Bertalan Vilmos (Budapest, 1911. május 26. – Budapest, 1985. november 10.) magyar művészettörténész, muzeológus, Munkácsy-díjas (1970).
Életpályája 1934-ben a budapesti egyetemen szerzett művészettörténész diplomát. 1937-ben Olaszországban járt tanulmányúton, állami ösztöndíjjal. 1938-ban a Fővárosi Múzeumban helyezkedett el. A második világháború után előbb a Petőfi Irodalmi Múzeum vezetésével bízták meg, ahol Petőfi- és József Attila-kiállítást rendezett, majd a Fővárosi Történeti Múzeum osztályvezetője, később a Kiscelli Múzeum főmunkatársa lett.
Kutatási területe Elsősorban Pest-Buda 18–19. századi műemlékeivel és művészetével foglalkozott. A kortárs művészek közül Domanovszky Endre művészetét elemezte behatóbban.
Díjai, elismerései A Régészeti és Művészettörténeti Társulat Pasteiner-éremmel tüntette ki (1942). Munkácsy Mihály-díj (1970)
Főbb művei Az Óbuda-kiscelli trinitárius kolostor és templom (Bp., 1942) Pest a reformkor és a szabadságharc idején (Bp., 1956) A régi Pest (Bp., 1956) A színek varázsa. Domanovszky Endre gobelinjei (Bp., 1977)
Jegyzetek
Források Magyar életrajzi lexikon Művészeti Lexikon 1. kötet 227. old.
Kategória:1911-ben született személyek Kategória:1985-ben elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyar művészettörténészek Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Munkácsy Mihály-díjasok Kategória:A Farkasréti temetőben eltemetett személyek