jobbra|bélyegkép|350x350px|Az ainu Iomante szertartás (medve elküldése). Japán festmény, 1870 körül. A medvetisztelet, vagy medvekultusz leginkább észak-eurázsiai és észak-amerikai eredetű etnikai csoportok kultúrájában fellelhető vallási gyakorlat; például a számi, gilják, ainu, pogány kori baszk és finnWilfred Bonser (2012) "The Mythology of the Kalevala, with Notes on Bear-Worship Among the Finns.", p. 344 hagyományokban. A kelta-gall, briton mitológiában is számos istenség szimbóluma a medve, továbbá a dákok, trákok, géták tradícióiban is jelen volt a medvetisztelet, évente medve-táncfesztivált tartottak. Az északi kultúrákban számos totem tárgyon szerepelnek medvék. A medvekultusz talán még a paleolitikumban, a neandervölgyi társadalmaknál bontakozott ki. A Barlangi Medve népe című történelmi regény háttere ezt veszi alapul.
Őskori kultusz Régészeti leletek arra adnak feltételezést, hogy a medvekultusz ősi formái már a paleolitikumban léteztek. Számos barlangban találtak őskorból származó medvecsontokat, amelyek paleolitikum korabeli medvekultusz bizonyítékai lehetnek. Nem csupán a csontok jelenléte, hanem azok különös módon való elrendezése miatt következtetnek erre régészek. a Emil Bächler szerint, aki támogatja az őskori medvekultusz elméletét, medve leleteket talált Svájcban és a szlovéniai Mornova barlangban. Bächler mellett André Leroi-Gourhan is talált szabályos körben elhelyezett medvecsontokat a Loire völgyében. Az effajta felfedezések arra adnak feltételezést, hogy ezeket a maradványokat szándékosan helyezték el úgy, ahogyan, és valószínűsíthető, hogy neandervölgyi szertartással állnak kapcsolatban.
Míg némely leletek ősi medvekultusz jelenlétére adnak okot, egyes vizsgálatok és dedukciók eredményei ellentmondásosnak bizonyultak. Ina Wunn szerint, az alapján, amit a régészet az ősemberekről és a medvekultuszokról fenntart, ha a neandervölgyiek valóban totemizálták volna a medvéket, akkor a többi építmény és a táboraik körül is jelen kellene lenniük bizonyítékoknak. Ennek ellenére a legtöbb őskori medveleletet csak barlangokban találták. Az ehhez hasonló érvelések hátráltatták az elmélet kidolgozását. Számos régész, köztük Ina Wunn is úgy érvel, hogy mivel a legtöbb medvefaj a téli hibernációs hónapokban a barlangban tartózkodik, és kölykeit is ott helyezi el, lehetséges, hogy azért találták a medvecsontokat barlangokban, mert azok a medvék természetes élőhelyei. A medvék valószínűleg azokban a barlangokban éltek és haltak meg betegség vagy éhség miatt, ahol a csontjaikat megtalálták. Wunn szerint attól, hogy mintát lehet kiolvasni a maradványok elhelyezkedéséből, azt csak természeti erők befolyásolták, mint a szél, a víz, az ülepesedés. Tehát Wunn úgy érvel, hogy a barlangi medvecsont leletek nem emberi tevékenységeknek nyomai, és nincs bizonyíték arra, hogy medvekultusz létezett volna az őskorban. Azonban más régészek, mint például Emil Bächler, továbbra is az ősi medvekultusz mellett érvelnek.
Gilják (Nivkh) medvefesztivál bélyegkép|250x250px|Egy gilják medvefesztivál 1903 körül A giljákok minden évben tartanak medvefesztivált január és február között, amit a sámán vezényel le. Medvéket fognak el, akiket a törzsbéli asszonyok néhány éven keresztül karámban nevelgetnek, és gyermekükként kezelnek. Hitvallásuk szerint a medvék a felmenőik és az istenek szent földi megtestesülései. A fesztivál alatt a medvét felöltöztetik egy különleges ünnepi ruhába és bált szerveznek neki, hogy visszatérhessen az istenek birodalmába, és onnan gondoskodjon a törzsről. A bál után egy körülményes, vallásos szertartás keretei közt megölik és megeszik a medvét. A lakoma során elhalálozott rokonaik előtt is tisztelegnek a hozzátartozók. A medve lelke így visszatér az istenek hegyére és gazdagon termő erdőkkel jutalmazza meg a giljákokat. A medvefesztivál a Szovjetunió idején be lett tiltva, de azóta újra elkezdték megrendezni őket, habár már inkább mint kulturális hagyományőrzés, mint sem vallási rituálé gyakorlásának céljából.
Ainu medve-istentisztelet jobbra|bélyegkép|250x250px|Ainu Iomante szertartás 1930 körül Az ainuk a japán szigetvilág északi területein őshonos népcsoport. Nyelvükön a medve "kamui", ami egyúttal "istent" is jelent. Bár még sok más állatot tartanak istennek az ainu kultúrában, a medve a főisten. Az ainuk szerint, amikor az istenek ellátogatnak az emberek világába, állati testet öltenek. A "kamui" kifejezés azonban a legtöbb esetben a medvére utal. Az ainuk azért ették meg szívesen a medvét, mert úgy hitték, hogy az istenek álruhája (a hús és a bunda) ajándék, melyet annak a közösségnek szán, amelyiket meglátogatja.O. Harrassowitz (2007) "Journal of Asian History, Volume 41", p. 134-135
Az ainuk szerint az istenek állatok formájában jelennek meg. Emberek formájában is képesek megjelenni, de csak valódi lakhelyükön, az istenek országában, az emberek világán kívül. Hogy hazajutassanak egy istent az országába, az ainuk feláldozták és megették az állatot, felszabadítva ezzel a lelkét. Ennek a rituálénak Omante a neve, és általában szarvassal vagy medvével gyakorolták.
Az Omante egy felnőtt medve feláldozásának ünnepe volt. Az Iomante egy másik hagyományuk volt, amelynek keretei közt elfogtak egy medvebocsot. Az Iomante nyelvükön azt jelenti, hogy "elküldés". Miután elfogták a medvebocsot, egy fafaragott építmenyben őrizték. Úgy tekintettek rá, mint egy gyermekre, akit az istenek küldtek, így emberi étellel etették, és bizonyos tekintetben jobban bántak velük, mint az ainu gyermekekkel. Ha a medvebocs túl fiatal volt, és hiányoztak némely rágófogai, egy szoptató anya saját tejével táplálta őt. Amikor a medve már 2-3 éves, oltárhoz vezetik és feláldozzák. Ezt általában tél közepe fele teszik meg, amikor a medve húsa a legjobb állapotában van az elraktározott zsírok miatt. A falusiak a külön erre a szertartásra készített nyilakkal lelövik az állatot, felkínálásokat tesznek, táncolnak, bort öntenek a medve tetemére. Ezután imát kántálnak a medveisten lelkének üdvösségéért. A fesztivál három napon és három éjen át tart, hogy a medveisten a megfelelő módon térhessen vissza az istenek otthonába.
Más kultúrákban Görög kultúra: Geoffrey Ashe Hajnalt követő hajnal című könyve Artemisz görög istennő és a medve kapcsolatát kutatja. Kallisztó mítosza arról szól, hogy Zeusz a Nagy Medve csillagkép formájában felemelte őt az égbe. A brauróni Artemisz-templomban öt évente rendeztek egy szertartást, ahol egy ötéves és egy tízéves lány eltáncolta a medvetáncot sárga medvebőr ruhákban. Ashe szerint indo-európai törzsek hozták be a medveistennő képét az északi kultúrákba. Ez a görög mitológiában Artemisz volt. Régészek szerint a medve volt az első istennek vélt entitás Európában, mert olyan medvecsontokat találtak őskori barlangokban Európa-szerte, amiket specifikus módokon helyeztek el egymás körül, vagy emelvényekre helyezték.
A dákok, trákok, géták a medvét halott őseik hírnökének, vagy reinkarnációjának tekintették.
A kelta-gall és briton kultúrában a vadászat istennői általában medve képében jelennek meg, például Artio, Andarta és Matunos entitásai.
Az oroszországi giljákok, az észak-amerikai haida törzs és még sok más közép-ázsiai kultúra tiszteli a Medveanyát, mint nemzetük ősanyját.
A héber Biblia tartalmaz olyan metaforikus ábrázolásokat, amikben Isten anyamedveként jelenik meg, aki hevesen védelmezi kölykeit.
Jegyzetek
Kategória:Néprajz