Aranyváry Emília, született: Aranyvári Amália Mária, névváltozat: Goldburg Emmi (Alsószécsénke, Nógrád megye, 1838. június 14. (keresztelés)Becskei r.k. egyházközség keresztelési anyakönyve, 1838. év.Az Egyetemes Magyar Encyclopaedia szerint 1839. június 11. – 1881 után) magyar táncművésznő, koreográfus, az első magyar prímabalerina.
Élete
Jómódú szülők gyermeke. Édesapja, Aranyvári (Goldberg) JózsefDivatcsarnok, 1853. április 3. / 1. szám.Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 2057/1838. Forrás: Századunk névváltoztatásai 28. oldal 58. sor. (Miskolc, 1808 k. – Pest, 1867. január 8.)Pest-terézvárosi római katolikus plébánia halotti anyakönyve 31/1867.Gemeinde-Zeitung, 22. Januar 1867., Seite 10. Trencsén megyei születésű kereskedő, egy józsefvárosi szeszpréselt élesztőgyár alapító-tulajdonosa volt,Pesti Napló, 1852. október 19. / 784. szám. s egy szerény vendéglőt üzemeltetett a Kossuth Lajos utcában, ahol a Nemzeti Színház tagjai gyakran megfordultak.A Hét, 1900. május 13. / 19. szám. Édesanyja, a kisrédei születésű Bartha Zsuzsanna 1843. január 30-án meghalt.Pest-szentistvánvárosi r.k. plébánia halotti anyakönyve, 1843. év. (Apja ezt követően Vecsey Máriát vette feleségül.) Aranyvári Emília képzését François Crambé, a Pesti Német Színház francia balettmestere kezdte; ezután két évig Bécsben az első balletmestertöl, Carré-tói tanult.
1848. május 20-án a Nemzeti Színházban történt fellépéséről így ír a Pesti Divatlap 1848. május 27-iki száma: „Máj. 20. Veszter Sándor táncztársaságának jutalomjátékaul tánczegyveleg adatott a »Két özvegy« czimü vígjátékból együtt. Nem lehet ez este megemlítését elmulatnunk, mert egy olly fejlődő táncztehetségnek valánk tanúi, minő csak ritkán szokott feltűnni. A gyermek Aranyvári Emilia, Crombé tanítványa, egy magán- és kettős tánczban mutatta föl magát, s mindenikben meglepte a közönséget. Annyira hozzá vagyunk már szokva, színpadunkon minden kellem és gráczia nélküli lejtéseket látni, hogy az illy szép és valódi tehetség feltűnése — még a kezdő gyengeségei mellett is — tiszta, magas örömet nyújt minden művészet kedvelőnek. Aranyvári Emília már most is sok bájt, kedvességet, plastikai életet tud kifejteni mozdulataiban; a ragyogó jövő előtte több mint reménylhető.”
Feltehetően 1848. július 1-jén debütált a Pesti Magyar Színházban. Párizsba utazott, ahol az Arthur Saint-Léon vezette művészképzőben fejlesztette tudását. 1851 és '54 között a Théâtre Lyrique prímabalerinája. Ebben az időben ismertette meg Léo Delibes-et a csárdással, amit a komponista felhasznált a Coppéliában. Vendégszerepelt Londonban és a bécsi Theater am Kärntnertorban.
1854 tavaszán tért vissza Pestre. Első fellépése, díjazás nélkül május 4-én volt. A következő évek voltak a magyar balett első aranykora. A hosszú időn át Magyarországon működő Frederico Campilli (Campilli Frigyes) koreográfus inkább külföldi szólótáncosokat hívott, és a balettkar fejlesztésére koncentrált. Az Aranyváry előtti magyar balerina, Sáry Fanny kevésbé volt tehetséges. 1854 júniusában mint az első magyar női koreográfus is bemutatkozott: Doppler Ferenc zenéjére készítette el a Toborzók című művét, ismét fizetség nélkül. A balettkar szerény teljesítményt nyújtott, de az övé nagy sikert aratott. Szeptembertől Bécsben vendégszerepelt, 1855. november 19-én lépett fel újra Pesten, majd több hazai vendégszereplés után 1856 márciusában kötött szerződést a Nemzetivel. Legnagyobb sikerét Adam Giselle-jének címszerepében aratta. 1859 márciusában Szigligeti Edétől kérte szerződése felbontását az útlevele megszerzése céljából. Utoljára március 10-én a Furfangos szobaleányban lépett fel. A sajtó keményen támadta a színház vezetését Aranyváry elengedése miatt. Utódja a szintén gyengébb teljesítményt nyújtó Rotter Mari lett.
A pesti előadások után vidéken lépett fel (Szegeden, Aradon, Kolozsvárott). 1860 áprilisában Londonban, Őfelsége Színházában szerepelt. Még ebben az évben Havi Mihály dal- és tánctársulatával megfordult Bukarestben.Magyar Polgár, 1873. január 17. / 13. szám, 2. old. A társulat a legnagyobb nyomorba jutott és az igazgatót adósságai miatt láncra verték és csak báró Eder konzul közbenjárására bocsátották szabadon. 1867-ben Fiuméban, majd Milánóban, Bolognában, Torinóban szerepelt. 1868-ban Parmában tartózkodott. Róma, Modena, Ferrara voltak még állomásai, 1871 elején Firenzében tartózkodott, majd innentől megszakadnak a róla szóló híradások.
1881. február 9-én Rómában házasságot kötött a 47 éves, livornói születésű Raffaello Augusto Soriával.166. sorszámú bejegyzés. Registro: 1881. Matrimoni. Segnatura attuale: n. 1-396, Vol. 1, Parte 1. Stato civile italiano, Roma. Conservato da: Archivio di Stato di Roma antenati.cultura.gov.it"Italia, Roma, Stato Civile (Archivio di Stato), 1863-1930", FamilySearch (https://www.familysearch.org/ark:/61903/1:1:DXMN-4WMM : Tue Apr 08 00:10:04 UTC 2025), Entry for Raffaello Augusto Soria and Amalia Maria Aranyvari, 9 Feb 1881.
Fontosabb szerepei Adolphe Adam: Giselle – címszerep Daniel Auber: A portici néma – Fenella Frederico Campilli: A festő álomképe – Frederico Campilli: Annita, az elrabolt ara Frederico Campilli: A furfangos szobaleány Doppler Ferenc–Aranyváry Emilia: Toborzók – Molnárnő Jules Perrot–Lucile Grahn: La Péri Cesare Pugni–Frederico Campilli: La Esmeralda – címszerep Cesare Pugni–Frederico Campilli: Katalin, a rablóvezérnő – címszerep Giuseppe Verdi: A szicíliai vecsernye – Ősz a Négy évszak balettbetétben
Jegyzetek
Források Cseh Gizella: Aranyváry Emília = netBarátnő.com 2013. január 8. 77 ismeretlen dokumentum a régi Nemzeti Színházból. (1838–1885). Vál. Staud Géza. Szerk. ... Kerényi Ferenc. Múzsák Közművelődési Kiadó, Budapest, 1989 Koegler, Horst: Balettlexikon. A magyar kiadást szerk. Körtvélyes Géza. Zeneműkiadó, Budapest, 1977 Pónyai Gyöngyi: A klasszikus balettművészet magyarországi történetéből. Planéták K., Budapest, 2009 – Magyar Táncművészeti Főiskola. Magyar színházművészeti lexikon Magyar színművészeti lexikon I. köt, 65. old. Egyetemes Magyar Encyclopaedia 3. Amerikai alkotmányok-Asa (Pest, 1861) 745-746. hasáb Tolnai világlexikona, 2. kötet A balettromantika Magyarországon; az első jelentős balettmester Campilli Frigyes és az első sztárbalerina-koreográfusnő Aranyváry Emília Pónyai Györgyi, Bólya Anna Mária és Kővágó Zsuzsa szövege, Rácz Anna és Gilányi Attila 3D anyagával
További információk Magyar életrajzi lexikon I–II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969 Magyar Nagylexikon. Főszerk. Élesztős László (1–5. k.), Berényi Gábor (6. k.), Bárány Lászlóné (8-). Bp., Akadémiai Kiadó, 1993-. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub.
Kategória:Pestiek Kategória:Magyar balett-táncosok Kategória:Magyar koreográfusok Kategória:1838-ban született személyek