I. Erzsébet (angolul: Elizabeth I; Greenwich, Angol Királyság, 1533. szeptember 7. – Richmond, Angol Királyság, 1603. március 24.), Anglia és Írország királynője 1558-tól 1603-ban bekövetkezett haláláig. Mivel élete során sosem házasodott meg, a szűz királynő (angolul: the Virgin Queen) ragadványnévvel illetik. A Tudor-ház ötödik, egyben utolsó tagja az angol trónon. Az újkori Anglia egyik legnagyobb uralkodója, akinek regnálása alatt az országa tengeri és kereskedelmi nagyhatalommá vált.
Származása A Tudor-házból származott, szülei VIII. Henrik és Boleyn Anna voltak. Féltestvérei az apja előző, illetve következő házasságából: Mária (anyja Aragóniai Katalin), illetve Edward (anyja Jane Seymour).
Anyjának kivégzése után Erzsébetet törvénytelen származásúnak nyilvánították és kizárták a trónutódlásból.
Gyermekkora
Felnőtté válása 1548-ban Erzsébet hatfieldi birtokán saját háztartást alakított ki. Ez már azt jelentette, hogy készen áll az önállóságra. Edward és Mária között a viszony egyre feszültebbé vált, ő azonban mindkettőjükkel megőrizte a jó kapcsolatát. Kitűnően beszélte az olasz, francia s latin nyelvet, emellett görögül is tanult. Visszafogottan öltözködött, úgy is élte mindennapjait, s kedvelte az egyszerűséget. Szöges ellentéte volt Edwardnak. Mária háttérbe szorult, és talán épp ez volt az oka, amiért tiltakozott Edward uralkodása ellen. Erzsébet és nővére között versengés alakult ki, pompájukkal, díszes kíséretükkel próbálták egymást túlszárnyalni. Erzsébetnek jó kapcsolata volt fivérével, köztük nem alakult ki rivalizálás.
Mivel Edwardnak nem volt utódja, így Máriát illette a korona, de ez a protestantizmusra nézve veszedelmes következményekkel járt: valószínű volt, hogy Mária továbbra is megtartja katolikus vallását, és nem hajt fejet a fivére által megerősített reform előtt. Edward elítélte a női trónutódlást, ezért Erzsébetet is kizárta. Több oka is volt rá, többek között legkisebb testvérként mindig elnyomva érezhette magát két határozott nővére mellett, de leginkább protestáns nézetei befolyásolták, s teológiai alapon ellenezte a nők uralkodását. VIII. Henrik minden örököse nő volt, ami igencsak nagy nehézséget okozott Edwardnak, de meghozta döntését, miszerint Lady Jane Grey, VIII. Henrik nővérének, Máriának az unokája (Henry Grey, Suffolk hercegének lánya) és férfi leszármazottai örökölhetik a trónt, hisz Jane volt a legközelebbi trónörökös Mária és Erzsébet után. A parlament összeült. Vonakodva bár, de teljesítették parancsát. Erzsébetet és Máriát fattyúnak nyilvánította, és megparancsolta, hogy csak külföldön mehetnek férjhez.
Edward halála után Jane Greynek 9 napig sikerült megtartania a trónt. Mária katolikus híveivel Londonba vonult, s kegyetlenül elbánt ellenfeleivel, s ettől kezdve folyamatosan arra törekedett, hogy kisebbítse húga szerepét. Így akarta biztosítani saját hatalmát a trónon.
1554-ben kitört a Wyatt-felkelés, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét. A lázadók Erzsébetet Courtenay-hoz adták volna feleségül, de vereséget szenvedtek, Erzsébetet pedig Máriáék elfogatták, mert őt sejtették a felkelés mögött. Hiába írt levelet, amelyben minden vádat cáfolt, csak időt sikerült nyernie: Winchester és Sussex grófja elmentek érte, és átvitték a Towerbe.
Rabsága a Towerben thumb|Tizenhárom évesen A Tower délkeleti részében szállásolták el, egy királyi palotában. Édesanyja, Boleyn Anna is itt raboskodott, mielőtt tárgyalásra vitték, s lefejezték volna. Sussex állítólag megenyhült Erzsébet bezárása közben, s kérdőre vonta a többieket, hogy miképp járhatnak így el egy király leányával.
Mária tanácsnokai eközben azon mesterkedtek, hogy Erzsébetre egyértelműen rá tudják bizonyítani, hogy kapcsolata van a felkelőkkel. A gyenge és védtelen nő látszata ügyes trükknek bizonyult, habár cseppet sem volt az: a királyság második legnagyobb birtokosa volt, és kincstára tele volt pénzzel. Donningtoni birtokával próbálták kapcsolatba hozni az összeesküvést, de Erzsébet először azt mondta, hogy sosem járt még azon a birtokon, ám amikor szembesítették Crofttal, már nem bizonyult hitelesnek. Azt állította, hogy nem akar Donningtonba költözni, és nem is állt szándékában soha, ám Mária leveleiben mégis ilyesféle kérdéseket tett fel neki, mintha húga álláspontját figyelembe se venné. Erzsébet megadta magát, nem volt más választása.
Wyatt kivégzése komoly fenyegetést jelentett számára, ám Wyatt beszédében kijelentette, hogy sem Erzsébetnek, sem Courtenay-nak nincs köze a felkeléséhez. Lefejezése után tanácsnokok látogatták meg Erzsébetet a Towerben, és valószínűleg megpróbálták rávenni arra, hogy vallja be el nem követett bűneit. Sikertelen próbálkozás volt. Fogságának szigora rohamosan enyhülni kezdett. Délelőtt és délután sétálhatott a palota belső kertjében, és egyre kevesebb figyelem összpontosult rá.
A Tower új parancsnokot kapott, és katonákat is toboroztak. Erzsébetet elengedték, és házi őrizet alatt tartották Woodstockban.
A felkelők elleni kemény fellépése miatt az emberek egyre inkább kezdtek elfordulni Máriától, és Erzsébettel szimpatizáltak. Miközben Erzsébet a Towerből Woodstockba utazott, ajándékokkal és jókívánságokkal halmozták el.
Sir Henry Bedingfield volt a börtönőre, ám ez a feladat cseppet se volt könnyű: Bedingfield Mária leghívebb emberei közé tartozott, de iskolázottsága meglepően hiányos volt. Úgy kellett óvnia a királynő húgát, hogy a házi őrizet nagy szabadságot adjon neki, ráadásul Erzsébet nagyon okos nő volt. Csak azok az udvarhölgyek maradhattak mellette, akiket az uralkodó megbízhatóknak tartott.
Thomas Parryről tudták, hogy teljes mértékben Erzsébet híve. Ő volt a háztartása pénzügyi irányítója, és mivel Bedingfield nem tudta elvégezni munkáját, kénytelenek voltak továbbra is ott tartani. Parry körül feltűnően gyakran fordultak meg Erzsébet szolgálói, mert jó ürügyül szolgált, hogy a háztartás érdekében felkereshették a kincstárnokot. Felmerült a gyanú, hogy összeesküvés áll a dolgok hátterében, de a pénzügyi irányító minden nyomot eltüntetett, ami erre utalt volna. Gyorsan lépett, hogy érvényesítse Erzsébet jogait.
Erzsébet mindig is túl gyakorlatias és józan volt ahhoz, hogy részt vegyen az összeesküvésekben, vagy támogassa őket. Sosem bízott abban, hogy ezek valóban sikerülhetnek – noha azért tudni óhajtott róluk. Meg akart egyezni Máriával, s levelezni kezdtek. Határozottan kijelentette, hogy ártatlan, és félreértéseken alapulnak az ellene felhozott vádak. Továbbra is teljes erővel védte magát. Nővére levelében sajnálatát fejezte ki, amiért egyáltalán okot találtak a gyanakvásra, s hangsúlyozta nagylelkűségét, amiért vele nem úgy járt el, mint a többi felségárulóval. Ebben a hangvételben úgy tűnt, Mária mégsem gondolja meg magát, és továbbra is zavaró tényezőként tartja számon húgát. Az hiába bizonygatta ártatlanságát leveleiben.
A tanács megosztott volt. Erzsébetnek odaadóan kellett részt vennie a katolikus szertartásokon, s ezt minden akadékoskodás nélkül meg is tette. Egyetlen dolog azonban egyeseknek szemet szúrt: angol nyelvű bibliát kért, a litániát és az aprószentekhez szóló fohászkodást angolul tette. Mária megkérte, hogy latinul mondja ezeket az imákat, s húga engedelmeskedett.
Erzsébet kérvényezte, hadd költözzön közelebb Londonhoz, azonban ezt természetesen megtagadták tőle. A házi őrizet nem egészen egy évig tartott. Ezalatt gyorsan zajlottak az események, s ez az időszak volt talán Mária uralmának csúcspontja.
Mária házasságról szőtt álmai beteljesülni látszódtak. Erzsébet konkrétan nem tudhatott arról, hogy valóban lesz esküvő, hisz megtagadtak tőle minden információforrást, de valószínűleg Parry titkos közvetítőhálózata által sikerült mégis megtudnia. Nővére házassága azt jelentette, hogy elveszíti jogcímét a koronára, és a férje, Fülöp veszi át a hatalmat. Mária és Fülöp 1554. július 25-én megesküdtek a winchesteri székesegyházban, maga Gardiner püspök adta őket össze.
Erzsébetnek sikerült elérnie, hogy elhagyhassa az udvart, s elindult saját birtokai felé. Londonon át vezetett az útja, s az emberek annyira lelkesek voltak, hogy kíséretének néhány tagját megkérte, csendesítsék le őket. Élete ismét olyan volt, mint kislány korában. Nővére, házassága ellenére kezébe vette a kormányzást, és ő ismét zavaró tényezővé vált. Mária megnyitotta negyedik parlamentjét. Angliát sokan elhagyták az eretneküldözések és az összeesküvések miatt.
Újabb pártütésre készülődtek, Henry Dudley és Ashton vezetésével. Mária kormányzatát akarták megbuktatni ismét, Erzsébet és Courtenay trónra lépésével. Csupán hangnemében különbözött a felkelés a Wyatt-féle összeesküvéstől. Erzsébetről szabadabban beszéltek, és teljes mértékben őt használták fel a szervezkedéshez, tudta nélkül. Huszonkettedik életévében járt. Az ő egyénisége vált a felkelők legjobb toborzójává, habár a nyilvánosság előtt nem sokat beszéltek róla, és neve csak a trónutódlásra vonatkozó törvényben szerepelt nyilvánosan. Az összeesküvők sikeresen hozzájutottak a kincstárhoz, Dudley és Ashton elhajóztak Franciaországba, hogy embereket toborozzanak. Pole bíboros tudomást szerzett mindenről, mindazonáltal lassan tudták megakadályozni és összegyűjteni a felkelés tagjait, hisz a vezetők Franciaországban tartózkodtak. Erzsébet alattvalóit letartóztatták, és fegyveres őrséget állítottak háza köré. Legalább akkora veszélyben volt, mint a Wyatt-felkelések idején, de meg kellett őriznie higgadtságát. Londoni lakhelyén rábukkantak egy rejtekhelyre, ahol tiltott könyveket, röpiratokat, a királynő és a katolicizmus ellen szóló dokumentumokat találtak. Fülöptől függött minden. A vád teljes egészében készen állt Erzsébet ellen, berendelhették volna az udvarba, vagy a Towerbe, de akár Spanyolországba is száműzhették volna. Fülöp nagyon kedvelte őt, ezért úgy döntött, hogy arra kéri Máriát, ejtsen el minden vádat, és fejezzen be minden vizsgálatot ellene. Elengedték híveit is. Gyémántot küldtek neki a tiszta szándék szimbólumaként. A királynő teljes mértékben hallgatott férjére. Erzsébet nagyon hasonlított Henrikre. Henrik oroszlán volt; ő pedig az oroszlán lánya. Amint megérezték a gyengeséget, támadtak. Fülöp Erzsébet egyik legnagyobb támogatójaként lépett elő, s ez isteni ajándék volt. A királynő valódi érzései kiderültek tetteiből. Húga régi ellenségének fia kapott megbízást, hogy vezesse Erzsébet háztartását – hisz Fülöp erre nem adott ki különösebb parancsot. Sir Thomas Pope így őrizet alatt tartotta, persze finoman, jó látszatot keltve. (Bedingfieldnél biztosan jobban látta el feladatát). Kisebb lázadás történt, mert egy fiatal iskolamester grófnak adta ki magát, és Erzsébetet kiáltotta ki királynőnek, önmagát pedig királynak, de nyomban kivégezték. Mária levelet írt Pope-nak, hogy tájékoztassa, ha összeesküvést gyanít, és derítse ki, mi áll a mögött, hogy így meggyalázták nevét, de ennek a lázadásnak nem volt se ereje, se lendülete, és valószínűleg nem állt a hátterében összeesküvés. Októberben a királynő megszabadította húgát Pope felügyeletétől, és engedélyezte, hogy Londonba menjen a báli szezonra, s felajánlotta, hogy a karácsonyt az udvarban tölthesse. Erzsébet boldogan, s nagy pompával indult el, ám meghívását váratlanul visszavonták, így december 3-án hazatért Hatfieldbe. Büszke tartásával leplezte csalódottságát. thumb|left|Koronázási díszben
Feleségjelöltként