A magzatelhajtás minden olyan terhességmegszakítás, amelyet törvény nem nyilvánít megengedhetőnek. A jogszabály engedélye kizárja a jogellenességet. 1956 előtt Magyarországon minden magzatelhajtás tiltottnak számított, 1956 után a magzatelhajtások egy része orvosi körülmények között legális, ezeket nevezzük abortusznak.https://www.hetek.hu/belfold/201606/60_eve_liberalizaltak_az_abortuszt_magyarorszagon (A nyugati világ többi részén jellemzően az 1950–1970-es években tették lehetővé az abortuszt.https://www.guttmacher.org/gpr/2009/11/facts-and-consequences-legality-incidence-and-safety-abortion-worldwide Bizonyos országokban a terhességmegszakítás minden formája tiltott napjainkban is.)https://time.com/6173229/countries-abortion-illegal-restrictions/
A magzatelhajtással kapcsolatos hatályos rendelkezések A 2012. évi C. törvény 163. §-a szerint: Aki más magzatát elhajtja, bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.2012. évi C. törvény 163. § (1) bek. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást a) üzletszerűen, b) az állapotos nő beleegyezése nélkül vagy c) súlyos testi sérülést vagy életveszélyt okozva követik el.2012. évi C. törvény 163. § (2) bek. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás az állapotos nő halálát okozza.2012. évi C. törvény 163. § (3) bek. Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.2012. évi C. törvény 163. § (4) bek.
Története Magyarországon
Bár már az 1843. évi törvényjavaslatban szerepel, az első kodifikációja a Csemegi-kódex (1878. évi V. tc.) volt.
A Pallas nagy lexikonából Magzatelhajtás néven rendszerint csak a terhesség bűnös szándékból történt megszakítását értjük. Az anya megmentése céljából az orvosok által megindított mesterséges vetélés nem tartozik ide (l. Abortusz). A magzatelhajtás megállapítása először a vádolt nő vizsgálatával, másodszor a kiürült peterészletek makroszkópikus és mikroszkópikus megvizsgálásával történik. Az anya vizsgálatából biztosan vagy csak megközelítőleg is a vetélést megállapítani igen nehéz, hacsak a vizsgálat a vetélés után 4-5 napon belül nem történik. A szándékos elvetélést vagy belső szerekkel vagy külső erőszakkal idézik elő. Magzatelhajtószerek hírében állanak és alkalmaztatnak az ún. abortivszerek (l. o.). Külső erőszakkal különféle módon lehet a terhességet megszakítani, pl. ütések, lökések a hasra, az egész test erős megrázkódtatása, a méh fenekének a hasfalon keresztül való nyomogatása, a peteburkok megrepesztése vagy a méhbe izgató anyag befecskendése, továbbá forró fürdők, forró irrigációk, a nyakcsatorna erőszakos kitágítása és egyebek segítségével. Káros következményei lehetnek az anyára a vele járó vérzés, továbbá esetleges fertőzés és az azt követő gyermekágyi láz folytán. Nem kevésbé veszélyes következmény forrása lehet az alkalmazott szer, vagyis a vele történt mérgezés és az erőszakos beavatkozás útján netalán történt sérülés. V. ö. Belky, Törvsz. orvostan (1895).
bélyeg|Emlékmű az abortusz áldozataiért a gyömrői temetőben A méhmagzat az összes modern büntetőtörvényekben büntetőjogi védelemben részesül, de kevésbé, mint az ember, mert egyrészt a büntetési tételek enyhébbek; másrészt csak a méhmagzat szándékos elpusztítása esik büntetés alá. Az elvetélést eredményezett gondatlanság nem büntetendő. Azt a felfogást ellenben, amely hol a személyiség hiánya alapján, hol a túlnépesedés megakadályozása érdekében, hol – romlott erkölcsű népeknél – a nőnek az anyai kötelmek iránt való ellenszenv méltánylásával a méhmagzat elhajtásában nem lát jogtalan cselekményt, a civilizált világtársadalom feltétlenül elveti. A magyar btk. a méhmagzat elpusztítását eszközlő cselekményt illetőleg különbséget tesz a méhmagzat megölése és szorosabb értelemben vett elhajtása között. Amaz a méhmagzatnak az anyaméhben megölését tételezi fel, emez idő előtti szülésnek előidézését, amely a magzat halálát okozza. A büntetésre nézve a két eset között nincs különbség. A bűntettnek alanya lehet maga a teherben levő nő vagy egy harmadik személy. Az első esetben a nőnek büntetése 3, illetve 2 évig terjedhető börtön, aszerint, hogy házasságban vagy azon kívül esett teherbe. A harmadik személy a bűntettet a nőnek beleegyezésével vagy beleegyezése nélkül követheti el. Az első esetben a tettes büntetése a nő büntetésével egyenlő, de 5 évig terjedhető börtön a büntetés, ha a cselekményt nyereségvágyból követte el. A másik esetben a büntetés 5 évig, ha pedig a cselekmény a nőnek is halálát okozta, 10-15 évig terjedhető fegyház. A törvény nem emeli ki különösen, de önmagától értetődik, hogy ahhoz, hogy büntethető legyen, jogtalannak kell lennie. Az anya életének megmentése végett eszközölt magzatelhajtás jogos és nem büntetendő.A Pallas nagy lexikona
Az 1961-es szabályozás Az 1961. évi V. törvény 256. §-a az alábbi rendelkezéseket tartalmazta: Aki más magzatát elhajtja, három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.1961. évi V. törvény 256. § (1) bekezdése A büntetés hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a) az elkövető visszaeső; b) a bűntettet üzletszerűen vagy c) a nő beleegyezése nélkül követték el; d) a bűntett súlyos testi sértést okozott.1961. évi V. törvény 256. § (2) bekezdése A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a bűntett halált okozott.1961. évi V. törvény 256. § (3) bekezdése Az a nő, aki magzatát elhajtja, vagy elhajtatja, hat hónapig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.1961. évi V. törvény 256. § (4) bekezdése Nem büntethető magzatelhajtás miatt, aki a terhesség megszakítását az arra hivatott szerv által jogszabály alapján kiadott engedélynek megfelelően hajtja, illetve hajtatja végre.1961. évi V. törvény 256. § (5) bekezdése A későbbi szabályozás A magzatlehajtást a későbbi magyar Büntető Törvénykönyv a következőképpen rendelte büntetni: Aki más magzatát elhajtja, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.169. § (1) bek. A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtást a) üzletszerűen, b) a nő beleegyezése nélkül, c) súlyos testi sértést vagy életveszélyt okozva követik el.169. § (2) bek. A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha a magzatelhajtás halált okoz.169. § (3) bek. Az a nő, aki magzatát elhajtja vagy elhajtatja, vétséget követ el, és egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő.169. § (4) bek. A magyar szabályozás kritikája Kritikaként fogalmazható meg a magyar büntetőjogi szabályozással szemben, hogy egyáltalán nem tesz különbséget, hogy a terhesség mely szakaszában történt a magzatelhajtás. Azaz elvben egy korai, a 12. hetet megelőző, a törvényi feltételeket mellőző, illegális magzatelhajtás ugyanazon büntetőjogi megítélés alá esik, mint egy akár a terhesség legutolsó napján végrehajtott extrém késői abortusz. Jogosan felvethető, hogy legalább a már a méhen kívül, a 22. terhességi héttől potenciálisan - orvosi segítséggel - életképes magzatot sokkal szigorúbb büntetési tételekkel kellene védenie a magyar államnak. Példa erre Hollandia, ahol a méhen kívül életképes magzat illegális elhajtása gyakorlatilag emberölésnek minősül, ennek megfelelően súlyos büntetési tételekkel. Ugyanakkor A holland jog abortusznak eleve csak a méhen kívüli életképesség elérése előtt végzett terhességmegszakítást tekinti.https://www.eur.nl/en/news/why-abortion-penalized-dutch-criminal-codehttps://www.nd.nl/nieuws/politiek/1123941/is-het-wel-zo-n-goed-plan-om-abortus-uit-het-wetboek-van-strafr
Jegyzetek
További információk Gálicz Boglárka tanulmánya Sántha Ferenc Tóth Boglárka
Kategória:Büntető törvénykönyv Kategória:Terhességmegszakítás