Horváth Róbert István (Felsőszakony, 1847. május 30. – Budapest, 1915. április 11.) Szent Benedek-rendi áldozópap és tanár, alperjel.
Élete
1867. szeptember 8-án lépett a rendbe. Pannonhalmán tanult teológiát, majd a budapesti tudományegyetemen szerezte földrajz-történelem szakos tanári oklevelét szerzett. 1874. április 21-én ünnepélyes fogadalmat tett és 1874. július 30-án miséspappá szenteltetett föl. Gimnáziumi tanár volt 1874-77-ben Kőszegen, 1877-től 1882-ig Pápán, 1883-tól Esztergomban, 1886-tól Sopronban tanította a magyar, latin nyelvet és történelmet. 1896-tól hitszónok és templom-gondnok, 1898-tól Komáromban gimnáziumi tanár, 1901-től kajári lelkész. 1907-től Zalaapátin nyugdíjasként, majd 1912-ben alperjel lett.
Programmértekezése: A Balkán-félsziget. (Pápai r. kath. gymnasium Értesítője 1880. 3-63. l.)
Források
Magyar Katolikus Lexikon. Főszerk. Diós István. Szerk. Viczián János. Bp., Szent István Társulat, 1993–
További információk
A Pannonhalmi Szent Benedek-rend névtára. Összeáll. Berkó Pál, Legányi Norbert. [Pannonhalma, 1987]. Széchenyi ny. Gulyás Pál: Magyar írók élete és munkái. Bp., Magyar Könyvtárosok és Levéltárosok Egyesülete, 1939–2002. 7. kötettől sajtó alá rend. Viczián János
Kategória:Magyar bencés szerzetesek Kategória:1847-ben született személyek Kategória:1915-ben elhunyt személyek Kategória:Az Új köztemetőben eltemetett személyek