A Rolex svájci, genfi székhelyű, független, luxusórákat gyártó cég. Évente több mint egymillió karórát gyártanak, és világszerte kedvelt sajátos sátuszszimbólumot közvetítő védjegyi oltalom alatt álló márkanév.
Ismert termékeik, elsősorban a luxusszegmensbe sorolt mechanikus karórák. Tulajdonosi háttere – második márkájához, a Tudorhoz hasonlóan – 100%-ban a Hans Wilsdorf Alapítvány, ami az 1913-ban Bielben (Svájc) alapított Manufacture des Montres Rolex S.A. és a genfi székhelyű Rolex SA egyesüléséből jött létre 2004-ben.
Az óráik minőségét az is bizonyítja, hogy ezek valószínűleg a leggyakrabban másolt és utángyártott termékek a világon. A cég történetében több mint száz éves hagyományra tekint vissza a szponzorálás és az is igazolja ezt, hogy ismert emberek és kiemelt rendezvények népszerűsítik világszerte a Rolexet.
A vállalat története Első óragyártás Londonban (1905) thumb|250 px|Hans Wilsdorf A Rolexet a német Hans Wilsdorf alapította. Amikor Wilsdorf 1893-ban, tizenkét éves korában árvaságra jutott, Coburgba került bentlakásos iskolába. Az internátusban Wilsdorf megismerkedett egy svájci fiatalemberrel, akinek közvetítésével 19 évesen La Chaux-de-Fondsba utazott, hogy Cuno Kourten óraexport-vállalkozásában idegen nyelvű kereskedelmi képviselőként dolgozzon. Kourtennél Wilsdorf zsebórákat rendelt órásmesterektől, és azokat a neuchâteli csillagvizsgálóban teszteltette. A bevizsgált órák pontossági tanúsítványt kaptak, majd Wilsdorf Nagy-Britanniába exportálta őket. 1903-ban Hans Wilsdorf maga is úgy döntött, hogy kivándorol az Egyesült Királyságba, hogy sógorával, Alfred Davisszel saját vállalkozásba kezdjen. Együtt alapították meg 1905-ben közös cégüket Londonban. A Wilsdorf & Davis rozsdamentes acéltokokat és számlapokat gyártott, a mechanikus szerkezeteket pedig a svájci Jean Aegler bieli óraszerkezet-gyártótól importálta. A tokokat és a szerkezeteket ezután Londonban szerelték össze, hogy eredeti svájci óraként kínálhassák őket. Wilsdorf jóval versenytársai előtt felismerte a karórák jövedelmező piacát, amelyek az 1920-as évek elejéig nem voltak nagyon elterjedtek és amelyeket főként nők viseltek, mint egyszerű ékszer-kiegészítőket. Abban az időben a férfiak főként zsebórákat hordtak. Általános vélekedés volt továbbá, hogy a kisebb karórákhoz nem léteznek óraszerkezetek. Hermann Aegler az Aegler óraműgyártótól biztosította régi barátját és üzlettársát, Hans Wilsdorfot, hogy tud megfelelően kis óraszerkezeteket szállítani.
Elnevezés (1908) Az 1900-as évek elején a legtöbb zsebórán a gyártó neve nem szerepelt a számlapon. Ez az akkoriban elterjedt gyakorlat óriási kihívás elé állította a fiatal Wilsdorf & Davis céget, amikor az órák népszerűsítéséről volt szó. Hans Wilsdorf a következőket nyilatkozta a névadási folyamatról:
Hermann Aegler és Wilsdorf között vita alakult ki, hogy milyen elnevezés kerüljön a számlapra. Aegler úgy vélte, hogy az ő vállalata a Jean Aegler készíti magát az óraszerkezetet, a Wilsdorf & Davis pedig a tok- és számlapgyártást, illetve az összeszerelést végzi, ezért Aegler márkanévvel kellene gyártani az órákat. Végül Wilsdorf álláspontja győzött, 1908. július 2-án -es szám alatt hivatalos védjegyként bejegyeztette a ROLEX nevet a londoni Szabadalmi és Védjegyhivatalnál, így jött létre a Rolex mint márkanév.
A Rolex szó eredetét nem sikerült tudományosan tisztázni. A történészek és az óragyűjtők nem értenek egyet a Rolex név etimológiáját és jelentését illetően. A gyakran keringő feltételezés, miszerint a Rolex név az angol „rolling export” szavak rövidítése, nem bizonyított. Más vélemény szerint francia eredetű és a horlogerie exquise („kiváló vagy igényes órásmesterség”) szóból ered.
A bizonyosság az, hogy a Wilsdorf & Davis volt az egyik első óragyártó, amely márkanevet nyomtatott a számlapra. Ezt a márkanév-bevezetést nagyon óvatosan hajtották végre, még 1918-ban is volt, hogy Rolex felirat nélkül árultak karórákat.
Wilsdorf visszaemlékezései szerint hosszú folyamat volt, amire megtalálta a megfelelő elnevezést:
Bielben (1913) és Genfben (1920) alapított vállalatok Az első világháború idején a magas importvámok elkerülése érdekében Wilsdorf 1915-ben a vállalat teljes központját Londonból Bielbe helyezte át. Mivel a háború miatt a fontos külföldi értékesítési piacok összeomlottak, Wilsdorf ebben az időben arra összpontosított, hogy a Rolexet mint új, fiatal márkát megalapozza Svájcban. A vállalat áthelyezése a háború alatt a tervezettnél nagyobb kihívást jelentett és időigényesebb volt. A Manufacture des Montres Rolex S.A.-t 1913. szeptember 26-án jegyezték be Bielben a cégjegyzékbe, azóta a mechanikus Rolex-szerkezetek gyártása itt folyik. 1920. február 17-én Wilsdorf bejegyeztette óraipari vállalatát a genfi kereskedelmi nyilvántartásba Montres Rolex SA néven, CH-660.0.012.920-4 számmal. Ebben az időben Wilsdorf volt a Rolex egyedüli tulajdonosa, ő felelt a Rolex irányításáért.
A következő évtizedekben a Rolex Biel és a Rolex Genf két, jogilag független vállalat volt, amelyek szerződéses szinten szorosan összefonódtak. 2004-ben a két vállalat jogilag egyesült, és azóta az óracsoport központja Genfben van. Az óraszerkezeteket továbbra is Bielben gyártják.
Marketingsiker (1927)
1926-ban a Rolex Oyster néven mutatta be a világ első szabadalmaztatott vízálló óráját. Az Oyster (osztriga) nevet azért kapta a modell, mert Wilsdorf utalni akart rá, hogy az osztriga kinyitásához is ugyanúgy speciális eszközök szükségesek, akárcsak a óratok felnyitásához, ezenkívül zárt állapotban az osztriga gyakorlatilag teljesen hermetikus, így lehetséges, hogy vizen kívül akár két hétig is tovább él, anélkül, hogy kiszáradna. A Rolex tokformája a mai napig ezt a nevet viseli. 1927. október 7-én Mercedes Gleitze londoni titkárnő lett az első angol nő, aki átúszta a La Manche-csatornát. Wilsdorf felismerte a lehetőséget, hogy új óráját megismertesse a nagyközönséggel. Adott Gleitzének egy Oyster órát azzal a feltétellel, hogy viselje azt a Csatorna átúszása során, és így az egész világ számára bizonyítsa találmánya kiemelkedő technikai minőségét. Gleitze beleegyezett. A Rolex Oyster, amelyet Gleitze úszás közben a nyakában viselt, gond nélkül túlélte a sós víz hatását, és több mint tíz óra hideg vízben töltött idő után is pontosan járt. Hans Wilsdorf számára Mercedes Gleitze Csatorna-átkelése szenzációs reklámsikert jelentett. Egy hónappal később egész oldalas hirdetést adott fel az angol Daily Mail újságban. A „The Wonder Watch that Defies the Elements” („a csodaóra, amely dacol az elemekkel”) reklámszlogen 1927 novemberében tette világhírűvé a Rolex márkát.
Az automata önfelhúzós szerkezet feltalálása (1931) 1931-ben a Rolex épített először önfelhúzós – perpetuál – szerkezetet a vízálló Oyster karórába, és azt világszerte szabadalmaztatta. Az óratoknak az 1930-as évektől kezdve alkalmazott hordószerű kialakítása azóta is nagyrészt változatlan maradt.
A Tudor mint testvérmárka (1936) thumb|200 px|Tudor Tiger Prince Date 1926-ban Philippe Hüther svájci óragyártó Colombierben megalapította a Tudor márkát. 1936-ban a Rolex alapítója, Hans Wilsdorf megvásárolta Philippe Hüthertől a Tudor teljes márkajogát. Wilsdorfnak az volt az ötlete, hogy a Rolex mellett egy új, alacsonyabb árfekvésű testvérmárkát hozzon létre.
A Tudor mind a női, mind a férfi kollekciókra egyaránt szakosodott. A Rolex átvette a technikai és funkcionális jellemzők garanciáját, illetve a forgalmazásért és a világméretű ügyfélszolgálatért is felelt. A Tudor márka saját gyártású szerkezetei mellett az ETA SA-tól vásárolt szerkezeteket is használ.
A második világháborúban (1939–1945) thumb|200 px|Rolex Oyster Perpetual Datejust, a küklopszKüklopsz: a dátumablak feletti nagyítólencse. csak 1953 óta van a Datejust modelleken Amikor kiderült, hogy a második világháború alatt számos német tiszt Rolex órákat vett el brit hadifoglyoktól, Hans Wilsdorf utasítást adott ki a kereskedői hálózatának, hogy minden brit katonának, aki Rolex órát akar venni, mielőtt háborúba megy, csak akkor kell kifizetnie az órát, amikor a háborúból hazatér vele.
1945-ben kiadták a Rolex Oyster Perpetual Datejust modellt, ami a világ első vízálló, automata karórája volt kronométer funkcióval, ezen kívül a számlapon egy kis ablakban lehet leolvasni a dátumot. Az 1945-ös év a gyártó 40 éves jubileuma volt. Az új Datejust modellhez egy új – két szélén szálcsiszolt, középen pedig a három polírozott szemmel szerelt – fémszíjat kínáltak, ami a jubileumra utaló Jubilee nevet kapta. Ez a jellegzetes, ötsoros szíj azóta is kapható.
1945-ben Wilsdorf létrehozta a Hans Wilsdorf Alapítványt.
Modellfejlesztések (1950-es évek) thumb|200 px|Rolex Submariner 1953-ban mutatták be először a Submarinert, a világ első búváróráját, amelyet ma már az összes búváróra ősének tartanak. A Triplock hármas tömítési rendszernek köszönhetően a 6204-es referenciaszámú Submariner elérte a 100 méteres vízállóságot. Ma a Submariner vízállósága 30 bar, ami egy feltételezett 300 méteres vízoszlop nyomásának felel meg. Minden búvárórát a garantált vízállóságnál 25 százalékkal mélyebbre tesztelnek. Az ebbe a csoportba tartozó órák például szabad merülésre is alkalmasak.
Egy másik fontos búváróra, amelyet a Submarinerből fejlesztettek ki 1971-ben, a Sea Dweller modell, amely héliumszeleppelHéliumszelep: a búvárharangokban a nitrogénnarkózis elkerülésére magas héliumtartalmú levegőt használnak. A héliummolekulák képesek bediffundálni – akár az acéltokon keresztül is – az egyébként tökéletesen vízzáró óra belsejébe. Felemelkedéskor olyan mértékű nyomáskülönbség lép fel a csökkenő külső és az óra belsejében lévő nyomást illetően, ami károsíthatja vagy akár szét is vetheti az órát. Ezt a nyomáskülönbséget a héliumszelep segítségével lehet kiegyenlíteni. rendelkezett a mélytengeri búvárok számára, és 610 méterig volt vízálló.
A Csomolungma 1953-as első megmászására a Rolex kifejlesztette az Explorer óra modellt, amely akár 70 Celsius-fokos hőmérséklet-különbségnek is ellenállt – ilyen karórát viselt mászás közben Sir Edmund Hillary és Tendzing Norgaj.
1954-ben az amerikai Pan Am légitársaság megbízta a Rolexet, hogy tervezzen egy olyan időmérőt, amely egy második időzóna idejét is meg tudja jeleníti. Ennek hátterében az áll, hogy transzatlanti járatokon a repülőgépek több időzónán is áthaladtak és szükséges volt a hajózó személyzetHajózó személyzet (flight crew member): a légijármű-személyzet szakszolgálati engedéllyel rendelkező azon tagja, aki a repülés időtartama alatt a légijármű fedélzetén annak vezetéséhez nélkülözhetetlen feladatokat lát el. számára, hogy mind a helyi időzóna ideje, mind a greenwichi középidő (GMT) rendelkezésre álljon. A Rolex innovatív megoldásként egy negyedik mutatóval is ellátta a GMT-Mastert. Ez a negyedik mutató 24 órán belül körbefordul a számlapon, és egy forgatható lünettánLünetta: az óraüveg körül elhelyezkedő gyűrű. Díszítőelem, de gyakran forgatható és funkciója van. A lünettán elhelyezett skála határozza meg, hogy milyen funkciókra alkalmas, második időzóna idejének mutatására, átlagsebesség mérésére, vagy búváróráknál merülési idő számolására. mutatja a második zóna idejét, amely a felső részen kék, az alsó részen pedig piros színben jelenik meg.
1953. szeptember 30-án a Rolex először végzett óratesztet a mélytengerben. A Rolex egy speciálisan erre a célra tervezett búvárórát erősített a Trieste batiszkáf külső falához. A búváróra rekord mélységben, 3150 méteren is működőképes maradt. A Trieste fedélzetén volt Auguste Piccard mélytengeri felfedező és fia, Jacques Piccard.
Hans Wilsdorf halála (1960) thumb|100 px|Hans Wilsdorf 1959. szeptember 19-én Wilsdorf megtartotta első és egyben egyetlen televízióinterjúját.