Az Exodus amerikai thrash metal együttes. 1980-ban alakult, alapító tagjai: Kirk Hammett (gitár), Tim Agnello (gitár) és Tom Hunting (dob). Kulcsszerepe volt a 80-as években a kaliforniai Bay Area-thrashmozgalomban, bár soha nem érték el olyan pályatársaik sikereit, mint a Metallica vagy a Megadeth. Ma az alapítók közül már csak Tom Hunting a zenekar tagja, de a biztos pontot Gary Holt gitáros jelenti, aki 1981-ben csatlakozott az együtteshez, valamint ő a zenekar fő dalszerzője, vezetője. Hammett még az első album felvétele előtt a Metallica tagja lett, így az 1985-ben megjelent Bonded by Blood című debütlemezen Rick Hunolt gitározott Gary Holt mellett. A ma már klasszikusnak számító album után Paul Baloff énekest Steve "Zetro" Souza váltotta fel, akivel az együttes 1987-ben adott ki lemezt Pleasures of the Flesh címmel. Ez az album kevésbé lett sikeres, viszont a folytatás, az 1989-ben megjelent Fabulous Disaster ismét kedvező fogadtatásra talált. Az 1990-es éveket két vegyes fogadtatású albummal indították (Impact Is Imminent – 1990, Force of Habit – 1992), majd 1993-ban a grunge térhódítása, valamint a thrash metal népszerűségének csökkenése miatt feloszlatták magukat. 1997-ben újjáalakultak egy koncertlemez erejéig (Another Lesson in Violence), a tényleges visszatérést azonban Paul Baloff halála akadályozta meg. Így a 2004-ben megjelent Tempo of the Damned albumon ismét "Zetro" énekelt.
A 2005-ben kiadott Shovel Headed Kill Machine albumon már Rob Dukes énekelt, valamint Lee Altus gitározott Holt mellett. Dukes énekével három album készült, a 2014-ben kiadott Blood In, Blood Out albumon már ismét Zetro hangja volt hallható. Az együttes fő dalszerzője Gary Holt, aki 2011 óta a Slayer tagja is, így őt az Exodus-koncerteken gyakran Kragen Lum gitáros szokta helyettesíteni. Az együttes az amerikai vonalas, Bay Area-beli thrash metal úttörő zenekara, az olyan pályatársak mellett, mint a Testament, a Death Angel, a Vio-lence, a Forbidden vagy a Laaz Rockit. Világszerte több mint 5 millió albumot adtak el, számtalan későbbi metalegyüttesre gyakoroltak hatást. A zenekar jelenleg egy új stúdióalbumon dolgozik, melynek megjelenése 2019 végére vagy 2020 elejére várható.
Története
A kezdetek (1980–1985) Az együttest 1979 legvégén, 1980 legelején San Francisco városában alakította meg Tom Hunting dobos, Kirk Hammett gitáros és Tim Agnello gitáros. Ekkoriban még az olyan brit hard rock zenekarok voltak rájuk hatással, mint az UFO, a Thin Lizzy, vagy a Def Leppard. A korai időkben még Tom Hunting énekelt a dobolás mellett, mígnem Keith Stewart személyében állandó énekesre nem lelt a zenekar. Carlton Melson basszusgitáros 1980-as csatlakozásával lett teljes a felállás, ekkor már nemcsak feldolgozásokat játszottak, de saját dalokat is elkezdtek írni. Egy gimnáziumban tartott koncerten látta meg őket Gary Holt, aki hamarosan Kirk Hammett technikusa lett. Holt maga is elkezdett gitározni, rövid időn belül átvette a távozó Agnello helyét. Agnello New Yorkba költözött, ahol menedzserként, dalszerzőként folytatta pályafutását. 1981-ben Melson is távozott, az új basszusgitáros Geoff Andrews lett. Pár hónappal később Stewart hagyta el a zenekart, helyére az orosz származású Paul Baloff került. Baloff egy North Berkeley-beli házibulin találkozott az Exodus akkori gitárosával Kirk Hammett-tel. Hammett először Baloff Iron Maiden-jelvényére figyelt fel, majd beszélgetésük során kiderült, hogy Baloff nemcsak heavy metal rajongó, de szívesen énekelne is egy zenekarban. Mire Baloff a zenekar énekese lett, az Exodus már egyre keményebb zenét játszott, nagyrészt a New Wave of British Heavy Metal hullám hatására. Kedvenceik közé tartoztak az Iron Maiden és a Judas Priest mellett az olyan zenekarok is, mint a Diamond Head, a Raven, az Angel Witch vagy a Venom. Zenei ízlésüket nagymértékben befolyásolta a San Franciscó-i Egyetem KUSF nevű rádiójának késő éjjelente sugárzott műsora, melyben a két műsorvezető Ron Quintana és Ian Kallen igyekezett bemutatni, a legfrissebb metalzenéket. A Quintana által szerkesztett helyi újság a MetalMania is nagymértékben hozzájárult a San Franciscó-i színtér kialakulásához.
1982-ben készítették el első hanganyagukat egy háromszámos demó formájában, nagyrészt zenei példaképeik nyomvonalán haladó muzsikával. A kazettán a Whipping Queen, a Death and Domination és a Warlord című dalok voltak hallhatóak. Ez az együttes egyetlen olyan felvétele, melyen Kirk Hammett gitározása hallható. 1982 novemberében a Metallica előzenekaraként játszottak a San Franciscó-i Old Waldorf nevű klubban. Az ekkoriban még Los Angelesben székelő Metallica gyors és minden korábbinál vadabb zenéje hatására döntött úgy az Exodus, hogy ők is egy keményebb hangzásvilág felé veszik az irányt. Hammett elmondása szerint a „A Metallica felbukkanása előtt, olyanok hatottak ránk, mint a Venom, a Raven, a Discharge, de az Overkill korai felvételei is felpörgettek minket, mert őrült gyorsnak tűntek a tempóik. Tomnak állandóan mondogattuk is, hogy még gyorsabban kéne dobolnia, de különösen a bőgős Jeffnek ment nehezére a villámgyors játék.” 1982 végére a kazettacserélgető közösségben gyorsan terjedt a hírük, erőszakos koncertjeik csak tovább növelték népszerűségüket. Az év végére a Metallica mellett az Exodus számított a legnagyobb helyi csapatnak. 1983 áprilisában Kirk Hammett ajánlatot kapott a Metallicától, ennek eleget téve el is hagyta a zenekart. Andrews is távozott, helyére Rob McKillop érkezett. Andrews ezt követően a death metal úttörő Possessed egy korai inkarnációjában bukkant fel. Hammett pótlására több jelentkezőt is meghallgattak, Mike Maung majd Evan McCaskey is megfordult a zenekarban. McCaskey a Blind Illusion thrash metal zenekarban is megfordult. Végül Rick Hunolt lett az ekkoriban már Gary Holt irányítása alatt álló zenekar másik gitárosa. Csatlakozásával létrejött a később legendássá váló Holt–Hunolt-gitárduó, azaz a „H-Team”.
Egy soha be nem fejezett, 40 perces instrumentális demó (Turk Street demo) után jelent meg a hivatalos második demó, amelyen öt dal volt hallható (Exodus, And Then There Were None, Bonded by Blood, A Lesson In Violence, Strike Of The Beast). Elődjéhez hasonlóan ez az anyag is széles körben elterjedt, az együttes hírneve akkora volt, hogy Gary Holt elmondása szerint, akár Európában is turnézhattak volna, annak ellenére, hogy lemezük még nem volt. Holt visszaemlékezése szerint „A jelszó a totális pusztítás volt, főleg az Exodus-bulikon. Mindenki tudta, hogy a mi koncertjeink a legerőszakosabbak az egész világon. A korai időszakban egyszer játszott utánunk az Anthrax még Neil Turbinnel, és kifütyülték őket, de valami iszonyat durván.” Hírnevüket jól példázza, hogy az ekkoriban már egy lemezzel rendelkező Slayer az Exodus előzenekaraként volt kénytelen fellépni San Franciscóban.Tom Araya elmondása szerint „Talán három közös bulit nyomtunk velük, és úgy mentünk utána haza, hogy ennél az energiaszintnél mi sem adhatjuk alább.”
Sam Kress a Whiplash nevű helyi magazin szerkesztője szerződtette őket újonnan induló Torrid Records nevű New York-i kiadójához. A debütáló album felvételei 1984 júliusában kezdődtek egy San Franciscótól körülbelül kétórányira lévő farmon. A Mark Whitaker producerkedésével rögzített album 1984 nyarának végére teljes egészében elkészült, azonban a megjelenés csaknem egy évet csúszott. A kiadó anyagi gondokkal küzdött, valamint az összenőtt sziámi ikreket ábrázoló borító is felháborodást váltott ki, csakúgy mint a lemez címe, amely eredetileg az A Lesson In Violence lett volna. Végül a borító maradt, a cím azonban Bonded by Blood lett, utalva arra a korábbi zenekari rituáléra mely során Holt, Hammett, Hunting és Baloff megvágta a tenyerét, így fejezve ki elhivatottságát a heavy metal iránt.
Bonded by Blood, Pleasures of the Flesh (1985–1988) Végül 1985. április 25-én Bonded by Blood at Encyclopaedia Metallum|dátum=2017 január jelent meg debütáló albumuk Bonded by Blood címmel. Az albumot általában a legerősebb thrash metal debütálásként tartják számon, mely nemcsak az együttes, de egyben a műfaj definitív alkotása is egyben. Az 1980-as évek egyik legintenzívebb metalanyagaként is számontartott album, nemcsak a kritikusok és a rajongók, de Gary Holt elmondása szerint is az együttes legkiemelkedőbb alkotása. Eduardo Rivadavia az AllMusic kritikusa később úgy nyilatkozott az albumról, „hogy ha nem csúszott volna a megjelenése, akkor most a Metallica-féle Kill ’Em All mellett a thrash metal hullám elindítójaként emlékeznénk rá.” Az anyag megjelenése után részt vettek a Combat Tour: The Ultimate Revenge névre keresztelt koncertsorozaton, ahol a Venom és a Slayer voltak a partnereik. A koncertkörút április 5-én megtartott New York-i előadását, ahol a Studio 54-ben léptek fel videókazettán is kiadták. A Combat Records látva a zenekar népszerűségét, 1986-ban újra piacra dobta a lemezt, az együttes pedig olyan előadókkal lépett fel, mint az Exciter, a Megadeth, az Anthrax, a Possessed, a D.R.I., a Nuclear Assault vagy a Hirax.
A turné lecsengése után megváltak Paul Baloff énekestől, akinek túlzásba vitt alkoholfogyasztása rányomta bélyegét a színpadi produkciójára is. Ekkoriban a zenekar próbatermében lakott, a dalszövegek nagy részét pedig nehezére esett megtanulni. Baloff karakteres kiállása, féktelen színpadi előadása és hangja nagymértékben meghatározta az együttesről kialakított képet, így távozásának híre csalódást okozott a rajongóknak. A Gary Holt – Rick Hunolt – Tom Hunting – Rob McKillop -felállású zenekar, így kénytelen volt új énekes után nézni. Végül az a Steve "Zetro" Souza állt a mikrofon mögé, aki a Testament elődjének tekinthető Legacy zenekarban énekelt korábban. Ekkoriban már javában folytak a második album munkálatai, így több dalban is szerzőként szerepel a korábbi énekes Paul Baloff. Ő később egy Piranha nevű együttesben énekelt, de lemezt nem készítettek. A második Exodus-album megírása és rögzítése csaknem két évet vett igénybe. A produceri munkálatokban a zenekar aktívabban vett részt, mint korábban így producerként maga a zenekar is fel van tüntetve. Az album Pleasures of the Flesh címmel 1987. október 7-én jelent meg, borítóján a zenekari tagokkal, akik egy bárpult mögött láthatóak emberi koponyák társaságában. Az eredeti borítón kannibálokként lettek volna ábrázolva a zenészek, amint éppen egy áldozatukat fogyasztják el, a kiadó azonban túlzásnak érezte az ötletet. A dalok mondanivalója a debütáláshoz hasonlóan továbbra is az erőszak és a halál témakörét járják körbe, de a Deranged című dal képében megemlékeztek arról a hajléktalan pszichopatáról is, aki a lemezkészítés idején állandóan a stúdió környékén tartózkodott, mígnem egy autóbusz el nem gázolta.
Az album fogadtatása messze nem volt olyan pozitív, mint a debütáló lemezé. A Zetro becenévre hallgató énekes egy későbbi nyilatkozata szerint, a kettes album hűvösebb fogadtatása nagyrészt az ő személye ellen szólt, csak részben az album anyaga ellen. Emlékei szerint „elég komoly örökséget kellett a nyakamba vennem. Néhány évig a rajongók nem is fogadtak el. Paul annyira karizmatikus egyéniség volt, hogy marha nehéz dolgom volt, ráadásul egyben ő volt a megtestesült metalhead is. A rajongók épp ezért a harmadik lemez turnéjának kezdetéig nem is fogadtak el, akkor viszont valamiért egy csapásra az ő szemükben is én lettem az Exodus énekese.” Holt szerint a sikertelenséghez az is hozzájárult, hogy egyes dalok változást hoztak a korábbi irányhoz képest. Elmondása szerint „az eredmény egy igen progresszív anyag lett, ellentétben az elsővel, amely felért egy alapos gyomorszájon vágással.” A 7 perc feletti Pleasures of the Flesh vagy a Chemi-Kill egy összetettebb, komplexebb Exodust mutatott, szemben az előző lemez direktebb dalaival.