Lenkei és zádorfalvi Lenkey János (Eger, 1807. szeptember 7. – Arad, 1850. február 8.) 1848–49-es honvéd tábornok.
Élete Gömöri származású köznemesi családba született. Édesanyja, Keszlerffy Terézia (Eger, 1780. december 14. – Eger, 1845. augusztus 7.), nemes Keszlerffy Józsefnek Heves vármegye főorvosának és Doszlern Annának a lánya. Édesapja, zádorfalvi lenkei Lenkey Károly, a nemesi testőrség tagja, borkereskedő (Lénárddaróc, 1775. február 7. – Buda, 1836. június 12.) Lenkey Mihálynak és Bárdos Apollónianak a fia. Szülei házasságot kötöttek 1800. december 9-én Egerben. Bátyja, ifj. zádorfalvi és lenkei Lenkey Károly János Szaniszló honvéd ezredes, Heves vármegye főszámvevője (Bécs, 1803. február 27. – Eger, 1874. május 18.). A tiszti iskola utászkarának elvégzése után 1822-ben lépett a császári hadseregbe. 1848 tavaszán százados a 6. huszárezred 2. századánál, melyet később csak Württemberg-huszároknak neveztek és akik 1849-től világoskék ruhát viseltek, rajta 5 sor sárga zsinórral és piros csákót (az ezred tulajdonosa 1817 és 1864 között Württemberg német királya volt). Egységével, az ezredesi osztályú 2. századdal, aminek a parancsnoka volt, Galíciában állomásozott. A Sztaniszlóban történt lengyel forradalmi megmozdulás brutális leverése kapcsán összeütközésbe került parancsnokával, gróf Alfred von Paar ezredessel. Az összekülönbözés odáig vezetett, hogy százada 1848. május 30-án Lenkey János, Fiáth Pompejus főhadnagy és Harsányi Bálint őrmester vezetésével kalandos körülmények között Magyarországra szökött. balra|bélyegkép|Benczúr Gyula: Visszatérő Lenkey huszárok 265px|bélyegkép|jobb|Lenkey szülőháza a Kovács János és a Széchenyi István út sarkán 265px|bélyegkép|jobb|Lenkey emléktáblái a szülőházon 265px|bélyegkép|jobb|Lenkey János emlékére állíttatott kopjafa Zichyújfaluban A csak nemrégiben hivatalba lépő Mészáros Lázár hadügyminiszternek súlyos problémát jelentett Lenkey századának szökése. Az osztrák hadügyminisztérium követelte Lenkey megbüntetését, a magyar közvélemény azonban lelkesen a szökött katonák mellé állt. Fennállt a veszély, hogy Latour bécsi hadügyminiszter az ügyre hivatkozva megtagadja a magyar sorozású ezredek már megígért hazaszállítását, ezért Mészárosnak kockára kellett tennie még meg sem szerzett népszerűségét. A magyar hadügyminisztérium nyilatkozatban ítélte el Lenkey századának szökését, és elrendelte az ügy kivizsgálását. Ekkor született Petőfi Sándor Lenkei százada című verse, melyben a költő kiáll Lenkey mellett, és elítéli a magyar hadügyminiszter eljárását. A megoldás végül az lett, hogy a századot „büntetésül” beosztották a szerb felkelők ellen felállított seregbe. A század becsülettel végigharcolta a délvidéki háborút, jutalmul Lenkey Jánost októberben ezredessé léptették elő, és kinevezték az alakuló első honvéd huszárezred, a 13. Hunyadi huszárezred parancsnokának. Az ő ezredébe osztották be ideiglenesen Rózsa Sándornak a hazáért harcolni kész betyárjait, mintegy százötven főt.
Decemberben a Bakonyi Sándor honvéd tábornok parancsnoksága alatt álló bácskai hadtest egyik dandárjának parancsnoka lett. Bakonyi Sándor december 16-án elhagyta a szabadságharc ügyét, és utóda, Esterházy Sándor tábornok sem volt hajlandó végrehajtani az Országos Honvédelmi Bizottmány parancsait. A január közepén Verbászon tartott tiszti gyűlésen Esterházy a tiszttársaival együtt kijelentette, hogy nem hajlandó császári reguláris csapatok ellen harcolni. A hadtestet a felbomlástól gróf Vécsey Károly ezredes, valamint Lenkey János és Baudisz József századosok határozott fellépése mentette meg. Vécsey ezzel a tettével „érdemelte ki”, hogy utolsónak akasztották fel. Minek alapján választották ki az aradi vértanúkat
1849. március 15-én tábornokká léptették elő, és a komáromi várőrség parancsnokává nevezték ki. Be tudott jutni az ostromzár alatt álló várba, és Guyon Richárd tábornok megérkezéséig, 1849. április 20-áig ő volt a vár parancsnoka is. Guyon és Lenkey kinevezése a komáromi várba szükségmegoldás volt, Kossuth így akarta megoldani azt a problémát, hogy a hadsereg márciusi átszervezésekor a főseregnél nem jutott nekik megfelelő beosztás. Lenkey a komáromi várban ugyan lelkiismeretesen ellátta feladatát, de huszártisztként nem voltak meg a beosztáshoz szükséges ismeretei. Május végén a Tisza körül alakuló lovashadosztály parancsnokságával bízták meg, de beosztását a betegsége miatt már nem vette át. A harcokban a továbbiakban nem vett részt. A világosi fegyverletétel után cári, majd osztrák fogságba került. Ő is az aradi vértanúk perének egyik vádlottja volt, de pszichés betegsége egyre inkább elhatalmasodott rajta, ezért az eljárást megszüntették ellene. Elborult elmével az aradi vár börtönében halt meg.
Sírja ma szülővárosában, Egerben van. Aradi sírfelirata a következő volt:
Jegyzetek
Források
Bona Gábor: Az 1848-49-es honvédsereg katonai vezetői (Rubicon 1999/4) Magyarország hadtörténete két kötetben (főszerkesztő: Liptai Ervin), Zrínyi Katonai Kiadó, 1985, Nemeskürty István: 1848-49 – „Kik érted haltak szent világszabadság”, LAP-ICS Könyvkiadó, 1977, Erdei Gyula: Történetek Hajdúszoboszló múltjából, Hajdúszoboszló, 1993
További információk
Dr. Sebestény Sándor: A részvét nemes könnyűi Lenkey János honvéd tábornok emlékére
Kategória:Az 1848–49-es szabadságharc katonái Kategória:Egriek Kategória:Komárom várparancsnokai Kategória:1807-ben született személyek Kategória:1850-ben elhunyt személyek Kategória:Őrizetben elhunyt személyek