita Levi-Montalcinihez, aki éppen akkor fedezte fel egértumorban az idegnövekedési faktort és segítőt keresett az anyag izolálásához és karakterizálásához. A közös munka mellett Cohen önállóan felfedezte az epidermális növekedési faktort (epidermal growth factor, EGF), amelynek extra adagjának hatására az újszülött egerek hamarabb nyitották ki a szemüket és bújtak ki a fogaik. A későbbiekben az EGF és receptora segített jobban megérteni egyes tumorfajták kialakulásának mechanizmusát és tumorellenes gyógyszerek támadáspontjául is szolgálnak. A hasonló növekedési faktorok szerepet játszanak a szív-, bél- és vesebetegségek kezelésében és megelőzésében.

1959-ben elfogadta a Vanderbilt Egyetem ajánlatát és a biokémiai tanszék adjunktusa lett. Folytatta a korábban megkezdett munkát és tanulmányozta az EGF kémiai és biológiai tulajdonságait.

1976-ban professzorrá, 1986-ban pedig kiváló (distinguished) professzorrá nevezték ki. Visszavonulása óta családjával együtt Nashville-ben él. Elismerései Stanley Cohen és Rita Levi-Montalcini 1986-ban orvostudományi Nobel-díjban részesült a növekedési faktorok felfedezéséért. Cohen ezenkívül számos egyéb díjat megkapott: 1977 a Vanderbilt Egyetem Earl Sutherland-díja 1981 az Amerikai Tudományos Akadémia H.P. Robertson Emlékdíja 1982 a Brandeis Egyetem Lewis S. Rosenstiel-díja 1982 a General Motors Rákkutató Alapítványának Alfred P. Sloan-díja 1983 a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díja 1985 a Gairdner Alapítvány Nemzetközi Díja 1985 Nemzeti Tudományos Érem 1986 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért 1980 óta tagja az Amerikai Tudományos Akadémiának, 1984 óta pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának.

Családja Felesége Jan Jordan.

Jegyzetek

Források Stanley Cohen – Biographical NobelPrize.org Stanley Cohen Notable Names Database Stanley Cohen’s Nobel Prize: 25 years of progress Vanderbilt University Stanley Cohen HowStuffWorks.com

Kategória:1922-ben született személyek Kategória:2020-ban elhunyt személyek Kategória:New York-iak Kategória:Amerikai Nobel-díjasok Kategória:Orvosi-fiziológiai Nobel-díjasok Kategória:Albert Lasker-díjas személyek Kategória:Amerikai egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Amerikai biokémikusok