Ormai Norbert, születési nevén Norbert Anna Johann Baptist Auffenberg (Dobřany, 1813. május 28. A Baptist utalás a család védőszentjére, Keresztelő Szent Jánosra– Arad, 1849. augusztus 22.)Merényi-Metzer Gábor: Az aradi vértanúk anyakönyvi bejegyzései, Budapest, Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2010 58. oldal ezredes, a honvéd vadászezredek főfelügyelője, őt tartják az 1848–49-es forradalom és szabadságharc első aradi vértanújának.
Családja Ormai ősei a németországi Breisgau tartományból származnak. Legtávolabbi ismert felmenője Wolfgang Auffenberg volt, aki a 17. század közepén élt Bécsben, utódai pedig az ausztriai Korneuburgban, majd igen nagy számban Budapesten, aztán az amerikai Texas államban és végül Brazíliában és Ausztráliában követhetők nyomon.
Szülei Johann Baptist von Auffenberg (1768-1833) és Theresia Josepha von Link (1787-1849) voltak. Ormait a dobřanyi Szent Miklós plébániatemplomban keresztelték meg 1813. május 28-án.Tekintettel arra, hogy ez időtájt igen nagy volt a gyermekhalandóság, a szülők igyekeztek az újszülöttet minél hamarább megkereszteltetni, hogyha netán meghalna a gyermek, akkor a lelke a mennyországba szálljon. Testvérei pedig Theresia von Auffenberg (1806-1875), Elizabeth von Auffenberg (1807-?), Ivan von Auffenberg (1809-1865), Auffenberg Keresztelő János Anna Norbert (1811-1874), Franz Auffenberg (1816-?), Joseph Gabriel Henric von Auffenberg (1818–1880) és Heinrich von Auffenberg (1824–1832) voltak.
Szólni illik még Moritz Auffenbergről (1852-1928), pontosabban Moritz Auffenberg von Komarów tábornokról, Ormai másodunokatestvéréről, aki azzal írta be nevét a magyar történelembe is, hogy 1911-12-ben az Osztrák–Magyar Monarchia közös hadügyminisztere volt. Miniszteri posztjáról I. Ferenc József magyar király, a kettőjük közötti feszült kapcsolat eredményeként váltotta le, azonban 1915-ben a császár osztrák bárói (Freiherr) címet adományozott neki, és Komarów grófjává emelte. Ekkor vette fel a von Komarów nemesi utónevet. Újságírói kérdésre egyszer azt felelte, hogy „Ormay József tényleg rokonom, letagadni nincs okom.”Babós Lajos: Adalékok az első aradi vértanú családtörténetéhez, Matrikula 3, 2017 10. oldal
Katonai pályafutása Osztrák katonai családból származott, apja lovászmester volt az osztrák Császári és Királyi Hadseregben. Ő is katonai pályára állt, 1828. október 10-én ezredkadét a Spényi Károlynak nevezett, később Leiningen-Westerburg gróf nevét viselő 31. sorgyalogezrednél, ahol 1835-től zászlós, 1838-tól alhadnagy. 1840. szeptember 10-én galiciai összeesküvésben való részvételéért 16 társával együtt letartóztatták, majd a josefstadti (Josefov, Csehország) erődítmény börtönébe szállították.Az osztrák rendőrség egy titkos írással rejtjelezett levél dekódolása után fogta el a vezetőket két héttel egy betervezett nagyszabású akció előtt. Ormait egy bűntársa árulta be. A letartóztatottak között volt Ormai Joseph nevű öccse is. Hét évi vizsgálati fogság után, felségsértés miatt 14 év vasban letöltendő várfogságra ítélték és Munkács várába zárták. 1848. május 2-án a Batthyány-kormány közkegyelemben részesítette,Babós Lajos: Arad felett beborult az ég, Budapest, BabósGen, 2017 42. oldal majd júliusban beállt Mieczysław Woroniecki Pesten szerveződő önkéntes vadászcsapatába, ahol hadnagyi, majd századosi rangban szolgált. 1848. június 11-én felajánlotta szolgálatát Mészáros Lázár hadügyminiszternek.
Levelében ezt írta:
1848. október 16-án őrnaggyá léptették elő, s ezzel együtt az Országos Honvédelmi Bizottmány elnökének, Kossuth Lajosnak a szárnysegédje lett. 1848. december 15-én nevét Ormaira magyarosította (Auffenberg → hegyi ember → hegy = orom).A 11713/B. határozatot az osztrák hatóságok 1849. szeptember 5-én megsemmisítették. 1848. december 21-én felhívást intézett a polgári lakossághoz, amelyben a birtokukban lévő vadászfegyverek – készpénz ellenében – való beszolgáltatására szólított fel. 1848. december 22-én egy vadászezredA honvéd vadászok tapasztalt, jól célzó lövészek voltak, akik a harcvonal első sorából lőtték ki a támadó ellenség katonáit, és csak utánuk indultak rohamra a lovas és gyalogos honvédek, hogy kézi csatájukat megvívják. felállításával bízta meg a Honvédelmi Bizottmány.
1849. február 13-án felajánlotta vadászait Kossuth állandó testőri szolgálatára.Gracza György: Az 1848-49-iki magyar szabadságharc története V., Budapest, Lampel Róbert kiadása, 1898 1252. oldal 1849. március 1-én alezredessé léptették elő és kinevezték az 1. honvéd vadászezred parancsnokává, és további ezredek szervezésére kapott megbízást.Babós Lajos: Az első aradi vértanú (Tények és dokumentumok Ormai Norbert életéről), Budapest, Ad Librum, 2016 56. oldal 1849. április 25-én ezredessé léptették elő és Kossuth kinevezte a vadászezredek főfelügyelőjének. 1849. augusztus 7-én Pankotáról beteget jelentett, majd lemondott a rangjáról és főfelügyelői beosztásáról. Augusztus 12-én a Lucca sorgyalogezred ukrán bakái elfogták és fogolyként Gyulára szállították.
1849. augusztus 21-én engedéllyel Aradra ment, hogy feladja magát. Másnap, 22-én Julius Jacob von Haynau táborszernagy rögtönítélő hadbírósága a magyar forradalomban való részvétele miatt elkövetett felségsértés vádjával kötél általi halálra ítélte.Katona Tamás: Az aradi vértanúk, Budapest, Neumann Kht., 2001 45. oldal Még aznap felakasztották az Arad melletti Csala erdőben. Földi maradványa a kivégzés helyszínén lett elföldelve.A tetemet Baló Benjamin (~1813-1869) református lelkész helyezte örök nyugalomra. Szomorú kötelessége volt ez az atyának, aki 29 éves feleségét és kétéves kisfiát veszítette el előzőleg.
Haynau erről így írt:
Ormai (Auffenberg) Norbert honvéd vadász ezredes kivégzéséről Karl Ernst császári királyi törzshadbíró adott igazolást Franz Bott hóhérnak:Katona Tamás: Az aradi vértanúk, Budapest, Neumann Kht., 2001, 50. oldal
A Pester Zeitung ekképpen tudósított Ormai kivégzéséről az 1849. szeptember 2-i számában:
Ormai halálhírét külföldön elsőként Skóciában a The Nairnshire Mirror szeptember 8-án, Spanyolországban a La España szeptember 12-én, Ausztriában a Wiener Zeitung szeptember 12-én, a Wiener Zuschauer szeptember 14-én és a Klagenfurter Zeitung szeptember 15-én, Csehországban a Moravské Nowiny szeptember 15-én, Angliában az Evening Mail szeptember 17-én, a The Patriot szeptember 20-án, az Exeter Flying Post szeptember 21-én, a The Hartford Mercury szeptember 22-én és a The Examiner 1850. május 11-én, Írországban a The Dublin Evening Post szeptember 20-án, a The Dublin Weekly Register és a Roscommon Weekly Messenger szeptember 22-én, Ausztráliában pedig a The Sydney Morning Herald december 28-án közölte le.
Jellemrajzát először Szilágyi Sándor történész festette le:Szilágyi Sándor: A magyar forradalom férfiai 1848/49-ből, Pest, Heckenast Gusztáv sajátja, 1850 157. oldal
Magánélete bélyegkép|Rozsváry Vilma (Barabás Miklós festménye, 1849) bélyegkép|Ormai sírköve Rozsváry Lajos síremlékén bélyegkép|Dombormű Ormai szülőházán 1849. március 19-én Rozsváry (Kornhoffer) Lajos (1803-1869) számvevő őrnagy meghívta az alezredest nagyváradi kávézójába, ahol a tiszt lánya, Vilma (1831-1884) pénztárnok volt, és aki 18 éves korában már túl volt egy sikertelen házasságon.A rossz nyelvek szerint a férje Koboldi Jenő egyszerűen "elkártyázta" az asszonyt. A „szerelem az első látásából” hamarosan házasság lett. A házasítás 1849. május 27-én a kolozsvári Farkas utcai református templomban végeztetett, miután a jegyesek átkeresztelkedtek a református vallásra az előző napon.Ormai és Vilma szerettek volna minél előbb összeházasodni. Mivel a katolikus vallás csak egy hónap múlva (háromszori egymást követő hét után történt kihirdetés utáni hétre) engedélyezte volna az esküvőt, ezért Ormai állandó utazgatási miatt a jegyesek le is mondtak ebbéli szándékukról, mivel nem lehetett tudni, hogy mi is lesz egy hónap múlva. Segítségükre Ormai Csiszár Sámuel századosa (Csiszár Sámuel református lelkész fia) sietett, aki megkérte az apját, hogy előbb keresztelje át a vőlegényt és menyasszonyát. Mivel a reformátusoknál nem kötelező a kihirdetés, ezért sikerült is egybekelniük. Ezért volt tehát ez a nagy sietség. Az eskető lelkész Csiszár Sámuel (1791-1852) volt.Tanúk: Mieczysław Woroniecki, Bethlen Ferenc, Teleki Miklós és Lovassi Ferenc.
Utóélete Rozsváry Vilma férje halálakor már várandós volt. Születendő gyermekét eleve megbélyegezte volna, ha apának a néhai Ormait jelölték volna meg. Leánykori nevén sem keresztelhetett, mert akkor törvénytelen lett volna a gyermek. Ezért az özvegy egy fortélyos tervet eszelt ki: találni valakit, akit Ormainak hívnak és vállalná az apa szerepét.Babós Lajos: Furfangos névvásárlás, Múlt-kor 3, 2018 13. oldal Ebben a keresésben az özvegy barátai segédkeztek, akik végül ráleltek egy Ormay József nevezetű magánbirtokosra Aradon. Az "örökbefogadó" apa vallása szerint katolikus lett. Az anya az apja eredeti nevén szerepel, mint Kornhoffer Vilma; az Ormai név nem lett volna előnyös számára.
Mikor Rozsváry Vilma felkereste a földesurat és előadta kérését, akkor Ormay magából kikelve kapásból visszautasította azt, mondván, hogy ez büntetendő törvényszegés, szentségtörés, és mint hithű katolikus ő nem akar se börtönbe, sem a pokolra kerülni. De amikor Vilma letett egy nagy köteg pénzt az asztalra, akkor már Ormay megingott, és amikor Vilma még azt is megígérte, hogy soha senkinek nem fogja az igazságot elmondani, valamint a szülés után azonnal elhagyja az országot, akkor Ormay nemcsak az apaságot, hanem még a férj szerepét is bevállalta. Így lett aztán a katolikus egyház szerint törvényesen megkeresztelve Ormay Norbert József, a mártír fia, aki 1850. február 28-án született Pesten.
Rozsváry Vilma betartotta fogadalmát és a gyermek születését követően a kisdedet bátyjára hagyván Konstantinápolyba ment, ahol megismerkedett Friderico Bier (1813-1879) dúsgazdag brazil ültetvényessel, akivel aztán Brazíliában házasságot kötött. A hétpecsétes titkot is megőrizte élete végéig. A családban tabunak számított az aradi vértanú, akinek szintén Norbert III. nevű unokája (1878-1968) Brazíliában alapított családot és sosem beszélt magyarországi származásáról. Frigyes nevű unokája (1876-1956) pedig az aranyosi előnevet használta jelezvén ezzel, hogy semmi köze sincs a mártírhoz.
Leszármazottai Ormay Norbert 1864-ben találkozott először szülőanyjával Brazíliában, ahonnan 1869-ben tért vissza a „von” nemesi előnevet önkényesen felvéve. Édesanyja halálával (1884) iszonyatos nagy vagyont örökölt, s élte a dzsentrik világát. 1885-ben kivándorolt Amerikába, Media Crossing-be (Texas) szerencsét próbálni, ahol grófnak adta ki magát a „von” előnevet használva és marhakereskedésbe kezdett (grófból marhabáró lett). A település postamestere Branson Bywaters (1838-1918) 1886-ban a kis városkát a nagytekintélyű és gazdag grófról nevezte el, amit azóta is Von Ormynak hívnak.
Martínez de Vara, Art: Dios y Tejas, Von Ormy (Texas), Alamo Press, 2016 294. oldal A Texas-láz fertőző marhabetegség következtében vállalkozása csődbe ment, ezért illegális orvosi tevékenységbe kezdett (báróból doktorrá vedlett át), amiért 1896-ban letartóztatták,Martínez de Vara, Art: Count Von Ormay and the diploma mill scandal, The Von Ormy Star 2, 2014 1. oldal de miután lefizette az esküdteket, felmentették. Vagyona fogytán pékmester lett (doktorból pékké módosult), majd később tovább próbálkozott: Mexikóban haciendákat vásárolt, sörgyári tulajdonjogot szerzett, azután ismét orvosként praktizált Brazíliában, végül Uruguayban. Élete alkonyán prostituáltak tartották el. Csupán egy üres, arany monogrammal díszített pénztárcát hagyott utódaira. Fiának, Norbert III-nak nyolc gyermeke született Brazíliában, akiknek sarjadékai mind az Ormay családnevet használták a „vont” mellőzve, mivel Brazíliában az újszülöttnek az anya leánykori neve is adható. Rettentő büszkék az európai forradalmár ősükre, a mártírra.