I. Mária (angolul: Mary I; Greenwich, Anglia, 1516. február 18. – London, Anglia, 1558. november 17.), Anglia és Írország királynője 1553 júliusától, továbbá Spanyolország királynéja 1556 januárjától II. Fülöp spanyol király feleségeként 1558 novemberében bekövetkezett haláláig. Leginkább az apja, VIII. Henrik által indított anglikanizmussal szembeni erőteljes rekatolizációs törekvéseiről ismert, hogy hazáját visszatérítse a római katolikus egyház befolyása alá. Öt éves uralkodása alatt közel háromszáz protestánst és vallási másként gondolkodót ítéltek és végeztek ki máglyahalál által. Innen ered közismert ragadványneve, a Véres Mária (Bloody Mary).
Mária volt VIII. Henrik angol király és első felesége, Aragóniai Katalin egyetlen felnőttkort megért gyermeke. Szülei házasságának 1533-as érvénytelenítését követően Máriát törvénytelennek nyilvánították, ezzel megtagadták öröklését az angol trónra (ezt csak az 1544-es harmadik öröklési törvény értelmében állítják vissza). Henrik 1547-es halála után Mária fiatalabb féltestvére, a Jane Seymourtól származó mindössze kilenc éves VI. Eduárd követte apjukat a trónon. Amikor a fiatal uralkodó 1553-ban halálosan megbetegedett, megpróbálta eltávolítani Máriát az öröklési sorból. Halála után az angol rendek egy része Máriát, míg mások az elhunyt király protestáns unokatestvérét, Lady Jane Greyt kiáltották ki királynőjüknek. Mária gyorsan csapatot gyűjtött jogai érvényesítése érdekében, majd megdöntötte vetélytársát, akit később le is fejeztek.
Mária volt az angol történelem első – Jane Grey és Matild császárné vitatott uralkodását leszámítva – tényleges hatalommal bíró uralkodónője. 1554 júliusában házasságot kötött V. Károly német-római császár fiával, Fülöppel, aki mellett 1556 januárjában Spanyolország királynéja vált belőle, bár Angliát sosem hagyta el. Mária gyermektelenül hunyt el betegség következtében 1558 novemberében. Másik féltestvére, a Boleyn Annától született Erzsébet követte a trónon, akinek uralkodásával az ország végleg szakított a katolicizmussal. Mária, bár rövid ideig uralkodott, a kereskedelem, hajózás és hadsereg terén tett reformjaival elindította országát a tengeri nagyhatalommá válás felé vezető úton.
Élete VIII. Henrik angol király és Aragóniai Katalin kasztíliai és aragón infánsnő ötödik és első csecsemőkort túlélt gyermeke.
1527-ben Mária nem hivatalosan Wales hercegnőjeként uralkodhatott, s ez volt az első eset, hogy egy nő saját jogán jutott el idáig. Amikor Henrik a feleségét magától eltaszította és házasságát önhatalmúlag felbontotta, Máriára szomorú napok virradtak. 1533-ban megszületett Erzsébet, VIII. Henrik és második felesége, Boleyn Anna lánya. Máriát semmibe vették, törvénytelen gyereknek nyilvánították. Emiatt évekig gyűlölte mostohaanyját, Boleyn Annát, Erzsébetre pedig neheztelt, mivel a kislány kitúrta őt jogos örökségéből. Amikor 1536-ban Boleyn Annát lefejezték, és Erzsébet is kegyvesztett lett, úgy tűnt, megjavult a viszony Mária és Erzsébet között, ugyanis akkor már összekötötte őket az a sajnálatos tény, hogy apjuk mindkettőjüket eltaszította magától, ráadásul mindkét hercegnő édesanyjának haláláért Henrik volt a felelős. (Aragóniai Katalin halálában csak közvetve játszott szerepe, mivel az asszony az igen méltatlanul lebonyolított válásuk miatt esett ágynak, szomorúságában. Boleyn Anna kivégzését azonban Henrik maga rendelte el.) Mindezek ellenére Mária félelemmel vegyes csodálattal tekintett VIII. Henrikre, akit mindig is idealizált, nem mint édesapát, hanem mint uralkodót. Tisztelte apját, akiben megvolt az a karizma és kellő határozottság, hogy az ország törvényeit szigorúan betartatva is élvezhesse alattvalói szeretetét, viszont azzal nem értett egyet, ahogy apja az ország vallásának ügyeit intézte. (Mária elkötelezett katolikus volt, Henrik azonban hivatalosan is áttérítette birodalmát a protestantizmus angol változatára, az ún. anglikán vallásra, amikor nőül vette Boleyn Annát, akiről köztudott volt, hogy lutheránus teológiai nézeteket vall.)
Henrik utolsó felesége, Catherine Parr igyekezett jó viszonyt kialakítani Máriával és Erzsébettel. Mindketten visszatérhettek az udvarba. Az 1544-ben kihirdetett trónörökösödési rend jogosnak ismerte ugyan el Máriának a trónra való igényét, de mivel a VI. Eduárd nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le katolikus vallásáról, ők (elsősorban a northumberlandi herceg) Eduárd korai halála után Máriát a trónöröklésből kizárták és Jane Greyt ültették a trónra. El akarták fogni Máriát, de ő addigra elszökött, és királynővé kiáltatta ki magát. Követői nagy számmal akadtak. A Tower úgy határozott, hogy Lady Jane Grey apjának kell seregével Mária ellen vonulnia, de Jane inkább megsemmisítette Eduárd törvényét, mintsem apját odaküldte volna. Így Mária trónra kerülhetett, amelyet Jane Greynek csak 9 napig sikerült megtartania. Mária, a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553. augusztus 3-án Londonba katolikus híveivel, és kegyetlenül elbánt ellenfeleivel.
Uralkodása Koronázása
Egyre többen álltak az oldalára, ami egyben azt is jelentette, hogy nagyobb eséllyel tudott küzdeni a protestánsok ellen egész Angliában. VIII. Henrik elsőszülött lányaként jobban tisztelték, mint Erzsébetet, és így könnyen elfogadták, hogy ő lett Anglia királynője. Mindazokat, akik megpróbálták megváltoztatni a trónutódlás törvényét, kivégeztette. Lady Jane-t és jövendőbéli uralkodótársát, Guilford Dudleyt bezáratta a Towerbe.
Mária finoman felszólította népét, hogy térjen vissza a katolikus vallásra. Nyílt titok volt vallási meggyőződése, de ekkor még semmilyen súlyosabb következménye nem volt erős hitének. Erzsébetre nagyobb nyomás nehezedett. A leghelyesebb döntés az lett volna, ha ő is áttér, és katolikusként élte volna tovább napjait. A helyzet kísértetiesen hasonlított Eduárd és Mária régi viszonyára, csupán fordult a kocka: most Mária ült a trónon, és Erzsébet volt az, aki egyelőre nem változtatta meg nézeteit, akármennyire várták is el tőle. A nyilvánosság előtt továbbra is fenntartották a látszatot, hogy kapcsolatuk kifogástalan, jó testvérekhez méltó. A koronázás előtt Erzsébet kihallgatást kért nővérétől, és könnyek között kérte bocsánatát, amiért eddig nem a katolikus vallást gyakorolta, és tudatlanságával mentegetőzött. Hamar „meg kellett törnie”, hogy a koronázás már békében történjen, és Mária semmilyen elhamarkodott döntést ne hozzon ellene.
Szeptember 7-én, Szűz Mária születésének ünnepén ment végbe a ceremónia, s négy nappal később megnyitották a parlamentet is. Megtették az első lépéseket a katolicizmus helyreállításának érdekében, majd Aragóniai Katalin és Henrik házasságát törvényesnek nyilvánították, így Mária abszolút törvényes uralkodóként foglalhatta el helyét a trónon.
Mária és Fülöp herceg
Mária fontolgatni kezdte, hogy Erzsébetet kirekeszti a trónutódlásból, s folyamatosan lealacsonyította húga szerepét. Megtehette, hisz ebben senki sem tudta gátolni vagy befolyásolni. Erzsébet engedélyt kért, hogy elhagyja az udvart, ami mindkettőjüknek megfelelt. A királynő már harminchét éves volt, férj nélkül. Egyre kisebb esélye volt arra, hogy gyermeket hozzon a világra. (Főleg az akkori betegségek és veszélyek mellett.) Tény volt, hogy egy királynő posztja addig nincs teljes biztonságban, amíg férjhez nem megy, és meg nem erősíti kapcsolatát valamely országgal a házasság által.
Mária segítséget kért V. Károlytól, egykori jegyesétől, aki régebben sokat segített neki, amikor még élt VIII. Henrik. Jegyesek voltak egy ideig, de a sors úgy hozta, hogy nem házasodtak össze, és a spanyol király másik nőt vett el. Időközben megözvegyült, de túl öreg és „megfáradt” volt ahhoz, hogy összeházasodjanak, ezért fiát ajánlotta, Fülöp herceget, az ellenreformáció buzgó harcosát. Fülöp is özvegy volt, de mindössze huszonhat éves. V. Károly a házasságkötés alkalmából a Nápoly (Szicília) királya címről lemondott fia javára, hogy a házasulandó felek egyenrangúak legyenek. Fülöp Angliába utazott, és 1554. július 25-én a winchesteri székesegyházban a püspök adta őket össze. Jegygyűrűje egyszerű volt, hogy szűz hajadonok módjára menjen férjhez, s ez által is kifejezze mély vallásosságát. Érdekes módon Fülöpnek spanyol létére lenyűgöző angol származásvonala volt. Házasságuk a Lancaster családfa szerteszét futó ágainak találkozása. Korabeli feljegyzések szerint Fülöp nem volt szerelmes feleségébe, aki idősebb volt nála 11 évvel, ám a királynő állítólag rajongott férjéért, aki minden bizonnyal jó néhányszor megcsalta hitvesét házasságuk négy és fél éve alatt. (Olyan feltételezések is napvilágra kerültek akkoriban, miszerint Fülöp titokban szerelmes volt sógornőjébe, felesége féltestvérébe, Erzsébet hercegnőbe, s azt remélte, ha Mária meghal, ő majd nőül veheti az újdonsült királynőt. Ez a pletyka azért nem lehet hiteles, mert sok évvel később, 1588-ban pont Fülöp volt az, aki hadat üzent Erzsébet királynőnek, a köztük lévő, feloldhatatlan vallási ellentétek miatt, ugyanis a király hithű katolikus volt, míg Erzsébet protestáns teológiai nézeteket vallott.)
Károly az eretnekség és Franciaország ellen harcolt, ezért Mária és Fülöp házassága kedvezőnek bizonyult, és az angliai területek is erősíthették volna céljai elérésében. Másik fiát, Ferencet, már eljegyezte a skótok királynőjével, Stuart Máriával. Vallási szempontból is kecsegtető volt az ajánlat, hisz Angliában számos „eretnek” tartózkodott, így Károly alattvalóinak ez a terület szinte olyan volt, mint egy „kísérleti laboratórium”, s Angliát Habsburg-gyarmattá tehették volna. Fülöp ugyan nem túl lelkesen, de engedelmeskedett apjának. Az angol királyi udvarnak nem tetszett, hogy Mária a spanyolokkal köt szövetséget a házasság által, csak úgy, mint Anglia népének. A déli és délkeleti területeken felkelés indult.
Felkelés Mária ellen
A spanyol házasság híre nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Thomas Wyatt-féle összeesküvéshez vezetett. 1554-ben indult a Wyatt-felkelés, Sir Thomas Wyatt, Lady Jane Grey apja, aki nemrég szabadult a Towerből, a Carew család, és Sir Thomas Croft vezetésével. Anglia déli és középső részeit felosztották egymás közt, annak érdekében, hogy Mária elveszítse a trónt, és Erzsébet foglalja el helyét, s Courtenay-hoz adták volna feleségül. Összeesküvés volt ez, amely nemcsak Mária posztját fenyegette, hanem élete is veszélybe került.
Azt tervezték, hogy francia segítséggel meggátolják Anglia Habsburg-gyarmattá válását, azonban kiderült, hogy mit terveztek. A felkelők az ijedtségtől idő előtt léptek, és a négy felkelő területből három vereséget szenvedett. Hiába volt minden próbálkozás, a felkelés megbukott, Wyatt megadta magát, követői pedig vagy elfutottak, vagy elfogták őket. Guilford Dudleyt és Lady Jane Grey férjét lefejezték, és megcsonkított maradványaikat eltemették a St. Peter Vincula kápolnában. Lady Jane volt a következő, őt sem kímélték. Csupán tizenhét éves volt.
Erzsébetben rémületet keltett nővére kegyetlensége, hisz a felkelők az ő nevében léptek fel, és nem Lady Jane nevében. Nagy esély volt arra, hogy ő is úgy végzi, ahogy a nála három évvel fiatalabb lány. Mária levelet írt húgának, melyben megkérte, hogy térjen vissza az udvarba, és megígérte, hogy szívélyesen fogadják majd. Erzsébet nem hitt neki, és betegségre hivatkozva visszautasította.
Erzsébet sorsa a legfontosabb napirendi kérdéssé vált. Ellentmondásos híresztelések láttak napvilágot, és maga Mária is egyik nap azt állította, hogy lefejezteti húgát Courtenayval együtt, másnap pedig különítményt küldött érte, hogy elhozassa az udvarba. Erzsébet továbbra is betegségre hivatkozva tért ki az ajánlat elől, egészen addig, amíg elég erősnek nem nyilvánították, és muszáj volt elmennie nővéréhez. Útközben valóban megbetegedett, és így sokkal később ért az udvarba, mint ahogy tervezték.