Aétiosz (Aëtius Antiochenus, Ἁέτιος ὁ Ἀντιοχεύς) (Coele-Syria, 300 – Konstantinápoly, 367) az arianizmus alapítója. Ellenfelei, a trinitáriusok az Ateista néven emlegették.La Grande Encyclopédie
Placita címen ismert terjedelmes filozófiai enciklopédiáját Hermann Alexander Diels azonosította és rekonstruálta (Diels: Doxographi Graeci 1879, Megaraiak 9.)
Élete és írásai Aétiosz Coele-Syriában (Koilé-Szíriában) született.Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezet. és vagy rabszolgaként, vagy nagy szegénységben nőtt fel.Philostorgius, in Photius, Epitome of the Ecclesiastical History of Philostorgius, 3. könyv, 15. fejezetBasil of Caesarea, Against Eunomius, 1. könyv, 6. fejezet Később, hogy támogatni tudja özvegy anyját, aranyművesként dolgozott Antiokheiában. Ugyanekkor kezdett filozófiát is tanulni Anyjának halála után tovább folytatta munkáját, tanulmányaiban pedig a keresztény iratok tanulmányozásában, keresztény tanításokban és az orvoslásban merült el.
Miután az aranyművességet és a vincellérkedést is kitanulta, vándororvosként kereste meg kenyerét. Különösen tehetségesnek bizonyult orvosi témákban készült értekezések, viták írásához; érdeklődését azonban hamarosan korának nagy teológiai vitái felé fordította. Egyidejűleg tanulmányozta az ariánusokat, Antiokheiai Paulinusz püspököt, Athanasziosz püspököt és a tarszoszi Antoniusz presbitert is. 350-ben antiokhiai Leontiusz diakónusává szentelték fel, azonban nemsokára a trinitáriusok száműzték a városból. Az első szirmiumi zsinaton győztesen került ki Basziliusszal és Eusztathiusszal homoiousiáról folytatott vitából. 356-ban Eunomiusszal Alexandriába indult, hogy az arianizmus védelmére kelljen. II. Constantius azonban meghiúsította utazási terveit. Később Flavius Iulianus római császár visszahívta a száműzetésből és egy ideig konstantinápolyi udvarában látta vendégül, majd földbirtokot adományozott neki Leszbosz szigetén. Ugyanekkor Aétioszt püspökké szentelték fel, ő pedig új címét és hatalmát kihasználva az arianizmus megerősödésén munkálkodott, főleg azzal, hogy több ariánust is püspökké kent fel.
Flavius Valens római császár hatalomrajutasa után, 364-ben egy ideig visszavonult leszboszi birtokára, majd nemsokára rá visszatért Konstantinápolyba; itt halt meg 367-ben.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Ókeresztény görög írók