A kereszténység és a zsidó vallás (judaizmus) az ábrahámi vallások csoportjába tartoznak, Ábrahám neve után elnevezve. Mindkét vallás egy Istenben hisz, aki a világot teremtette.
Mindkét vallásban megtalálható az üdvtörténet gondolata a messiás-eszmével, a végítélettel és az ezekkel összefüggő eszkatológiával együtt.
A kereszténység közel 2000 évvel ezelőtt, Jézus tanítói munkásságával és megváltásával a zsidó vallás alapjaiból nőtt ki. A zsidó és antik összetevők aránya a kereszténységen belül az idők során megváltozott. Az új vallás a történelmi Izráel földjén keletkezett, alapítói és első hívei zsidók voltak, és nem ismertek mást, mint a zsidó szellemi életet. Röviddel Krisztus után azonban a fiatal egyház egyre növekvő mértékben missziós tevékenységet folytatott a "pogányok" között, a görög nyelvet kezdte használni, antik eszméket fogadott magába, és felhasználta azokat. Ez a folyamat azután az egész későbbi időszakban folytatódott, úgy hogy az egyházat virágkora idején tanaiban és rítusaiban erősebben határozták meg az antik, mint a zsidó eszmék. A reformáció aztán sok antik elemet, mint „pogány”-t elejtett, a zsidó alkotórészeket pedig ismét jobban kidomborította. Ez különösen az angol puritánoknál jutott érvényre, akik különös előszeretettel viseltettek az Ószövetség iránt; megmutatkozik azonban a német protestantizmus modern áramlataiban is, amelyek azzal, hogy Krisztust nem tekintik sem "Isten fiának", sem közvetítőnek, és az eszkatologikus kilátásokat elutasítják, tiszta teizmushoz jutnak el, amely csak modern formáiban és magasabb etikai tartalmában különbözik a babiloni fogság előtti zsidó vallásétól.
A babiloni fogság utáni zsidó vallás és a hellenizmus az a két forrás, amelyből a kereszténység merített. Története során még sok másfelől érkező hatás is érte, elsősorban azoknak az országoknak a népi vallásosságából, amelyekben meghonosodott.
Összehasonlításuk Isten Mindkét vallás monoteista, de a zsidó vallás alapvetően abban különbözik a kereszténységtől, hogy szigorú monoteizmust tanít, míg a kereszténység Krisztusban az Isten megtestesülését látja. Az az elképzelés, amely szerint az istenség az égből leszállhat, és a Földön ember alakban újjászülethet, a legtöbb ókori népnél ismert volt, de a zsidó hagyományból nem vezethető le.
A keresztény »egy Isten három személyben« megfogalmazás a 4. század előtt nem lett szilárdan lefektetve, és egyáltalán nem volt szerves része a keresztény életnek és hitvallásnakNew Catholic Encyclopedia 1967. XIV. köt., 299. o (lásd még: ókeresztény egyház), azóta viszont több mint másfél ezer éven át a kereszténység nagy részénél érvénye megingathatatlan és akik ezt a hitvallást nem teszik magukévá, azokat az egyházak nem tekintik kereszténynek.Szimonidesz Lajos: A zsidóság és a kereszténység
A zsidó hagyományban Isten különböző neveken jelenik meg, de elsősorban JHVH (יְהֹוָה) és Elohim (אֱלֹהִים) név alatt. Számukra Isten szigorúan egy és a kereszténység Szentháromság tana pedig a monoteizmus elcsorbítása (hasonlóan az iszlám tanításához). A zsidó vallás alapeszméje kezdettől fogva a „Semá”, amely Isten egységét, oszthatatlanságát és szellemiségét (testetlenségét) proklamálja.Hunyadi László: A világ vallásföldrajza: judaizmus
A vallásos zsidók Isten felé mély tiszteletet mutatnak és fenséges, szent lénye miatt tilosnak tartják mindenféle ábrázolását vagy a nevének kimondását. Az ószövetségi leírások alapján csak a főpap ejthette ki a száján Isten szent nevét (JHVH) és csak az engesztelés napján; majd ahogy kiejtette, az összegyűlt emberek a földre borultak. Napjaink hívő zsidói sem ejtik ki a tetragrammatont (JHVH), helyette az Adonaj (Uram), vagy a ha-Sem (a Név) kifejezést használják. A rabbik szintén eufemizmusokat használnak, ilyen például a Rahmana (az Irgalmas), Ha-Makom (a Hely), vagy Ha-Kados Barukh Hu (a Szent, áldott legyen). Továbbá tilos Isten bármelyik bibliai nevét világi kontextusban használni. Az ortodox zsidók gyakran még népnyelven sem írják le Isten nevét, és az első kezdőbetűvel rövidítik.Akadémiai Kiadó: Világvallások, 2009
A zsidó vallásban a kezdetektől fogva hiányzik Isten ábrázolása, így az ókori jeruzsálemi templom szentélyében sem volt, és a mai zsinagógákban sem látható.
Ugyanakkor az ószövetségi zsidó képzelet antropomorfisztikusan számos emberi vonással ruházta fel Istent. (A 2. századi gnosztikus keresztény hitszónok, Markión arra hívta fel a figyelmet, hogy az Ószövetség Istene más, mint az Újszövetségé.)
Jézus / Messiás A két vallás közti lényeges különbség, hogy a zsidóság Jézust - rendkívülisége mellett is - csak embernek, míg a kereszténység a Szentírás ószövetségi irataiban megígért Messiásnak, Isten megtestesülésének látja. A kereszténységben Krisztus személye annyira a tanítás középpontjába került, hogy hamarosan teljesen különvált a zsidó vallástól. Pál apostol is elismerte, hogy a kereszténységben már nem a meglevő vallás folytatását látta, hanem valami újat. Pál levele alapján az ószövetségi zsidó kultusz, a szent sátor és funkciója is előképe volt Jézus Krisztus bűntől való megváltásának és a mennyei szent helynek.Zsid. 8:5 ; Zsid 10:1
A zsidók alapján a történelemben több személy lépett fel ál-messiásként. Ezek közül Jézus volt a legnagyobb, de egyben a legnagyobb káros tevékenységet létrehozó hamis messiás. Számukra Jézus isteni szintre való emelése istenkáromlás.
A judaizmusban is központi helyet foglal el a Messiás, de míg a keresztények szerint az már eljött, a judaizmus még mindig várja. Ők egy hatalommal felruházott Messiást várnak, aki elhozza a világ békéjét.Dennis Prager: Judentum heute A zsidóság nézete alapján a Messiás nem egy isteni lény, hanem mint Isten felkent küldöttje, akinek emberi szülők a megszokott módon adnak majd életet. Rabbi Elázár azt tanította, hogy a Messiás egy olyan korban jön majd el, amely képes lesz arra, hogy elpusztítsa önmagát.http://zsido.com/fejezetek/milyen-lesz-a-zsido-messias-2/ Számos zsidó hagyomány ír arról, hogy a zsidók az eljövetelt megelőzően vissza fognak térni Izrael országába és a jeruzsálemi templomot újra fel fogják építeni.
A kereszténység bizonyos ószövetségi szövegeket a názáreti Jézusra, mint a később megjelenő Messiásra vonatkoztat: fiúgyermekként jön el, aki ember és Isten is lesz,Ésa 9,6 Betlehem lesz a születési helye.Mik 5,2 Szamárháton vonul be a városba,Zak. 9,9 egy közeli barátja árulja el,Zsolt 41,10 30 ezüstpénzért.Zak 11,12 Kihallgatása alatt leköpik és megverik,Ésa 50,6 majd oldalát átszúrják.Zak 12,10 A fellépését követő hét (7 nap = 7 év4Móz 14,34 ; Ez 4,6) közepén hal meg,Dán. 9:26-27 majd feltámadZsolt. 16:9-11 stb..
A zsidóság szemében viszont ezek az értelmezések az írás félreértelmezései.http://zsido.com/fejezetek/judaizmus-kontra-keresztenyseg/
A mai kereszténység a Krisztus-központúság jegyében vitatja a zsidóságtól annak üdvösségre vezető, Isten által kinyilatkoztatott saját útját.
14px lásd: Jézus a Talmudban
Szentírás A judaizmusban a Szentírás alatt a Héber Bibliát (Tanakh), vagyis az Ószövetséget értik. A teljes Bibliát (az Újszövetséggel együtt) keresztény könyvnek tartják. Egyes zsidó irányzatoknak még szent irat a Talmud.
Sátán A zsidó vallásban a szigorú monoteizmus kizárja egy önálló és konkurens gonosz princípium létezését. Az ördögnek itt csak alárendelt szerepe van. Az Ószövetségben alig fordul elő, s akkor is általában Isten akaratának végrehajtója, aki az embereket az Ő nevében, vagy legalábbis jóváhagyásával teszi próbára. Isten azért engedte a gonoszra való kísértést, hogy próbára tegye az embereket az iránta tanúsított hűségükben. A dualista hatásra létrejött későbbi spekulációk ugyan sokszor másképp gondolják, de a hagyomány-hű zsidó szemlélet Ézsaiás próféta szavaival vallja: Én alkottam a világosságot, én teremtettem a sötétséget, én szerzek békességet, én teremtek bajt, én, az ÚR, cselekszem mindezt.Ésa. 45,7 Miképp a teremtéstörténetben is azt olvassuk, hogy Isten ültette az édenkertbe a jó és rossz tudásának fáját, hogy próbára tegye az embert.1. Móz. 2,9
A keresztény világképben Isten és Sátán birodalma áll egymással szemben. Az Újszövetségben Sátán mint e földi világ fejedelme és mint minden bűn és gonoszság értelmi szerzője jelenik meg. A jelenések könyvében Sátán eredete így jelenik meg: Ezután háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sárkány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradása a mennyben. És levettetett a hatalmas sárkány, az ősi kígyó, akit ördögnek és Sátánnak hívnak, aki megtéveszti az egész földkerekséget; levettetett a földre, és vele együtt angyalai is levettettek.Jel 12, 7-9
Nyugalomnap A zsidó vallásban a Sábát (שַׁבָּת) a szombati nyugalom betartásának isteni rendelete, a teremtésre emlékezve. Ez a Tízparancsolat legspirituálisabb pontja. Sábátra emlékezve péntek délutántól szombat napnyugtáig a hívők a figyelmüket Istenre irányítják.
A vallásos keresztények legnagyobb része a vasárnapot tartja nyugalomnapként, Jézus feltámadására emlékezve. Ez a szokás fokozatosan terjedt el a keresztények között a 2. századtól kezdve.Bauckham, R.J. (1982). „The Lord’s Day”. In Carson, Don A. From Sabbath to Lord’s Day. A nyugalomnapot értelemszerűen töltik a keresztények, amire Jézus mondata utal, "a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért".Mk 2,27
Istentisztelet A zsidó istentisztelet a szétszóratás után (az 1. század után) gyökeresen megváltozott. (Az ókori zsidó istentisztelethez lásd: szent sátor és a jeruzsálemi templom cikkeket) A templommal együtt az istentisztelet régi, áldozatra alapuló formája is megszűnt. Helyettük maradtak a zsinagógák, a maguk egész más liturgiájával. Valami emlékeztető maradt azért a régire: a zsinagógában is van egy szentek szentje, a függönnyel ellátott Tóra-szentély, benne az egykor a szövetség ládájában található Törvény-táblákat helyettesítő Tóra-tekerccsel. Úgyszintén megtalálható benne a hétágú gyertyatartó. A zsinagóga előcsarnokában pedig lehetőség van rituális tisztálkodásra.
Az istentisztelet keretében a Tóra-tekercset a rabbi ünnepélyesen kiveszi a szentélyből és az olvasópulthoz viszi. Az év során Mózes öt könyvét teljesen végigolvassák és magyarázzák. A liturgia szerves része még a különböző szent szövegek és áldásformulák recitálása, valamint az imádság.Liptay Lothar 2005: Kis találkozó a vallásokkal
A keresztényeknél lásd: Istentisztelet
Bűn A katolikus tanítás a bűnöket több csoportra kategorizálja, így megjelenik az eredendő bűn fogalma is, amely szerint Ádám és Éva bűne miatt a bűnös állapot minden emberre átöröklődik, minden ember bűnben születik meg. A zsidó nézőpont ezt elveti, szerintük minden ember ártatlannak születik meg, bár a bűn iránti hajlam már kora gyermekkortól megvan.
Bővebben: A bűn a zsidó vallásban
Emberkép A zsidó nézet alapján az ember nem gonosz természettel születik, így nem is tartják szükségszerűnek a gonosz emberi természetből való megváltást. Nézőpontjukban az a gondolat rejlik, hogy ha az ember a jót cselekszi, akkor Isten kegyelmes hozzá.
A zsidó felfogás szerint - mint kiválasztott nép - csak ők vannak arra kiválasztva, hogy az Istennel szembeni parancsolatokat megtartsák. Aki nem-zsidó, annak csak a más emberek felé irányuló parancsokat kell megtartani. Ezért a nem-zsidók nem is vétkezhetnek Isten ellen és ezért nincs is szükségük megbocsátására. Ezért érthetetlen egy zsidó számára a kereszténység.
A keresztényeknek az érthetetlen, hogy miért sajátítják ki Istent a zsidók a maguk számára.
A keresztény gondolkozásban minden vétek, bűn egyben Isten elleni bűnnek is számít, mivel Isten parancsolatait szegjük meg vele.Zsolt.51,6; Róma 2,11-16 Ebből az állapotból Jézus megváltása szerez menekvést a megtérő embereknek.
Túlvilág Zsidóság