A My Land and My People a 14. dalai láma, Tendzin Gyaco első önéletrajzi írása, amelyet 1962-ben adtak ki angol nyelven, pár évvel azután, hogy száműzetésben létrehozták a Központi Tibeti Adminisztrációt Indiában. A dalai láma ekkoriban tett szert nemzetközi hírnévre. A könyvet a dalai láma eredetileg tibeti nyelven írta (tibeti: ངོས་ཀྱི་ཡུལ་དང་ངོས་ཀྱི་མི་མང, wylie: ngos kyi yul dang ngos kyi mi mang), amelyet David Armine Howarth fordított le angol nyelvre. Pradeep Kumar, Dalai Lama, in International Encyclopedia of Civil Society, p. 601. Tore Frängsmyr, Irwin Abrams, Peace, 1981-1990, p. 263.
Háttere A megjelenést követő első időszakban a világ keveset tudott a tibeti nép küzdelmeiről és a tibetiek száműzetéséről. Tendzin Gyaco önéletrajzát 1962-ben fordították le tibeti nyelvről angolra és adták ki, amelyben mesél élete első éveiről, miképp ismerték fel benne a dalai láma reinkarnációját kétéves korában, hogyan költöztek Lhászába, hogyan szállta meg Kína az országát az 1950-es években, és hogyan került száműzetésbe Tibetből Indiába 1959-ben. A könyv egyszerű, mégis mélyreható elbeszélése jól átadja a történet drámaiságát és jól ábrázolja a tibeti emberek helyzetének összetettségét. A zárófejezetben Tendzin Gyaco leírja, hogy miért meséli el az élete történetét:
Az emlékiratban a dalai láma nem egy egyszerű politikai tollharcot folytat, még csak nem is a Kínai Népköztársaság teljes elítéléséről van szó, hiszen csodálattal és elismeréssel beszél Kínáról. Megdöbbentően alaposan és mélyen átgondoltan mutatja be a tibeti társadalom vallási és politikai életének összefonódásait, valamint mesél a különleges történelmi időkben meghozott fontos döntésekről is. A mű a tibeti buddhista kultúra, a tibeti nép és a földrajzi környezet megóvásának fontosságára hívja fel a figyelmet.
Tartalma A dalai láma az elbeszélést azzal kezdi, hogy röviden bemutatja a földműveléssel foglalkozó családját, az egykori szerény faluját Tibet északkeleti részén, Takcert, és a kétéves Lhamo Thondup-ot (Lha-mo Don-'grub; vagy Dhondrub), akiben még nem ismerték fel a 14. dalai láma személyét. A családjáról azt írja, hogy nagy és szegény de boldog és elégedett (5-6). A 13. dalai lámának (Tubten Gyaco) tulajdonítja ezt az elégedettséget, aki által Tibet független és tisztázott státust nyert el és az emberek sora is jobbra fordult. 1937-ben, négy évvel a 13. dalai láma halála után, felfedezték benne az új dalai lámát, és ekkor kapta a Dzsepcun Dzsampal Ngagvang Loszang Jese Tendzin Gyaco nevet, és ekkor szállították el az ország fővárosába, Lhászába, hogy megkezdje spirituális tanulmányait. A buddhista tanulmányokkal töltött fáradságos és boldog időszaka után Tibet és Kína történelmi kapcsolatáról, illetve saját személyes tapasztalatairól mesél a kínai kormányról. A történet innentől külügyi és nemzetközi diplomáciai ügyekről, utazásairól és híres vezetőkkel történő találkozásairól szól, mint például a kínai Mao Ce-tung vagy az indiai Dzsaváharlál Nehru. A történet végén a dalai láma már Indiában él száműzetésben, miután 1959-ben elmenekültek a kínai megszállás elől.
Jegyzetek
További információk My Land and My People a Goodreads.com oldalán My Land and My People a Hachettebookgroup.com oldalán
Kategória:Könyvek a buddhizmusról Kategória:Tibeti buddhista szövegek Kategória:A 14. dalai láma könyvei