A karibi szirticápa (Carcharhinus perezii) a porcos halak (Chondrichthyes) osztályának kékcápaalakúak (Carcharhiniformes) rendjébe, ezen belül a kékcápafélék (Carcharhinidae) családjába tartozó faj.
Nagy termetű, 2-3 méteresre is megnövő kékcápaféle, amely az Atlanti-óceán nyugati részének trópusi, szubtrópusi vizein, többnyire korallzátonyok környékén él. Általában nem agresszív, de mérete miatt potenciálisan veszélyes az emberre.
Előfordulása A karibi szirticápa az Atlanti-óceán nyugati részén, Észak-Karolinától Brazíliáig fordul elő, beleértve a Bermudákat, a Mexikói-öböl északi részét és a Karib-tengert. Florida Keystől északra már csak elvétve látni. A partközeli, vagy korallszirtek környéki sekély vizeket kedveli, többnyire a zátonyok meredeken aláfutó peremvidékén lehet megtalálni. Leggyakrabban 30 méternél sekélyebb vízben él, de megtalálták már 378 m mélyen is.
Megjelenése 190px|bélyegkép|balra|Karibi szirticápa a Bahamáknál
Az erőteljes testalkatú, áramvonalas karibi szirticápát nem könnyű megkülönböztetni a többi nagy termetű kékcápafélétől. Átlagos hossza 2-2,5 méter, az eddig fogott leghosszabb példány 3 méteres volt, a rekordsúlya pedig 70 kg. Színe a hátán sötétszürke vagy szürkésbarna, hasán fehér vagy sárgásfehér; oldalt pedig a két szín határán nem feltűnő fehéres sáv látható. Úszói színe sem jellegzetes, de mell-, has-, farok alatti úszóinak, illetve farokúszója alsó lebenyének végei sötét színűek.
Orra viszonylag rövid, széles, lekerekített, orrnyílásait nem zárja feltűnő bőrlebeny mint egyes fajok esetében. Szemei nagyok és kerekek; pislogóhártya (harmadik szemhéj) védi őket. Alsó és felső állkapcsainak mindkét felében 11–13 sor fog található. Fogai széles alapúak, fűrészes élűek, kihegyesedőek. Elülső 2-4 foga mindkét oldalon egyenesen álló, aztán hegyük fokozatosan egyre inkább a száj sarka felé hajlik. A fej két oldalán öt pár kopoltyúnyílás található, a harmadik a mellúszók eredésének vonalában nyílik. Elülső hátúszója magasra nyúlik, kissé sarlós; közte és rokon fajokhoz képest viszonylag nagy hátsó hátúszó között alacsony kiemelkedés fut a gerincen. Az elülső hátúszó körülbelül a mellúszó hátsó részének vonalában kezdődik (vagy kicsit előbb); a hátulsó hátúszó a farok alatti úszó magasságában - vagy kicsit előrébb - található. A mellúszók hosszúak, keskenyek, kihegyesedők. Dermális plakoidjai sűrűn, egymást átfedve helyezkednek el, rajtuk öt (a nagy példányoknál akár hét), a plakoid végén csúcsba hegyesedő kiemelkedés látható.
Életmódja bal|bélyegkép|Cápaetetés Viszonylagos gyakorisága ellenére a karibi szirticápa egyike a legkevésbé ismert nagy méretű kékcápaféléknek. Jellemzően éjszaka aktívak, jelentős vándorlási vagy évszakhoz köthető tevékenységet nem mutatnak. Fiatal példányai egész évben egy szűkebb területen belül maradnak, míg a felnőtteknél az élettér jelentősen szélesebb.
Időnként az aljzaton vagy barlangokban mozdulatlanul pihen; ez az első aktív életmódú cápafaj, amelyiknél ez a viselkedést megfigyelték. Ilyenkor nem alszanak, szemeikkel követik a közelben úszó búvárokat. Egyes spekulációk szerint ekkor a tengerfenékből fakadó édesvízi források fölé állnak, és az áramlat meglazítja vagy lesodorja a rájuk tapadó parazitákat. Ha veszélyt érzékelnek, a karibi szirticápák időnként fenyegető viselkedést mutatnak; ekkor hirtelen rándulásokkal, cikkcakkban úsznak és ismétlődően 1-1,2 másodpercre leeresztik mellúszóikat. Ez a viselkedés kevésbé kifejezett, mint a szürke szirticápa esetében.
Fiatal példányaira a nagyobb cápák, mint például a tigriscápa (Galeocerdo cuvier) vagy bikacápa (C. leucas) vadásznak. Néhány parazitája ismert; egy tarka piócafaj gyakran látható elülső hátúszójára tapadva. Brazília északi partjainál a fiatal példányok rendszeresen felkeresik az Elacatinus randallik élőhelyeit, amelyek leszedegetik róluk élősködőiket.
Táplálkozása Étrendjét a korallszirtek különböző csontos halai és fejlábúi alkotják, de megeszi a sasrájákat és tüskésrájákat is. A halak vergődését utánzó alacsony frekvenciájú hangokkal csalogatható. A fiatal cápák kisebb halakkal és rákokkal táplálkoznak. Képesek arra, hogy gyomortartalmukat kiöklendezzék és így megszabaduljanak az emészthetetlen tárgyaktól, gyomorparazitáktól vagy a gyomorfalukon képződött túl sok nyálkától.
Szaporodása A karibi szirticápák rokonaikhoz hasonlóan elevenszülők. A megtermékenyített peték az anya testében fejlődnek; ha kimerítették sziktartalmukat, a szikzacskó méhlepényszerűen az anya szöveteihez kapcsolódik és így táplálja az ivadékot. A párzás agresszív viselkedéssel jár együtt, a nőstények gyakran viselik harapások nyomait az oldalukon. A Fernando de Noronha-szigeteknél az új nemzedék a száraz évszakban, február-április között jön a világra, míg más élőhelyein a déli féltekén a születés jellemzően inkább nyáron, november-december környékén történik. A nőstény egyéves vemhesség után hozza világra 4-6 utódát és a következő évben nem párzik. Az újszülött cápák hossza maximum 74 cm; a hímek 1,5–1,7 méteres, a nőstények 2-3 méteres korukban várnak ivaréretté.
Jelentősége és környezetvédelmi helyzete 200px|bélyegkép|Csalihoz gyűlt cápák A faj többnyire nem törődik a búvárokkal vagy elkerüli őket, de táplálkozás közben zavarva agresszív lehet és nagy mérete miatt is potenciálisan veszélyes az emberre. 2008-ban 27 támadást írtak karibi szirticápák számlájára, melyek közül 4 volt provokálatlan és egyik sem volt halálos kimenetelű.
Kereskedelmi célokból halásszák, húsát, bőrét, mája olaját felhasználják vagy hallisztnek dolgozzák fel. Kolumbiában a leggyakrabban fogott cápafajnak számít (a horoggal fogott cápák közül 39%) és uszonyáért, olajáért és fogaiért (utóbbit dísztárgyakhoz) fogják. Belize-ben inkább a horgos halászat melléktermékeként fogják; uszonyait eladják Kelet-Ázsiába, húsát pedig Belize-ben, Mexikóban és Guatemalában tortilla-szerű panadesként fogyasztják. Az ipar által szennyezett vizeken húsában metil-higany és egyéb nehézfémek halmozódhatnak fel. Cápaetetés A Bahamákon és a Karib-tenger szigetein a turisták számára cápaetetéseket rendeznek. A Bahamákon ez a tevékenység 6 millió dolláros bevételt jelent évente; így egy élő cápa akár 13-40 ezres jövedelmet is hozhat, szemben egy kifogott cápa 50-60 dolláros kereskedelmi értékével. A gyakorlat ellenzői szerint viszont a cápák így a búvárokat az étellel azonosítják és megnövelik a cápatámadások esélyét (konkrét bizonyítékok ezt egyelőre nem támasztják alá). Floridában betiltották a cápaetetést, de a karibi térség más területein továbbra is hozzáférhető. Védelme A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján a karibi szirticápa mérsékelten fenyegetett státusszal szerepel. Belize-i és kubai populációit túlhalásszák. Élőhelyüket, a korallzátonyokat is folyamatosan pusztítják. Az Egyesült Államok felségvizein halászata tilos. A Bahama-szigeteken védett állatnak számít az ökoturizmusban való fontos szerepe miatt. A halászat elől védelmet találhat Brazília Tengeri Védett Területein is. Források
Compagno, Leonard J.V. (1984). Sharks of the World: An Annotated and Illustrated Catalogue of Shark Species Known to Date. Rome: Food and Agricultural Organization. pp. 492–493. . Biological Profiles: Caribbean Reef Shark Florida Museum of Natural History, Ichthyology Department Carcharhinus perezi FishBase Ferrari, A. and A. (2002). Sharks. New York: Firefly Books. pp. 176–177. . Garla, R.C., Chapman, D.D., Wetherbee, B.M. and Shivji, M. (2006). "Movement patterns of young Caribbean reef sharks, Carcharhinus perezi, at Fernando de Noronha Archipelago, Brazil: the potential of marine protected areas for conservation of a nursery ground". Marine Biology 149: 189–199. Caribbean Reef Shark ReefQuest Centre for Shark Research Sazima, I. and Moura, R.L. (2000). Ross, S. T., ed. "Shark (Carcharhinus perezi), Cleaned by the Goby (Elacatinus randalli), at Fernando de Noronha Archipelago, Western South Atlantic". Copeia 2000 (1): 297–299. Shark Feeding Elasmodiver.com
Fordítás
Kategória:Szirticápák Kategória:Halfajok Kategória:Az Atlanti-óceán halai