A Yarmouth és Lowestoft városok elleni rajtaütés (avagy Lowestoft elleni rajtaütés) egy első világháborús katonai hadművelet volt a Német Birodalom részéről Anglia keleti partvidékén lévő városok ellen, melyet az ír felkelők kérésére a húsvéti felkeléssel egyidőben hajtottak végre.

A német flotta Friedrich Boedicker ellentengernagy vezetésével küldte ki a csatacirkálóit Yarmouth és Lowestoft városok kikötői ellen intézendő támadásra. A városoknak volt katonai jelentősége, de a németek fő célja a támadással a brit hajók kikötőkből való kicsalogatása és megsemmisítése volt - szükség esetén a távolabb biztosító Hochseeflotte főerőinek bevonásával. A rajtaütésnek nem voltak jelentős következményei, mivel a közelben tartózkodó brit erők túl kicsik voltak ahhoz, hogy harcba bocsátkozzanak és a németek még az előtt visszavonultak, hogy a britek csatacirkálói a helyszínre érkeztek volna.

Stratégiai háttér A brit elnyomás ellen küzdő ír szabadságharcosok azzal a kéréssel fordultak a németekhez, hogy a készülődő felkelésükkel – mely a húsvéti felkelésként vált híressé – egyidőben átfogó légi és/vagy tengeri támadásokat hajtsanak végre Anglia ellen vagy akár ír területen. A német-ír kapcsolatok kulcsfigurája Roger Casement volt, akit a támadás előtt néhány nappal az U 19 Helgolandról az Írország délnyugati részén lévő Traleehez szállított és a településhez közel partra tett. Őt azonban röviddel később, 1916. április 21-én már el is fogtak.

A stratégiai helyzetből adódóan a német felszíni flotta bevetése az ír partoknál nem jöhetett szóba. Mindenesetre 1916. április 9-én a Libau nevű gőzhajó Karl Spindler kapitány irányításával magát a norvég Aud gőzösnek kiadva Warnemündéből a brit szigeteket megkerülve Írország délnyugati részéhez hajózott, hogy fegyverszállítmányával segítse a felkelőket. A vállalkozás nem járt sikerrel, mivel 1916. április 21-én, a tervezett felkelés előtt három nappal az ír partoktól délre a Bluebell nevű szlúp megállította és másnap a hajót a legénysége elsüllyesztette. Az U 19 és a Libau közt tervezett találkozóra Tralee közelében máig ismeretlen okok miatt nem került sor.

Előzmények

1916 februárjában Reinhard Scheer tengernagy vette át a német Nyílt-tengeri Flotta (Hochseeflotte) parancsnokságát és felújította a korábbi Royal Navy elleni támadó hadjáratot. Ennek a stratégiának fő eleme az volt, hogy a brit partok ellen intézett támadásokkal a németek számára kedvező körülmények mellett kényszerítsék csatára a brit flottát.Marder, The War Years, 420. o. Javaslatot nyújtottak be Anglia keleti partján lévő városok lövetésére április 25-én napfelkeltekor, melyeket előzőleg az éjszaka folyamán léghajókkal is célba vettek. Ezek az akciók a briteket cselekvésre kellett, hogy késztessék és kiküldjék a hajóikat.Scheer, 123. o. A támadást a húsvéti felkeléssel egyidőben hajtották végre, akik ehhez a németek támogatását kérték.

A támadás előtt közvetlenül a németek úgy értesültek, hogy egy erős brit kötelék futott ki Norvégia partjaihoz az Északi-tengerre és egy másik a Hoofdenhez (a Széles tizennégyesekhez), Anglia délkeleti partjainál. A németek terve az volt, hogy a két flotta között előretörve bombázzák az angol partokat, majd megtámadják a helyszínre érkező hajókat. Szerencsés esetben a német csatacirkálók harcra kényszeríthetik a délkeleti brit köteléket és az arra mért csapás után északnyugatra visszatérve egyesülnének az északon a Terschelling előtti homokpadoknál állomásozó főerőkkel. A csatacirkálók itt déli irányból megtámadnák a másik brit erőt, míg a Hochseeflotte északról támadná őket. Amennyiben sikerrel járnak, a Hochseeflotte megsemmisíthetné a brit flotta egy jelentős részét, még mielőtt annak főerejét képező Grand Fleet közbeléphetne és így csökkenthették volna a Royal Navy számbeli fölényét. Abban az esetben, ha a britek nem harapnának rá a csalira, akkor kereskedelmi hajókat fognának el és a Belgium előtti vizeken lévő egységeiket semmisítenék meg.Scheer, 124. o.

A németek által az Északi-tengeren észlelt kötelék egy április 22-én indított brit akció része volt, melynek célja a német flotta előcsalogatása volt, de nem ment minden a tervek szerint. Az Australia és a New Zealand csatacirkálók összeütköztek a ködben Dánia partjai előtt és mind a két hajó súlyosan megrongálódott. Később a Neptune összeütközött egy kereskedelmi gőzössel és három romboló is megrongálódott ütközések miatt. A küldetést ezért megszakították és a hajók visszatértek a kikötőkbe, így április 24-én a Grand Fleet csatacirkálói Rosyth, a csatahajói Scapa Flow felé tartottak.Massie, Castles of Steel, 557. o.

A német haditerv bélyegkép|270px|az Északi-tenger Lowestofttal és Great Yarmouthtal A németek Lowestoft és Yarmouth városokat szemelték ki az akcióra. Lowestoft az aknatelepítések és aknamentesítések, míg Yarmouth a tengeralattjárók egyik bázisa volt, melyek a Helgolandi-öböl hajóforgalmát zavarták. A városok kikötőinek és egyéb katonai jellegű épületeinek lerombolása ily módon segítette volna a német háborús erőfeszítéseket.

A rajtaütést végrehajtó I. felderítőcsoporthoz (Aufklärungsgruppe I) a Seydlitz, a Lützow, a Derfflinger, a Moltke és a Von der Tann csatacirkálók tartoztak Friedrich Boedicker ellentengernagy parancsnoksága alatt. Kíséretüket a II. felderítőcsoport négy könnyűcirkálója valamint a VI. és IX. rombolóflottilla (Torpedoboot-Flottillen VI und IX) gyors rombolói illetve egy-egy parancsnoki könnyűcirkálója adta.Marder, The War Years, 424. o. Az I., II. és III. csatahajórajokból (Geschwader I, II und III), a IV. felderítőcsoportból és rombolóflottilákból álló fő flotta a Hoofdenig kísérte a csatacirkálókat és itt várakozott, míg a bombázás véget nem ért, hogy szükség esetén közbeavatkozhasson.Scheer, 126. fejezet

A nyolc bevetett léghajó a bombák ledobása után felderítési tevékenységével segítette volna a csatacirkálókat, melyek kísérő egységei az esetlegesen kényszerleszállásra kényszerülő léghajók legénységét mentette volna ki. Két tengeralattjárót küldtek ki Lowestoft elé, a skóciai Firth of Forth déli kijáratát pedig tengeralattjárók által telepített aknazárral zárták le és a többi tengeralattjárót itt helyezték lesállásba, hogy a kifutó csatacirkálókötelékeket támadhassák.Scheer, 124. o.

A légitámadások A Kelet-Anglia ellen végrehajtott légitámadásokat az L 16, L 17, L 20, L 21, L 23, L 13 és L 11 jelű léghajók hajtották végre Hage, Tondern és Nordholz légibázisairól indulva. Az L 14-nek motorhiba miatt már Wagenrooge magasságában vissza kellett térnie Nordholzba. A flották számára az L 7, L 8 és L 9 végezte a felderítést Peter Strasser korvettkapitány, a léghajók parancsnokának vezetésével, aki az L 21 fedélzetén emelkedett a magasba a nordholzi bázisról. A léghajók 1916. április 24-én Húsvéthétfőn 23:10 után, az ír felkelés kezdőnapján átrepülték a Mersey és a Wash közti vonalat. Az erős délkeleti szél miatt azonban Londont nem tudták támadni a terveknek megfelelően. A köd, az eső és a felhőtakaró is akadályozta a földi célpontok elleni támadásokat, ezért Norwich, Lincoln, Cambridge városokat és egy Winterton melletti tüzérüteget vették célba, melynek során robbanó- és gyújtóbombák kerültek bevetésre. Cambridge-ben csak pár házat rongáltak meg, de Lincolnban egy vasútállomást (Great Northern Station) és egy gyárat sikeresen támadtak.

A rajtaütés

Április 24-én délben a német hajók elfoglalták kijelölt kiindulási pozíciójukat az akció megkezdéséhez. Az útvonal a brit aknamezők között vezetett az angol partokig és a tervek szerint napfelkeltekor kellett elérni a támadást végrehajtó erőknek Lowestoftot és Yarmoutht, mely városokban lévő célpontokat 30 percen át kellett tűz alatt tartaniuk. 16:00-kor a formáció élén haladó Seydlitz csatacirkáló Norderney szigettől északnyugatra, egy az éjszaka folyamán már aknamentesített területen aknára futott. A hajó jobb oldalán egy 15 méteres rés keletkezett, melyen át 1300 tonna víz tört be a hajótestbe és az egyik torpedókamráját elárasztotta a víz. 11 fő életét veszítette.Massie, , Castles of Steel, 558. o.

A kötelék megállt, míg a Seydlitz kievickélt az aknamezőről és Boedicker átszállt a Lützow-ra. Eközben a német hajók több tengeralattjárókról indított torpedót kerültek ki. A Seydlitz két romboló és az L 7 jelű léghajó kíséretében 15 csomós sebességgel visszaindult a Jade torkolatához. A további aknák és tengeralattjárók elkerülése végett Boedicker irányt változtatott és a Keleti-Fríz-szigetek partja mentén haladt tovább. Ezt az útvonalat korábban kerülték, mivel tiszta időben fennállt annak a kockázata, hogy a holland Rottum és Schiermonnikoog szigetekről észreveszik és jelentik őket a briteknek. A németek feltételezték, hogy a brit flottát ekkorra már riadóztatták és tudtak a haladási irányukról.Scheer, 127. o.

A briteknek valóban tudomása volt arról, hogy a németek délben kihajóztak. További információk érkeztek 20:15-kor, mikor egy elfogott rádióüzenet alapján megtudták, hogy a németek Yarmouth felé tartanak. 15:50-kor a brit flottát két órás készültségbe helyezték és 19:05-kor déli irányba kihajóztak Scapa Flow-ból. Éjfél körül a Harwichban állomásozó flottaegységek (Harwich Force) három könnyűcirkálóját és 18 rombolóját rendelték északi irányba.Marder, 424. o.

20:00 körül a német hajók üzenetet kaptak, miszerint a Royal Navy egy része a belga partok előtt tevékenykedik, míg a másik részét április 23-án észlelték a norvég partok előtt. Ez arra engedett következtetni, hogy a brit erők még mindig meg vannak osztva és így a Seydlitz sérülései ellenére a hadművelet még mindig sikeres lehet. A 21:30-kor beérkező újabb üzenet szerint a belga partoknál lévő brit hajók visszaindultak a kikötőikbe, ami azt valószínűsítette, hogy a brit tengeralattjárók jelezték a német csatacirkálók közeledtét. Április 24-ére az északi brit kötelék – mely nem volt ismeretében a német hadmozdulatoknak – visszatért a kikötőkbe szénfelvételre. A flamand partoknál lévő hajókhoz a harwichiak további 12 rombolója is csatlakozott a partvonal lezárása érdekében.

A bombáik ledobása után a léghajók csatlakoztak a hajókötelékekhez. A szárazföld felett a látási viszonyok gyengék, a szelek kedvezőtlenek voltak és a városokat jobban védték, mint várták. A Norwichot, Lincolnt, Harwichot és Ipswichet támadó léghajókra tüzet nyitottak a brit hadihajók, de egyiküket sem érte sérülés. 03:50 körül a Rostock könnyűcirkáló, Boedicker egyik kísérő hajója brit hajókat észlelt nyugat-délnyugati irányban.Scheer 127. o. A közeledő Tyrwhitt négy csatacirkáló és hat cirkáló észlelését jelentette a Grand Fleetnek. Ő maga délnek tért ki, hogy a német hajókat maga után csalogassa és így figyelmüket elvonja Lowestoftról, de azok nem követték őt. A négy csatacirkáló 04:10-kor 10–13 km távolságból tüzet nyitott Lowestoft ipari és katonai létesítményeire. A 10 percig tartó bombázásban kiiktattak két partvédelmi üteget is és megrongálódott 200 lakóház. 3 ember életét veszítette és 12 megsebesült. Ezt követően a hajók továbbhaladtak Yarmouth irányába, de a köd miatt itt már nem tudták kivenni a célpontokat. Csak néhány lövedéket lőttek ki, mikor értesítést kaptak arról, hogy a britek megtámadták a kötelék másik részét. Ekkor a csatacirkálók felhagytak a bombázással és útnak indultak a megsegítésükre.Marder, Castles of Steel 559. o.Marder II, 425. o.