bélyeg|Dornberger (balra, kalapban) és Wernher von Braun, miután megadták magukat a Szövetségeseknek 1945 májusában Walter Robert Dornberger (Gießen, 1895. szeptember 6. – Sasbach, 1980. június 27.) német tüzértiszt, tábornok, akinek az életútja átfogta a két világháborút. Ő vezette a német hadsereg fegyverfejlesztési kutatásait a peenemündei kutatóközpontban, a V–2 és más kutatási programok irányítója.

Élete Hessen tartomány Gießen egyetemi városában született. 1914-ben önkéntes szolgálatra jelentkezett, és szolgált az első világháború végéig. Tüzérhadnagyként 1918 októberében az amerikai csapatok fogságába került, innen két évre francia hadifogolytáborba került. Fogságát főként magánzárkában töltötte, a többszöri szökési kísérletek miatt. Az 1920-as évek végén befejezte mérnöki tanulmányait kitüntetéssel a Berlini Műszaki Egyetem főiskolán, majd 1930 tavaszán, NOTE: Dornberger's detailed account of the V2 project was one of the first to be published by a major participant. ötéves képzésén MSc gépészmérnöki vegzettséget szerzett.; edition for pagerefs unknown; 1979, 1982, 2003, 2008 editions. Díszdoktori címet kapott 1935-ben Karl Emil Becker ezredestől, egyetemi dékántól., pp.  19, 33, 55.

Rakétakutatása 1930 áprilisában Dornbergert kinevezték a német hadsereg (Reichswehr) Ballisztikai Tanácsának Fegyverzeti Osztályára vizsgálati asszisztensnek a titkos fejlesztésű katonai, folyékony hajtóanyagú, tömeggyártásra alkalmas tüzérségi lőtávolságot meghaladó hatótávolságú rakétafejlesztési programba.; The 1965 translation is Publisher: E. P. Dutton, New York – not Stalling; another translation?; citations may be to German edition; https://books.google.com/books/about/The_birth_of_the_missile.html?id=owgNMSQVl_EC. 1932 tavaszán Dornberger, parancsnoka (Ritter von Horstig százados), és Karl Emil Becker ezredes meglátogatták a Verein für Raumschiffahrt (VfR)'s által bérelt Raketenflugplatz (rakéta repülőteret) és ott támogatási szerződést kötöttek. 1932. december 21-én Dornberger százados látogatásakor a kísérleti rakétahajtómű felrobbant Kummersdorfban, amikor Wernher von Braun megpróbálta begyújtani egy négy méter hosszú rúd végén lángoló benzinnel.

1933-ban a Heereswaffenamt (Hadsereg Fegyverzeti Osztály) szervezetébe tartozó Waffenamt Prüfwesen (Wa Prüf, a. m. fegyverzettesztelés) 1/1, részlege megkezdte munkáját dr. Dornberger ezredes vezetésével. Dornberger 1934. október elsején távozott a königsbrücki szilárd hajtóanyagú rakétakiképző század katonai parancsnokságából. 1937 májusában Dornberger és kilencven fős szervezete áttelepült Kummersdorfból a peenemündei fejlesztő telepre. 1942 szeptemberében kinevezték a V-1 "szárnyas bomba" és a "V–2" rakétafejlesztési programok vezetőjévé. Az első sikeres V–2 rakétaindítás 1942. október 3-án történt, a harmadik kilövési próbán. 1943 július hetedikén reggel a személyes használatú Heinkel He 111 repülőgépén Dr Ernst Steinhoff von Braun és Dornberger vezérőrnagy Hitler főhadiszállására Führerhauptquartier "Wolfsschanze" repül és másnap Hitler megtekinti a sikeres tesztről készült filmet von Braun magyarázatával, valamint a Watten bunker és a mobil kilövőállványok modelljeit:

1944 januárjában kinevezték a 191. alakulat parancsnokává, főhadiszállása Saint Germain közelében lévő Maisons-Lafitte-ben volt. Dornberger teljhatalmú irányítója volt a légvédelmi rakétafejlesztésnek. (Flak E Flugabwehrkanonenentwicklung).

1944. augusztus 8-án leváltják a V–2 fejlesztési program vezetéséből, helyét Hans Kammler vette át. 1945. január 12-én Albert Speer – Dornberger javaslatára – ezt átalakította a Nagytávolságú Fegyverzeti Bizottsággá a Dornberger-munkacsoportot. 1945 februárjában Dornberger és munkatársait áthelyezték Schwedt-an-der-Oder-ből Bad Sachsa helységbe, majd 1945. április 6-án innen Bajorországba, az Allgäu-hegységben Hindelang közelében levő Oberjoch településre. Itt az Ingeborg-házban volt a háború végéig. Mielőtt azonban az hegyek közé települtek Dornberger vezérőrnagy elrejtette a személyes dokumentumait Bad Sachsa, közelében, amit később a 32nd Engineer Regiment talált meg.

1945. május 2-án Dornberger, Wernher von Braun és öt ember elhagyta az Ingeborg-házat, és Adolf Hitler menlevelével elutaztak Schattwaldba egy kis osztrák faluba. Ekkor éjjel találkoztak a tiroli Reutte felé tartó konvojban közlekedő amerikai csapatokkal. Más források szerint Patton 3. Hadseregével 1945. május 3-án Csehszlovákiában Prága mellett esett fogságba.

Fogsága alatt a CSDIC Camp 11 táborban az angolok beszervezték, tárgyalásokat folytatott Gerhard Bassenge (GOC Air Defences, Tunis & Biserta) vezérőrnaggyal. Ekkor mondta, hogy ő és Wernher von Braun már 1944 végén már amikor a háború már elveszett, kapcsolatba léptek a General Electric társasággal a portugál német követségen keresztül azért hogy egyezkedjenek a későbbiekről.C.S.D.I.C Report Entitled G.R.G.G. 341 dated 7 August 1945 (summary of Dornberger's revelations)

A második világháború után 1945. augusztus második felében az Operation Backfire művelet keretében Cuxhavenből Londonba kísérték a Brit Háborús Bűnöket Kivizsgáló Egység kihallgatására. Ez a V-2 rakétagyártással összefüggő kényszemunkatáborokkal kapcsolatos szerepére irányult. Ekkor két évre egy South Wales-i táborban internálták.

Ezután őt és rakétatudós társait az amerikai állam a Gemkapocs fedőnevű műveletben az Egyesült Államokba szállították, ahol a légierő foglalkoztatta tovább őket irányított rakétafejlesztési kutatásokkal három évig. 1950-ben elhagyta a légierőt, és a Bell Aircraft Corporation alkalmazásában dolgozott 1965-ig néhány fejlesztési programban. Személyes karrierje a társaság alelnöki posztjáig emelkedett. Vezető szerepet játszott az X–15 repülőgép fejlesztési programban és főtanácsadó volt az X–20 Dyna-Soar fejlesztési projektben. Szintén fontos szerepet töltött be olyan projektek és elméletek kidolgozásában, ami az űrrepülőgép megalkotásához vezetett. Dornberger részt vett a Bell Aircraft Corporation Rascal projektjében ami a világon az első irányított nukleáris levegő-föld rakétafejlesztés volt a Stratégiai Légierő Parancsnokság számára. Az ötvenes években von Braun és még néhányan lemorzsolódtak a munkacsoportból és a USAF számára végeztek fejlesztést a Huntsville-i telepen. Ezek közül a leginkább említésre méltó Krafft Ehricke aki részt vett a Centaur rakétafokozat megalkotásában és aktívan közreműködött több védelmi projektben.

A visszavonulása után Mexikóban élt, majd később visszatért Németországba. Baden-Württembergi Sasbachban halt meg 1980-ban.

Munkái

Díjak és kitüntetések Vaskereszt I. és II. osztály (1914) Knight Second Class of the House Order of the White Falcon, with Swords Wound Badge (1918) in Black Wehrmacht Long Service Award, 4th to 1st class War Merit Cross, I. és II. osztály, kardokkal. Knights Cross of the War Merit Cross with Swords (29 October 1944)

Kapcsolódó szócikkek Arthur Rudolph German inventors and discoverers Aggregate (rocket family)

Fordítás

Jegyzetek

További információk

Kategória:A Német Birodalom katonái a második világháborúban Kategória:Német fizikusok Kategória:1895-ben született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek Kategória:Gießeniek Kategória:Német feltalálók