Federico de Roberto (Nápoly, 1861. január 16. – Catania, 1927. július 26.) olasz író, a naturalizmus olaszországi ágának, a verizmusnak a képviselője. Élete 1861-ben született Nápolyban id. Federico de Roberto, a Két Szicília Királyságának állami tisztviselője és a cataniai származású Marianna Asmundo gyermekeként. Apja tragikus halála után (elgázolta egy vonat) családja 1870-ben Cataniába költözött és onnantól kezdve - egy hosszabb milánói és egy rövidebb római időszakot kivéve - féltékeny és követelőző anyja árnyékában élt. Cataniában a Carlo Gemmellaróról elnevezett műszaki főiskolán tanult fizikát és matematikát, majd érdeklődése a klasszikus irodalom felé fordult.
Először húszévesen publikált egy esszét a városban kiadott Polemicában, majd hamarosan konzulens szerkesztőként, kritikusként és újságíróként szerzett nevet magának a Don Chisciotte (melynek 1881-1882 között főszerkesztője is volt) és Fanfulla della domenica folyóiratokban. Kiadója révén ismerkedett meg a verista irodalmi irányvonal képviselőivel, Giovanni Vergával és Luigi Capuanával, akikkel életre szóló barátságot kötött. Verga 1888-ban bevezette a milánói irodalmi életbe, ahol a Scapigliatura (a párizsi bohemianizmus olasz ága) képviselői: Arrigo Boito, Giuseppe Giacosa és Giovanni Camerana nagy hatást gyakoroltak a délolasz íróra. Milánói tartózkodésa idején rendszeresen írt novellákat és folytatásos regényeket a Corriera della Serába, itt jelent meg először fő műve, Az alkirályok (I Viceré) is.
1897-ben visszatért Cataniába, ahol néhány rövidebb úttól eltekintve egészen haláláig maradt. Könyvtárosként dolgozott, magányosan és csalódottan teltek évei, mert műveit nem méltányolták. Verga 1922-es halálát követően nekikezdett, hogy feldolgozza barátja életművét, de néhány évvel később, 1927. július 27-én egy flebitiszes rohamba belehalt.
Irodalmi stílusa De Roberto a valóságot (olaszul vero) dokumentumszerű hűséggel, szinte tudományos pontossággal leírni akaró verizmus legfiatalabb képviselője volt; amikor csatlakozott az irányzathoz, annak népszerűsége már leszálló ágban volt. Fő művei, az Ábránd és Az alkirályok ezért nem is kapták meg kortársaitól az őket megillető figyelmet. Életében hírneve nem terjedt túl Szicília (vagy akár Catania) határain, haláláról is csak a helyi lapok emlékeztek meg. Az 1950-es években fedezték fel újra hiteles sorsábrázolásai, precíz lélekrajzai révén. Mesterétől, Vergától eltérően stílusa nem szenvedéllyel fűtött, őt a szikár pontosság, a rejtett feszültségtől izzó szenvtelenség jellemzi.
De Roberto hitelesen ábrázolta az olasz egyesülés után a fejlődés, haladás elmaradása miatti déli csalódottságot és pellengérre állította a harácsoló, csak a látszattal törődő szicíliai arisztokráciát. Művei bélyegkép|Az alkirályok első kiadása Il passaggio del Nord-Est. Spedizione artica svedese; L'oceano artico ed i commerci della Siberia, Firenze, Gazzetta d'Italia, 1879 Rapisardi e Carducci. Polemica, Catania, Giannotta, 1881 Arabeschi, Catania, Giannotta, 1883 Encelado, Maggio 1886. [versi], Catania, Galatola, 1887 Documenti umani, Milano, Treves, 1888 Ermanno Raeli. Racconto, Milano, Libreria ed. Galli, 1889 L'albero della scienza, Milano, Libreria ed. Galli, 1890 Processi verbali, Milano, Libreria ed. Galli, 1890 L'illusione. Romanzo, Milano, Libreria ed. Galli, 1891 (magyarul: Ábránd) La sorte, Milano, Libreria ed. Galli, 1891 La morte dell'amore, Napoli, Pierro, 1892 I Viceré, Milano, Galli, 1894 (magyarul: Az alkirályok) L'amore. Fisiologia, psicologia, morale, Milano, Galli, 1895 Spasimo, Milano, Galli, 1897 Gli amori, Milano, Galli, 1898 Leopardi, Milano, Treves, 1898 Una pagina della storia dell'amore, Milano, Treves, 1898 Il colore del tempo, Milano-Palermo, Sandron, 1900 Come si ama, Torino, Roux e Viarengo, 1900 L'arte, Torino, Bocca, 1901 Catania, Bergamo, Istituto italiano d'arti grafiche, 1907 Esposizione di Catania, 1907. Albo illustrato redatto sotto la direzione di F. De Roberto, Catania, Galatola, 1908 Randazzo e la Valle dell'Alcantara, Bergamo, Istituto italiano d'arti grafiche, 1909 La messa di nozze; Un sogno; La bella morte, Milano, Treves, 1911 Le donne, i cavalier''', Milano, Treves, 1913Al rombo del cannone, Milano, Treves, 1919La «Cocotte», Milano, Vitagliano, 1920All'ombra dell'olivo, Milano, Treves, 1920Ironie. Novelle, Milano, Treves, 1920 Prefazione a Francesco Guglielmino, Ciuri di strata, Catania, Battiato, 1922 Prefazione a Ottavio Profeta, L'amante dell'amore. Novelle, Milano, Corbaccio, 1928L'Imperio. Romanzo, Milano, Mondadori, 1929Come Malta divenne inglese, Roma, La nuova antologia, 1940Casa Verga e altri saggi verghiani, Firenze, Le Monnier, 1964Cronache per il Fanfulla, Milano, Quaderni dell'Osservatore, 1973Il trofeo di F. De Roberto. Inediti e rari, in "Le ragioni critiche", gennaio-marzo 1974Giustizia. Dramma in un atto, Catania, Società di storia patria per la Sicilia orientale, 1975Lettere a donna Marianna degli Asmundo, a cura di Sarah Zappulla Muscarà, Catania, Tringale, 1978Federico De Roberto a Luigi Albertini. Lettere del critico al direttore del "Corriere della Sera", a cura di Sarah Zappulla Muscarà, Roma, Bulzoni, 1979La "Cocotte" e altre novelle di guerra, a cura di Sarah Zappulla Muscarà, Roma, Curcio, 1979Adriana. Un racconto inedito e altri studi di donna, Catania, Maimone, 1998Il tempo dello scontento universale. Articoli dispersi di critica culturale e letteraria, Torino, Aragno, 2012 Lettere a Pia, edizione critica a cura di Teresa Volpe, prefazione di Margherita Ganeri, Roma, Aracne Editrice, 2013 La paura e altri racconti della Grande Guerra, Roma, Edizioni E/O, 2014 MagyarulÁbránd; ford. Telegdi Polgár István; Európa, Bp., 1961 Az alkirályok. Regény; ford., utószó Lontay László; Európa, Bp., 1965
Források
Vittorio Spinazzola, Federico De Roberto e il verismo, Milano, Feltrinelli, 1961 Carlo Alberto Madrignani, Illusione e realtà nell'opera di Federico De Roberto, Bari, De Donato editore, 1972 Federico De Roberto, Lettere a Donna Marianna degli Asmundo, a cura di Sarah Zappulla Muscarà, Catania, Tringale, 1978Federico De Roberto a Luigi Albertini. Lettere del critico al direttore del «Corriere della Sera», a cura di Sarah Zappulla Muscarà, Roma, Bolzoni, 1979 Ettore Catalano, Il rito nel «Rosario» di Federico De Roberto, «I Quaderni del Cut Bari», Bari, n. 24, giugno 1982 (on line) Paolo M. Sipala, Introduzione a De Roberto , Roma-Bari, Laterza, 1988 Vittorio Spinazzola, Il romanzo antistorico, Roma, Editori Riuniti, 1990 Franco La Magna, Lo schermo trema.Letteratura siciliana e cinema, Città del Sole Edizioni, Reggio Calabria, 2010, Antonio Carrannante, Federico De Roberto negli ultimi sviluppi della critica, Otto/NovecentoAntonio Carrannante, Alcune proposte per rileggere De Roberto Misure criticheM. Cantelmo, Silenzio d’autore: mito e modi dell’impersonalità narrativa nei Vicerè di Federico De Roberto, «Strumenti critici», Torino, a. XI, fasc.3, n. 82, sett. 1996 Margerita Ganeri, Il romanzo storico in Italia, Lecce, Piero Manni, 1999 Nunzio Zago, Racconto della letteratura siciliana, Catania, Maimone, 2000, Antonio Di Grado, La vita, le carte, i turbamenti di Federico De Roberto, gentiluomo, Catania, Biblioteca della Fondazione Verga, 1998; Acireale-Roma, Bonanno, 2007, Giorgia Capozzi, La genesi di Spasimo di Federico De Roberto, Catania, C.R.E.S., 2009 Rosario Castelli, Il punto su De Roberto. Per una storia delle opere e della critica, Acireale-Roma, Bonanno, 2010, Neményi Kázmér: Utószó az Ábrándhoz'' Európa Könyvkiadó, 1978,
Fordítás
Kategória:Olasz költők, írók Kategória:1861-ben született személyek Kategória:1927-ben elhunyt személyek