bélyegkép|jobbra|220px|A verbói Szluha család köznemesi címere (1593) bélyegkép|jobbra|220px|A verbói és ikladi gróf Szluha család címere (1743) A verbói nemes és ikladi gróf Szluha család egyike a XVI. század végén nemesített magyar családoknak.
Története A család korábbi eredete homályba vész. Mindenesetre a Szluha név a szláv sluha szolga szóból ered. Feltehetően a szláv-tót eredetű szolgarétegből, gazdasági cselédségből emelkedett ki a család. Első ismert tagjai három testvér, név szerint Szluha Márton, János és István, akik mindhárman nemesi címerlevelet kaptak 1593. január 19-én Rudolf magyar királytól. Még ugyanebben a században megszerezték Verbó birtokát, ahonnan előnevüket is vették. Márton ága 1684-ben kihalt, ám testvéreinek leszármazottai tovább vitték a család nevét. János dédunokája Ferenc, aki 1701-ben Szirmay István nádori ítélőmester expeditora volt. A Rákóczi-szabadságharc alatt Érsekújvár prefektusa volt, és ezzel egyidejűleg országos hadi főpénztárnok is. Később, 1715-től nádori ítélőmester, ezzel párhuzamosan, 1719-től pedig Komárom vármegye alispánja. Az 1722. évi országgyűlésen ő indítványozta a Habsburg-ház nőági örökösödésének törvénybe iktatását, amiért 1723-ban udvari tanácsossá nevezték ki. 1724-ben előbb osztrák, majd 1726-ban magyar bárói címet is kapott, amivel együtt újabb birtokadományban részesült többek között Ikladon és Szemerén. Ferencnek János nevű fia belépett a jezsuita rendbe, majd Dél-Amerikai hittérítő misszionárius lett. Ferenc másik fia, György, Sárvár földesura, a katonai pályára lépett, majd a prágai csatamezőn tanusított vitézsége elismeréséül 1743-ban Mária Terézia grófi rangra emelte. E főnemesi ág 1890-ben gróf Szluha Aladár halálával a sírba szállt. A nemességet szerző testvérek közül István ága a mai napig él. Az ún. verbói ág, azaz István leszármazottai később Vas és Fejér vármegyékben is szereztek birtokokat. Megemlítendő a család vasi tagjai közül János, aki 1787-ben a kőszegi kerületi táblánál a szegények ügyvédje, és Márton, aki Vas vármegye főszolgabírája volt 1835 és 1838 között. A fejéri ágból Szluha György pálos szerzetes és Tolna vármegye táblabírája, Antal pedig Fejér vármegye főszolgabírája és országgyűlési követe, majd pedig császári és királyi tanácsos volt. A család Csömötén, Kőszegen, Cecén és Görbőn is birtokos volt.
Jelentősebb családtagok Szluha Ferenc (1669–1729) nádori ítélőmester, Komárom vármegye alispánja, udvari tanácsos Szluha Márton (1935–2016) genealógus, heraldikus Szluha György (1746–1820) pálos rendi szerzetes, madocsai apát, Tolna vármegye táblabírája Szluha Vilmos (1931–2008) Karády-díjas gimnáziumi tanár, művészettörténész Szuhay Balázs (sz. Szluha Balázs;1935–2001) magyar színész, humorista, parodista, kabarészerző.
Címere Nagy Iván szerint:
„Az 1743-ban kapott grófi czímer követkevö, a paizs négy felé oszlik kereszt vágással, de alsó részébe alulról ék gyanánt gúla alakú ezüst udvar ékeli be magát, melyben öt pacsirta repdes; — az 1. és 4. vörös udvarban zöld téren természetes szinü medve áll, els lábaival három ágacskán viruló fehér liliomot tartva; a 2. és 3-ik udvarban zöld téren ezüst egyszarvú áll. első lábaival kivont pallóst tartva. A paizs udvarai között a középvért áll, arany koronával, melynek fekete udvarában fehér sziklán vár torony, (vagy pharusféle tengeri világító torony) emelkedik, tornya tetejéről egy póznán lámpa nyúlik jobb felé. A paizst grófi korona fedi, a fölött négy koronás sisak áll, a jobb oldaliból arany grif emelkedik ki, ezüst kettős keresztet tartva, a másodikból a leírthoz hasonló medve, a harmadikból a paizsbélivel egyező világító torony, a negyedikből szintén az előbbihez hasonló egyszarvú. Foszladék jobb szélről aranyvörös, a 2. sisaké ezüstvörös, a 3-ké aranyfekete, a 4-ké ezüstkék. A paizst két oldalról telamonok képen két elefánt tartja. Alól rózsa szinü szalagon e jelszó olvasható: Constantia, Fide et Sinceritate.”
Források Nagy Iván: Magyarország nemes családai (X. kötet) További információk
Kategória:Vas vármegyei történelmi családok