Priscianus, olykor Priscianus Caesariensis (működött a 6. század elején) késő ókori–kora középkori római nyelvész.
Élete A mauretaniai Caesareából származott. Híres nyelvészként és nyelvtantanítóként működött Konstantinápolyban a 6. század elején.Ókori lexikon, Priscianus
Művei Institutionum grammaticarum ll. XVIII. című műve a legterjedelmesebb és legteljesebb napjainkra fennmaradt ókori nyelvtani rendszer. Igen értékes elsősorban az alaktant illető bőséges adatai, és a régi irodalomból vett példagyűjteménye miatt. A két utolsó könyvben levő szüntaxisz főleg Apollonius Dyscolus nyomán halad. Priscianus műve a középkorban a legelterjedtebb tankönyv volt, később pedig nyelvtan rendszerének megalkotásánál szolgált alapként, és hatott a terminológiára. Kisebb grammatikai művek is ismeretesek Priscianustól (De accentibus, De metris comicis, De figuris numerorum), amelyek egyes nyelvtani részleteket tárgyalnak. A De XII versibus Aeneidos című mű az Aeneis egyes énekeinek kezdő verseit nyelvtanilag és metrikailag tárgyalja. A Praeexercitamenta rhetorices kicsiny terjedelmű bevezetés a szónoklattanba. Fennmaradt Priscianusnak egy földrajztudományi költeménye Periegesis cím alatt. Az írás részben Dionysius hasonló című görög költemény szabad átdolgozása. Priscianus írt versben panegyricust I. Anasztasziosz bizánci császárra.
Jegyzetek
Források
További információk Leffler Sámuel: Római irodalomtörténet – A középiskolák felsőbb osztályai számára és a művelt közönség használatára, Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. könyvkereskedése, Budapest, 1903, 210–211. o.
Kapcsolódó szócikkek Római irodalom
Kategória:Ókori római nyelvészek Kategória:Az 5. században született személyek Kategória:A 6. században elhunyt személyek