A 14. sakkolimpia 1960. október 26. és november 9. között a Német Demokratikus Köztársaságban, Lipcsében került megrendezésre. Helyszíne a Ring-Messehaus kiállítási csarnok volt, ahol a versennyel egyidejűleg nagyszabású kiállítást is tartottak „Chess in the Fields of History" (A sakk a történelemben) címmel. A verseny nagy érdeklődést keltett, minden nap több mint 10 000 érdeklődőt vonzott.

A résztvevők thumb|left|Fischer és Tal egymás ellen a lipcsei sakkolimpián Az eseményen 40 ország vett részt, 232 versenyzővel, mindkét szám rekordot jelentett a hivatalos és a nemhivatalos sakkolimpiák történetében is. A mezőny erősségét a megjelent 26 nemzetközi nagymester és 37 nemzetközi mester jelzi.

A szovjet csapat ezúttal is kimagaslóan erős összeállításban, a világ élvonalát jelentő hat nemzetközi nagymesterrel állt ki. Az éltáblán a friss világbajnok Mihail Tal, a második táblán Mihail Botvinnik exvilágbajnok. A harmadik táblán Paul Keres, a negyediken az első olmipiáján szereplő Viktor Korcsnoj. Az exvilágbajnok Vaszilij Szmiszlovnak ezúttal csak az első tartalék helye jutott, míg a másik tartalék a későbbi világbajnok Tigran Petroszján volt. Nem véletlenül voltak ezúttal is ők a verseny favoritjai, és a várakozásnak megfelelve nagy előnnyel nyerték ezúttal is a versenyt.

A szovjet csapat klasszisai mellett a legnagyobb érdeklődés az amerikaiak éltáblása, a 17 éves Bobby Fischer iránt mutatkozott, akinek ez volt első bemutatkozása sakkolimpián.

A szovjetek mögött a dobogóra esélyesek között tartották számon a jugoszláv, a magyar és az amerikai válogatottat.

A csapatok 6 főt nevezhettek, akik közül egyidejűleg négy játszott. Meg kellett adni a játékosok közötti erősorrendet, és az egyes fordulókban ennek megfelelően ülhettek le a táblákhoz. Ez lehetővé tette, hogy táblánként állapítsák meg és hirdessék ki a legjobb egyéni eredményt elérőket.

A verseny lefolyása A 40 csapatot 4 elődöntő csoportba sorsolták, amelyekből az első három helyezett jutott az „A” döntőbe, a 4–6. helyezett a „B” döntő, a többiek a „C” döntő mezőnyét alkották.

A verseny az elődöntőben, valamint az „A” és a „B” döntőben körmérkőzéses formában zajlott, míg a „C” döntő 11 fordulós svájci rendszerben került megrendezésre, így minden csapat azonos számú mérkőzést játszott. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban 2 óra 30 perc állt rendelkezésre 40 lépés megtételéhez, majd további óránként 16 lépést kellett megtenni.

A versenyt meggyőző fölénnyel, immár sorban ötödször a címvédő szovjet csapat nyerte az Amerikai Egyesült Államok és Jugoszlávia előtt. A szovjet csapat mind a 20 mérkőzését megnyerte, ezzel megismételte a magyar válogatott 1936-os olimpián felállított rekordját. Az egész olimpián mindössze egy játszmában szenvedtek vereséget, aminek érdekessége, hogy éppen a világbajnok Mihail Tal volt a szenvedő fél. A hat játékosuk mindegyike egyéni érmes lett, közülük négyen aranyérmesek.

Magyarország a három dobogóstól leszakadva a nagyon szoros középmezőny élén a 4. helyen végzett. Játékosaink közül Kluger Gyula teljesítményét kell kiemelni, aki a 2. tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

A verseny eredményei Elődöntők + Első csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + −

Pont «A» 16px 2 2 3 3½ 2½ 3 3½ 4 3½ 7 0 2 27 «A» 2 16px 2 2 3 2 3 4 4 4 5 0 4 26 «A» 2 2 16px 2½ 3½ 3 2 3 4 3 6 0 3 25 «B» 1 2 1½ 16px 1 2 2 4 3 4 3 3 3 20½ «B» ½ 1 ½ 3 16px 2½ 2½ 3 2½ 4 6 3 0 19½ «B» 1½ 2 1 2 1½ 16px 1½ 2½ 3 4 3 4 2 19 «C» 1 1 2 2 1½ 2½ 16px 1½ 3 4 3 4 2 18½ «C» ½ 0 1 0 1 1½ 2½ 16px 1 3½ 2 7 0 11 «C» 0 0 0 1 1½ 1 1 3 16px 3 2 7 0 10½ «C» ½ 0 1 0 0 0 0 ½ 1 16px 0 9 0 3

+ Második csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + −

Pont «A» 16px 3½ 3 3½ 3½ 4 3½ 3 4 4 9 0 0 32 «A» ½ 16px 3½ 3 1½ 2 3½ 3 4 4 6 2 1 25 «A» 1 ½ 16px 1½ 3½ 2½ 3½ 3½ 3½ 4 6 3 0 23½ «B» ½ 1 2½ 16px 2½ 3½ 3 3 2 3½ 6 2 1 21½ «B» ½ 2½ ½ 1½ 16px 3½ 2 1 3½ 4 4 4 1 19 «B» 0 2 1½ ½ ½ 16px 2½ 2½ 2 4 3 4 2 15½ «C» ½ ½ ½ 1 2 1½ 16px 3 2 3½ 2 5 2 14½ «C» 1 1 ½ 1 3 1½ 1 16px 2½ 2 2 6 1 13½ «C» 0 0 ½ 2 ½ 2 2 1½ 16px 3½ 1 5 3 12 «C» 0 0 0 ½ 0 0 ½ 2 ½ 16px 0 8 1 3½

+ Harmadik csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + −

Pont «A» 16px 2½ 1½ 2 3½ 3½ 3 4 4 4 7 1 1 28 «A» 1½ 16px 2 4 3½ 3½ 2½ 3½ 3½ 4 7 1 1 28 «A» 2½ 2 16px 3 2½ 3½ 3 3 3½ 4 8 0 1 27 «B» 2 0 1 16px 2 3½ 3½ 4 3 4 5 2 2 23 «B» ½ ½ 1½ 2 16px 1½ 3½ 0 3 4 3 5 1 16½ «B» ½ ½ ½ ½ 2½ 16px 2½ 3 3 3 5 4 0 16 «C» 1 1½ 1 ½ ½ 1½ 16px 3 3½ 3 3 6 0 15½ «C» 0 ½ 1 0 4 1 1 16px 2½ 4 3 6 0 14 «C» 0 ½ ½ 1 1 1 ½ 1½ 16px 1 0 0 9 7 «C» 0 0 0 0 0 1 1 0 3 16px 1 8 0 5

+ Negyedik csoport Döntő Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 + −

Pont «A» 16px 2½ 3 2½ 4 3 3½ 2½ 4 4 9 0 0 29 «A» 1½ 16px 1½ 2 3 3 2½ 4 4 4 6 2 1 25½ «A» 1 2½ 16px 2 1 3 2½ 4 4 4 6 2 1 24 «B» 1½ 2 2 16px 2 3 2 4 3½ 3½ 4 1 4 23½ «B» 0 1 3 2 16px 2½ 2½ 3½ 3½ 4 6 2 1 22 «B» 1 1 1 1 1½ 16px 3 2½ 4 4 4 5 0 19 «C» ½ 1½ 1½ 2 1½ 1 16px 2 3 4 2 5 2 17 «C» 1½ 0 0 0 ½ 1½ 2 16px 3½ 3 2 6 1 12 «C» 0 0 0 ½ ½ 0 1 ½ 16px 3½ 1 8 0 6 «C» 0 0 0 ½ 0 0 0 1 ½ 16px 0 9 0 2

Az „A” döntő végeredménye H. Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 + −

Pont 1 16px 2½ 2½ 3½ 3 4 3½ 3½ 3 2½ 3 3 11 0 0 34 2 1½ 16px 2½ 2½ 1½ 3½ 2½ 2½ 3½ 3½ 3½ 2 8 2 1 29 3 1½ 1½ 16px 2½ 3 2½ 2½ 2½ 2 3 3½ 2½ 8 2 1 27 4 ½ 1½ 1½ 16px 1½ 2 2 3½ 2½ 2½ 2½ 2½ 5 4 2 22½ 5 1 2½ 1 2½ 16px 2 2 2½ 2 2 1½ 2½ 4 3 4 21½ 6 0 ½ 1½ 2 2 16px 2 2 2 3 4 2 2 3 6 21 7 ½ 1½ 1½ 2 2 2 16px 2 2 2½ 2 2½ 2 3 6 20½ 8 ½ 1½ 1½ ½ 1½ 2 2 16px 2 3 2 3 2 5 4 19½ 9 1 ½ 2 1½ 2 2 2 2 16px 1½ 1 3½ 1 5 5 19 10 1½ ½ 1 1½ 2 1 1½ 1 2½ 16px 2½ 2 2 7 2 17 11 1 ½ ½ 1½ 2½ 0 2 2 3 1½ 16px 2 2 6 3 16½ 12 1 2 1½ 1½ 1½ 2 1½ 1 ½ 2 2 16px 0 7 4 16½

Az egyéni legjobb pontszerzők Táblánként az első három legjobb százalékos arányt elérő versenyzőt díjazták éremmel az elődöntőben és a döntőben elért összesített eredményeik alapján. A magyarok közül Kluger Gyula a második tartalékok között egyéni bronzérmet szerzett.

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+ 1. tábla |- |20px||Karl Robatsch||||B||13½||16||84,4 |- |20px||Mihail Tal ||||A||11||15||73,3 |- |20px||Bobby Fischer||||A||13||18||72,2

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+2. tábla |- |20px||Mihail Botvinnik ||||A||10½||13||80,8 |- |20px||Arinbjörn Guðmundsson||||B||11½||16||71,9 |- |20px||Arturo Pomar Salamanca||||B||8½||12||70,8

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+3. tábla |- |20px||Paul Keres||||A||10½||13||80,8 |- |20px||Robert Byrne||||A||12||15||80 |- |20px||Borislav Ivkov||||C||12||16||75

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+4. tábla |- |20px||Lhamsuren Myagmarsuren||||C||16½||20||82,5 |- |20px||Tan Hoan Liong||||C||16½||20||82,5 |- |20px||Viktor Korcsnoj||||A||10½||13||80,8

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+5. játékos (1. tartalék) |- |20px||Vaszilij Szmiszlov||||A||11½||13||88,5 |- |20px||Mato Damjanović||||A||7||10||70 |- |20px||Samuel Schweber||||A||7||10||70

{| class="wikitable" !H.||Versenyző neve||Ország||Döntő||Pont||Játszmaszám||Százalék |+6. játékos (2. tartalék) |- |20px||Tigran Petroszján||||A||12||13||92,3 |- |20px||Emanuel Guthi||||B||9||13||69,2 |- |20px||Kluger Gyula||||A||6½||10||65

A dobogón végzett csapatok tagjainak egyéni eredményei Szovjetunió Mihail Tal (+8 −1 =6) Mihail Botvinnik (+8 −0 =5) Paul Keres (+8 −0 =5) Viktor Korcsnoj (+8 −0 =5) Vaszilij Szmiszlov (+10 −0 =3) Tigran Petroszján (+11 −0 =2)Amerikai Egyesült Államok Bobby Fischer (+10 -2 =6) William James Lombardy (+8 −2 =7) Robert Byrne (+9 −0 =6) Arthur Bernard Bisguier (+9 −2 =5) Nicolas Rossolimo (+2 −1 =3) Raymond Weinstein (+6 −1 =1)Jugoszlávia Svetozar Gligorić (+7 −0 =10) Alekszandar Matanović (+6 −2 =9) Borislav Ivkov (+9 −1 =6) Mario Bertok (+5 −3 =5) Mato Damjanović (+6 −2 =2) Milan Vukćević (+2 −1 =4)

A magyar versenyzők eredményei FordulóEllenfélborder|90pxSzabó Lászlóborder|90pxPortisch Lajosborder|90pxBarcza Gedeonborder|90pxBilek Istvánborder|90pxLengyel Levente Kluger GyulaPont Elődöntő (3. csoport)1Humerez1Zubieta Villegas1Mendivil1Salazar142Nielsen½Kølvig1Holm0Jensen12½3Penrose1Golombek1Clarke0Haygarth½2½4Pachman½Fichtl½Hort½Ujtelky½25Guðmundsson½Magnússon1Sólmundarsson1Lárusson13½6Belkadi½Lagha1Kahia1Ben Cheik½37Anastasopoulos1Aggos1Papapostolou1Paidousis½3½8Namzhil1Momo1Chalkhasuren1Myagmarsuren039Ståhlberg1Lundin½Johansson½Nilsson13 „A” döntő1Penrose1Clarke0Haygarth1Barden½2½2 Bobotsov½Neikirch½Kolarov½Milev½23 Svetozar Gligorić0Matanović½Ivkov0Damjanović11½4 Mihail Tal0Mihail Botvinnik½Paul Keres0Tigran Petroszján0½5 Max Euwe½Donner1Prins½Kramer½2½6 Bobby Fischer0Lombardy0Rossolimo1Weinstein½1½7 Miguel Najdorf0Erich Eliskases1Bazán1Schweber028 Schmid1Darga½Lehmann1Pfeiffer13½9 Pachman0Filip½Fichtl0Kozma11½10 Uhlmann½Pietzsch1Dittmann½Fuchs½2½11 Ghiţescu½Drimer½Radovici1Mititelu½2½Szerzett pontszám(Játszmák száma)7½ (14)11 (17)11 (16)9 (15)4½ (8)6½ (10)

Jegyzetek

Források OlimpBase Mannschaftsweltmeisterschaft 1960/XIV. Schach-Olympiade. 16. Oktober – 9. November 1960 im Ring-Messehaus Leipzig. Deutscher Schachverband, Berlin 1960 u. Deutscher Schachverband, Grosskrotzenburg 1960 Anita Karau; Hans Georg Anders (Hrsg.): 14. Schach-Olympiade, Leipzig 1960. Sportverlag, Berlin 1961 Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974. Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk

Tournament Review Frank Große: Die Geschichte der Schacholympiade (V): 1960 – 1966

1960 Sakkolimpia Kategória:Németország sportélete Kategória:Lipcse