Johannes Tauler, magyarosan Tauler János, (Strasbourg, 1300 körül – Strasbourg, 1361. június 16.) domonkos szerzetes, aki Eckhart mesterrel és Heinrich Susóval együtt a késő középkori, német nyelvű Rajna-vidék egyik fő misztikusa volt.
Élete Strasbourgban született. Fiatalon, 1318-ban,Pallas, i. h. a városában belépett a domonkos-rendbe, mert saját bevallása szerint az aszketikus rendi élet vonzotta.
Lehetséges, hogy miközben a kolostorban tanult, hallotta Eckhart prédikációját. Amikor a rend kölni egyetemének hallgatója volt, közelebbről megismerkedett Eckharttal. Tudjuk, hogy Eckhart ott tartott előadást 1326-ban, amikor eretnekséggel vádolták. Valószínűleg Kölnben ismerte meg Susót is. Hogy Párizsban is tanult-e, bizonytalan; valószínűleg visszatért Kölnből Strasburgba.
Körülbelül 1339-től 1347-ig vagy 1348-ig Bázelben élt, ahol felvette a kapcsolatot az ún. „Isten barátai” nevű körrel. A kör olyan személyekből állt, akik a misztikus életet kedvelték, és az „Isten barátai” nevet adták maguknak a János 15:15 »Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.« Ján 15,15. alapján. Nördlingeni Henrikkel együtt a közösség központjába került.
1352-ben visszatért Strassbourgba és ott – illetve más városokban prédikátorként és lelki vezetőként működött. Főleg Köln és Strasbourg között végezte lelkipásztori tevékenységét, különösen a női kolostorokban. Strasbourg volt a lelke egy csoport misztikusnak, köztük Rulman Merswinnek akinek a gyóntatója volt. Merswin (1307-1382), a korábbi kereskedő, több spirituális mű szerzője lett.Köztük a Neun-Felsen-Buch (Kilenc szikla könyve) és a Meisterbuch (Mesterkönyv).
Tanítása Tauler misztikusként abban különbözik Eckharttól, hogy sokkal kevésbé foglalkozik a panteizmushoz vezető filozófiai gondolatokkal. Bár igazhitűségét többször kétségbe vonták, nem mondható panteistának, mert az Istennel való egyesülést nem lényegi, hanem kegyelmi egyesülésnek vallotta.Bangha Béla S. J. (szerk.): Katolikus Lexikon 4. Tauler (1933)
A gyakorlati kereszténységre fektetette a hangsúlyt, az egyházban elharapózott visszaéléseket pedig szigorúan ostorozta.Révai Nagy Lexikona, 18. kötet: Tauler (1925)
A szerzetesi szegénységi ideált „lelki szegénységgé” szublimálta.Egyháztörténet, 1958 / 1. szám A vallásos élet csúcspontját Isten mélységeiben való elmerülésben látta.
Jámborsága, beszédeinek megrázó komolysága nagy hatást gyakorolt hallgatóira. Nagyon elterjedt népi olvasmánnyá vált A szegény Krisztus követéséről írt munkája. A kortársai a doctor sublimis et illuminatus címmel tisztelték meg.
A Luther általi nagyrabecsülésének köszönhetően időnként a reformáció előfutárai közé sorolták.
Magyarul megjelent művei
A hazatérés útjelzői. Beszédek a misztikus útról; szerk., bev., jegyz. Buji Ferenc, ford. Révész Mária Magdolna, Buji Ferenc; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp.–Szentendre, 2002 , 475 p.
Jegyzetek
Források Chobot Ferenc: Jézus Krisztus egyházának története, II. kötet (középkor), Budapest–Rákospalota, 1907 Catholic Encyclopedia: John Tauler
További információk Walter Nigg: A misztika három csillaga. Eckhart, Suso, Tauler domonkos misztikusok; ford. Midling Andrea; utószó Hankovszky Béla Jácint; Paulus Hungarus–Kairosz, Bp., 1999 , 274 p. Markus Enders: Tauler, Johannes. In: Neue Deutsche Biographie (NDB). 25. kötet, Duncker & Humblot, Berlin 2013, , 806–808. oldal (Digitalisat)
Kapcsolódó szócikkek Középkori latin irodalom Misztika
Kategória:Középkori teológusok Kategória:Domonkos-rendi szerzetesek Kategória:Misztikusok Kategória:Középkori egyházi személyek Kategória:1361-ben elhunyt személyek Kategória:Német teológusok Kategória:Strasbourgiak