thumb|left|222px| thumb|right|260px|Bodegák San Martín de Rubialesben
A Ribera del Duero Spanyolország egyik történelmi borrégiója az ország keleti, Portugáliával határos részén, Duero folyó fölső vízgyűjtőjén. Nevét — miként egyik borvidéke is — a folyóról kapta. A régióban hagyományosan borszőlőt (zömmel vörösborszőlőt) termesztenek.
Földrajzi helyzete, éghajlata
Elvi területe Kasztília és León tartományéval azonos; gyakorlatilag a Duero folyó fölső (spanyolországi) szakaszán és ottani jelentősebb mellékvizeinek völgyeiben terjed ki. A borvidékek 88 település határára terjednek ki: Valladolid tartományban 19, Segovia tartományban 5, Soria tartományban is 5 és Burgos tartományban 59 — Burgosban van a régió szőlőinek 85 %-a.
A Duero az Északi Mezeta fő folyója. A fennsík tönkfelszíne itt kb. 1000 m magas, többnyire mezozoós mészkövek borítják. Ebbe 700–800 m-ig, a paleozoós kristályos kőzetek felszínéig vágódnak be a völgyek. Ennek megfelelően a domborzat dombvidéki jellegű, bár az abszolút magasságok alapján ezek a dombok hegyeknek számítanak. A dombok kopárak; növényzet jóformán csak a völgyekben van.
A szőlőbirtokok nagy többsége a folyók teraszain van. Az ártereken többnyire vízigényes és ezért rendszerint öntözött zöldségféléket termesztenek, a legfelső teraszokon pedig többnyire gabonát — a szőlőt e kettő közé telepítik, bár egyes szőlők felkúsznak a domboldalakon is, „ahol a bor megfagy”. Ezeken az ültetvényeken általában kisebb hozamú, különleges fajtákat termesztenek. A szőlőtermesztésre használt teraszok talaja többnyire agyagos, a fölső teraszoké erősen meszes.
Éghajlata szélsőségesen kontinentális: nyáron közel 40 °C-ig melegszik, téli éjszakákon -10 °C alá hűl. A májusi fagyok időnként károkat okoznak. Az éves csapadék 400 mm (Sardon) és 560 mm (Aranda de Duero) között változó. A napsütéses órák száma elérheti az évi 2750-et.
Története
A régió borászata a Római Birodalom idejéig tekint vissza; bizonyíték erre a Ribera del Duero borvidék borvidék szívében lévő Baños de Valdearados faluban talált Bacchus-mozaik.
A középkori szőlészetet a 12. században a Valbuena de Dueróban letelepedő ciszterciek, majd a burgundiai clunyi apátságból ideérkezett bencés szerzetesek terjesztették el. A bort a spanyol hagyományok szerint nem pincében, hanem bodegának nevezett építményekben érlelték.
1601 és 1606 között Valladolid, a régió központja volt Spanyolország fővárosa. A kasztíliai bornak évszázadokon át biztos piaca volt, valószínűleg legalább részben ennek köszönhető, hogy a termelők a minőségi borokról mind inkább a tömegtermelésre tértek át. A másik valószínű ok, hogy a 18-19. század fordulójától a spanyol birodalom hanyatlása különösen a minőségi borok piacát szűkítette be.
A 19. században az egész régióban csak egyetlen gazdaság termelt elismerten minőségi bort: ez volt a Vega Sicilia, amit a Lecanda család alapított a Duero völgyében. A helyi fajták helyett nemzetközileg elismert vörösborszőlőket (cabernet sauvignon, merlot, malbec) telepítettek és korszerű módszerekkel világhíres borokat állítottak elő.
A filoxéra a 19. század végén gyakorlatilag letarolta a régió szőlőit. Az újratelepítéshez a Vega Siciliába Txomin Garramiola híres baszk borászt hívták meg, és boraik gyorsan visszaszerezték régi hírnevüket. A többi gazdaság az újratelepítés után is asztali folyóborokat állított elő, és ezeket szövetkezetben értékesítették.
A régió felvirágzása egy egyszerű mezőgazdasági gépszerelőnek köszönhető. Alejandro Fernández az 1960-as évek végén örökölt egy kisebb szőlőbirtokot Pesquera del Duero közelében. Első borát, a tempranillo szőlőből bogyózás nélkül erjesztett, mély színű, testes, aromás, erősen gyümölcsös és kissé füstös ízű Tinto Pesquera vörösbort koronazáras pezsgőspalackokban forgalmazta. A szokatlan ízvilágot erősen kritizálták a szövetkezet hangadói. Válaszul Alejandro 1972-ben hivatalosan is megalapította saját bodegáját, és évről évre új, mind kifinomultabb különlegességekkel állt elő. Egy 1992-es boráról a világ talán legelismertebb szakértője, Robert Parker is elismerően nyilatkozott. Fernández elsöprő sikerét látva mind több gazdaságban próbáltak meg minőségi bort termelni.
A borrégió és a borvidékek határait 1982-ben jelölték ki; a régióban 11 terület kapta meg a DO minősítést.
Borvidékei
Bierzo borvidék, Tierra de León borvidék, Valles de Benavente borvidék, Arlanza borvidék, Cigales borvidék, Ribera del Duero borvidék, Valtiendas borvidék, Rueda borvidék, Toro borvidék, Tierra del Vino de Zamora borvidék, Arribes borvidék.
Fontosabb borszőlő fajtái
tinta de toro, grenache (spanyol neve: garnacha),Harsányi Dávid: A spanyol borok leg-jei mencía, prieto picudo, verdejo, malvázia, tempranillo cabernet sauvignon, malbec, merlot.
A legnagyobb mennyiségben termelt szőlő a tempranillo, amit itt Tinta Fina, illetve Tinta del País néven ismernek. A tempranillónak ez a változata sötétebb színű és gyümölcsösebb ízű, mint Spanyolország többi részén; nagyon jól strukturált borok készíthetők belőle. A merlot-t főleg Valbuena de Duero környékén ültetik; a tempranillóval házasítva 13º alkoholtartalmú, lassan oxidálódó, elegáns, tölgyfahordóban kiválóan érlelhető bort ad.
Jegyzetek
Források
Borrajongó: Ribera del Duero Ribera del Duero. History and insights on this wine region
Kapcsolódó cikkek
Spanyolország borvidékei
Kategória:Spanyol borvidékek Kategória:Spanyol bor