Othenio Abel (Bécs, 1875. június 20. – Mondsee, Felső-Ausztria, 1946. július 4.) osztrák paleontológus, evolúcióbiológus és egyetemi tanár. A paleobiológia elnevezés tőle származik.
Életpályája Jogi tanulmányokba kezdett a Bécsi Egyetemen, de hamarosan természettudományi szakra váltott, biológiát és geológiát tanult. 1898/99-ben Eduard Suess mellett volt asszisztens az egyetem Geológiai Intézetében. 1899-ben doktorált.
A Bécsi-medencéből származó cethal fosszíliákat tanulmányozta. 1900-ban Louis Dollo belga paleontológus neogén időszaki cethal csontokról írt tanulmányt La Paléontologie éthologique címmel. Az általa ismertetett kutatási irány nagy hatással volt Abelre. Dollóval együtt hozta létre a paleontológiáról leválasztott új szakágat, a paleobiológiát, ami a gerinces őslények életmódját és környezetét rekonstruálja. A paleobiológia elnevezés Abeltől származik.
1904-ben a Bécsi Egyetemre hívták, 1907-ben a paleontológia és gerincesek törzsfejlődésének rendkívüli tanára lett. 1912 tavaszán expedíciót vezetett az Osztrák Tudományos Akadémia megbízásából Rafina-Pikermibe (Attika), hazatérése után a paleontológia professzorává nevezték ki. Pernegg an der Mur közelében az ún. sárkánybarlangban a barlangi medve maradványait vizsgálta.
1914-ben tette közzé azt a hipotézisét, hogy a Földközi-tenger térségében elterjedt Elephas falconeri törpeelefánt fosszilis koponyája alapján keletkezhetett a küklópszok legendája. A nagy méretű koponya közepén a hatalmas lyukat, valójában az ormány nyílását, vélték óriási szemnek. Az törpeelefánt már kihalt, amikor benépesültek a görög szigetek. Senki nem láthatott élő törpeelefántot.
1924-ben létrehozta a Paleobiológiai Intézetet, 1920 és 1924 között a Paleontológiai Társaság elnöke volt. 1928-ban egyesült a Paleontológiai és Paleobiológiai Intézet. Abel alapította az 1928 és 1948 között megjelent Paläobiologica tudományos folyóiratot, amelyben 280 cikke, köztük 20 monográfiája jelent meg.
1932/33-ban az egyetem rektoraként antiszemita légkört teremtett. Zsidó, baloldali vagy liberális tudósok habilitációját akadályozta. 1934-ben nemzetiszocialista nézetei miatt nyugdíjazták. 1935-ben a Göttingeni Egyetemen kapott tanszéket, és a Leopoldina Német Természettudományi Akadémia tagjává választották. 1938. május 1-jén belépett a Nemzetiszocialista Német Munkáspártba.
Az Osztrák Tudományos Akadémia Othenio Abel-díjat alapított 1985-ben, 2012-ben átnevezték a díjat. A Bécsi Egyetem Geocentrumának egyik előadóterme viselte nevét, 2013-ban új nevet kapott.
Publikációi Fossile Flugfische, 1906. Die Morphologie der Hüftbeinrudimente der Cetaceen, 1907. Grundzüge der Paläobiologie der Wirbeltiere, 1912. Vorzeitliche Säugetiere, 1914. Paläobiologie der Cephalopoden aus der Gruppe der Dibranchiaten, 1916. Die Stämme der Wirbeltiere, 1919. Lehrbuch der Paläozoologie, 1920. Lebensbilder aus der Tierwelt der Vorzeit, 1922. Geschichte und Methode der Rekonstruktion vorzeitlicher Wirbeltiere, 1925. Paläobiologie und Stammesgeschichte", 1929. Die Stellung des Menschen im Rahmen der Wirbeltiere, 1931. Vorzeitliche Lebensspuren, 1935. Die Tiere der Vorzeit in ihrem Lebensraum, 1939. Vorzeitliche Tierreste im Deutschen Mythus, Brauchtum und Volksglauben'', 1939.
Jegyzetek
Források
Kategória:Biológusok Kategória:Paleontológusok Kategória:Osztrák tudósok Kategória:Bécsiek Kategória:1875-ben született személyek Kategória:1946-ban elhunyt személyek Kategória:A Leopoldina Német Természettudományos Akadémia tagjai