A Réaumur-skála (IPA: ; °Ré, °Re, °r), más néven „nyolcvanas beosztás”,Franciául division octogesimale. hőmérsékleti skála, amelyen az olvadó jég hőmérséklete jelenti a 0 °Ré értéket, a forrásban levő víz hőmérséklete pedig a 100 °Ré. A skála René Antoine Ferchault de Réaumur nevét viseli, aki 1730-ban javasolt először hasonló skálát.
A skála változása Réaumur hőmérője hígított alkoholt (etanolt) tartalmazott, és azon az elven alapult, hogy a víz olvadáspontját 0°-nak vették, majd a csövet fokokra osztották, amelyek mindegyike a gömb és a cső által a nulla jelzésig bezárt térfogat ezredrészének felelt meg. Azt javasolta, hogy az alkalmazott alkohol koncentrációját úgy válasszák meg, hogy az 80 °Ré-on kezdjen forrni – vagyis amikor térfogata 8%-kal megnőtt. A higany helyett azért választott alkoholt, mert annak térfogatváltozása szembetűnőbb volt, ez azonban problémákat okozott: eredeti hőmérői igen terjedelmesek voltak, az alkohol alacsony forráspontja pedig számos alkalmazásra alkalmatlanná tette őket. A műszerkészítők ezért általában más folyadékokat választottak, majd a víz forráspontját 80 °Ré-ként jelölték, ami jelentős zavart okozott.
1772-ben Jean-André Deluc megvizsgálta a hőmérőkben akkoriban alkalmazott különböző anyagokat, és arra a következtetésre jutott, hogy a gyakorlati alkalmazás szempontjából a higanyhőmérők a legalkalmasabbak. Ennek oka az volt, hogy az alkalmazott anyagok közül a higany térfogata változik a leglineárisabban a keverési módszernek megfelelően. Részletesebben: ha két, azonos tömegű A és B vízmennyiséget összekeverünk, és a keletkező vizet C-vel jelöljük, majd egy hőmérőt A-ba, B-be, illetve C-be merítünk, akkor hosszúságokat kapunk. Deluc azt várta, hogy , és hasonló összefüggés teljesül más keverési arányok esetén is. Azt találta, hogy a higannyal készített hőmérők feleltek meg a leginkább a linearitásra vonatkozó elvárásának.
A 18. század végétől kezdve a hőmérőkben szinte kivétel nélkül higanyt használtak.
Használata A Réaumur-skálát széles körben használták Európában, különösen Franciaországban, Németországban és Oroszországban. Thomas Jefferson, Thomas Mann, Fjodor Dosztojevszkij, Gustave Flaubert, James Joyce, Lev Tolsztoj és Vladimir Nabokov műveiben is találhatók rá utalások. Például Jefferson a Notes on the State of Virginia című mű VII. fejezetében Fahrenheit-skálán mért értékeket Réaumur-skálára váltja át. A Karamazov testvérek egyik fejezetében az elbeszélő így fogalmaz: „Tizenegy fok fagy volt”, vagyis −11 °Ré, ami −14 °C-nek, illetve 7 °F-nak felel meg.Dostoevsky, Fyodor (1991). The Brothers Karamazov. Translated by Pevear and Volokhovsky. Vintage. p. 515. Az 1790-es évekre Franciaországban a Réaumur-skálát a metrikus rendszer részeként bevezetett Celsius-skála váltotta fel, a skálát azonban Európa egyes részein legalább a 19. század közepéig, Oroszország egyes területein pedig egészen a 20. század elejéig használták. Napjainkban néhány olaszországi és svájci üzemben használják a tej hőmérsékletének mérésére sajtkészítés során, valamint Hollandiában a cukorszirup hőmérsékletének mérésére desszertek és édességek készítésekor.
Európán kívül is előfordult a használata: Santa Anna hadseregének egyik mexikói ezredese San Antonióban, Texas államban 1836-ban a következő éjszakai hőmérsékletet jegyezte fel: 34 °C és 1 °Ré.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Mértékegységek