Onisifor Ghibu (Szelistye, 1883. május 31. – Nagyszeben, 1972. október 31.) román pedagógus, teológus, politikus.
Élete Egy falusi szűcsmester nyolcadik gyermekeként született. Az elemi iskolát Nagyszebenben, a gimnáziumot Brassóban az Andrei Șaguna Líceumban végezte. 1902-ben beiratkozott a nagyszebeni ortodox teológiai szemináriumra, ahol 1905-ben végzett. 1905-től a bukaresti egyetem bölcsészkarán irodalmat, történelmet, filozófiát és teológiát tanult, majd Budapesten, Strassburgban és Jénában folytatta tanulmányait. 1909-ben Jénában a filozófia és pedagógia doktora lett.
1910 és 1914 között az ortodox iskolák tanfelügyelőjeként dolgozott Nagyszebenben, emellett 1911–1912-ben a teológiai szemináriumban helyettes tanárként tevékenykedett. Erdély Romániával való egyesülése érdekében több mint kétszáz cikket írt, amelyeket a nagyszebeni Telegraful Român, Revista Teologică, Vatra Școlară és Luceafărul, az aradii Biserica şi Școala és Tribuna, a brassói Gazeta Transilvaniei, a bukaresti Neamul Românesc, Neamul Românesc Literar, Adevărul Literar şi Artistic, Convorbiri literare és Revista Generală a învăţământului, a kolozsvári Societatea de Mâine, Patria, Cosânzeana és Renaşterea, a nagyváradi Legea Românescă, a craiovai Ramuri stb. jelentetett meg. 1915-ben a katonai behívó miatt Bukarestbe szökött; a hadbíróság halálra ítélte, részben a szökés miatt, részben azért, mert írásait hazaárulásnak minősítette.
1916-ban Románia hadba lépésekor önkéntesnek jelentkezett a román hadseregbe, de a háborús helyzet kedvezőtlen alakulása miatt inkább Besszarábiába költözött. Itt szintén a román nemzeti érdekek képviseletében tevékenykedett: megalapította a Moldovai Nemzeti Pártot (Partidul Naţional Moldovenesc), és szót emelt egy román egyetem megalapítása érdekében.
1918-ban visszatért Nagyszebenbe, és az erdélyi kormányzótanács megbízta az erdélyi román oktatás megszervezésével. (Többek között ő vette át a kolozsvári egyetemet és ő foglalta le a kolozsvári Nemzeti Színházat.) 1919-ben a Román Akadémia tagja lett; 1919 és 1945 között a kolozsvári egyetemen általános pedagógiát és pedagógiatörténetet tanított. 1945-ös nyugdíjba vonulásáig több mint száz kötetet és 1300 cikket, tanulmányt jelentetett meg. Számos előadásában, röpiratában és könyvében a magyar katolikusokat támadta, ugyanakkor pereket is indított több erdélyi magyar értelmiségi ellen. Így például beperelte Bíró Vencel piarista tartományfőnököt jogosulatlan címhasználat és irredenta propaganda miatt, Roska Mártont, a régészeti intézet egykori vezetőjét szintén irredentizmus miatt, a nagyváradi premontrei rend valamint a temesvári piaristák ellen pedig az egyházi ingatlanok államosítása érdekében indított pert.
A második világháborút követően, 1944 végén eltávolították az egyetemről, majd 1945 márciusában letartóztatták, és a caracali börtönbe szállították, ahol 222 napot töltött. 1956-ban ismét letartóztatták, és demokratikus rend elleni tevékenységért két év börtönre ítélték. Kiszabadulása után haláláig folytatta az írást, elsősorban emlékiratain dolgozott. Az 1970-es évektől kezdve ismét megjelenhettek művei illetve a róla szóló írások.
Emlékét szülőfalujában szobor, Kolozsváron a lakóházán elhelyezett emléktábla, illetve egy-egy róla elnevezett kolozsvári és nagyváradi líceumLiceul Teoretic Onisifor Ghibu Oradea örökíti meg.
Főbb művei Limba nouălor cărţi bisericeşti, Sibiu, 1905 O călătorie în Alsacia-Lorena. Țara şi şcolile ei, Bucureşti, 1909 Der moderne Utraquimus, oder die zweisprachigkeit in der Volksschule Langensalza, 1910 (doktori értekezés) Ziaristica bisericească la români. Studiu istoric, Sibiu, 1910 Plan de învăţământ şi îndreptar metodic pentru şcoalele populare confesionale greco-orientale române din Transilvania, Sibiu, 1911 Cercetări privitoare la situaţia învăşământului nostru primar şi la educaţia populară, Sibiu, 1911 Anuar pedagogic (1913), Sibiu, 1913 Școala românească din Transilvania. Desvoltarea ei istorică şi situaţia ei actuală, Bucureşti, 1915 Viaţa şi organizaţia bisericeacă şi şcolară în Transilvania, Bucureşti, 1915 Din istoria literaturii didactice româneşti: I. Bucoavnele. II. Abecedarele. III. Cărţile de cetire din Transilvania. Bucureşti, 1916 (An. Acad. Rom. M.S.L.,1915-1916, seria ll, t. XXXVIII) Universitatea din Cluj şi institutele ei de educaţie, Cluj, 1922 Catolicismul unguresc în Transilvania şi politica religioasă a statului român, Cluj, 1924 [Az erdélyi magyar katolicizmus és a román állam kisebbségpolitikája] Portrete pedagogice, Bucureşti, 1927 Un anahronism şi o sfidare: Statul romano-catolic ardelean. Studiu istoric-juridic, însoţit de concluziile Comisiunii istorico-juridice privitoare la desfiinţarea Statului catolic, Cluj, 1931 [Anakronizmus és fenyegetés: az Erdélyi Római Katolikus Státus. Történelmi-jogi tanulmány, mellékletben a Katolikus Státus megszüntetésére létrehozott történelmi-jogi bizottság megállapításai] Universitatea Daciei Superioare şi problema Statului romano-catolic, Cluj, 1931 Acte şi documente privitoare la Statul romano-catolic ardelean, Cluj, 1933 Acţiunea catolicismului unguresc şi a Sfântului Scaun în România întregită, Cluj, 1934 [A magyar katolicizmus és a Szentszék tevékenysége a kiteljesült Romániában] Doi uzurpatori ai drepturilor României şi ai Universitătii din Cluj: Sf. Scaun de la Roma şi Statul romano-catolic ardelean, Cluj, 1934 [Románia és a kolozsvári egyetem jogainak két bitorlója: a római Szentszék és az Erdélyi Római Katolikus Státus] Nulitatea Concordatului dintre România şi Sf. Scaun, Cluj, 1935 [A Románia és a Szentszék közötti konkordátum semmissége] Ordinul canonic premonstratens din România, Bucureşti, 1936 Ordinul franciscanilor conventuali („Minorităţii”) din Transilvania, 2vol., Bucureşti, 1937–1938 La o răscruce a vieţii mele. Un bilanţ şi o mărturisire, Bucureşti, 1939 Un reprezentant rustic al spiritualităţii româneşte de la mijlocul sec. XIX Picu Pătruţ din Sălişte, Bucureşti, 1940 Politica religioasă şi minoritară a României. Fapte şi documente care impun o nouă orientare, Cluj, 1940 Prolegomena la o educaţie românească, vol. I, Cluj, 1940 Puncte cardinale pentru o concepţie românească a educaţiei, Sibiu, 1944 Dictatură şi anarhie. Priviri critice asupra evoluţiei şi directivelor învătământului şi educaţiei româneşti sub regimul Antonescu (1940-1944) Sibiu. 1944
Hivatkozások
Források
További információk Buday Árpád: Dacia Superior egyeteme. Ghibu Onisifor könyve; Egyetemi Ny., Bp., 1931 (A Jancsó Benedek Társaság kiadványai) Balázs Sándor: Onisifor Ghibu – álarc nélkül; Komp-Press–Korunk Baráti Társaság, Kolozsvár, 2005
Kategória:Román egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:Teológusok Kategória:Romániai politikusok Kategória:A Román Akadémia tagjai Kategória:Román tudósok Kategória:Nagyszebeniek