Petrača falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Župa dubrovačka községhez tartozik.
Fekvése Dubrovnik városától légvonalban 8, közúton 10 km-re keletre, községközpontjától légvonalban és közúton 1 km-re északra, a Gornji Brgatról Srebrenóra menő út mentén, Buići és Srebreno között fekszik.
Története A falu határában, Buići és Petrača között a középkori Szent György-templom maradványai között előkerült ókori kőtöredékek bizonyítják, hogy ezen a területen már az ókorban éltek emberek. A leletek kora az ókortól a 10. századon át egészen a 12. századig terjed, mely azt igazolja, hogy itt később is folyamatos élet volt. A legrégibb itt élt ismert nép az illírek egyik harcias törzse, az ardiaták voltak, akik az i. e. 4. századból hagyták itt nyomaikat. A magaslatokon épített erődített településeken éltek és kőből emelt halomsírokba temetkeztek. A rómaiak hosszú harcok után végül i. e. 135-ben verték le az ardiatákat. Közigazgatási központjuk innen délkeletre, a mai Donji Obod területén fekvő Epidaurum városa volt. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A várakat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb Župára, majd Raguzába menekült. A 9. századra már a horvátok is felvették a kereszténységet.
A település 10. századi létezését az itt talált korabeli bizánci pénzérmék igazolják. A Szentháromság-templom a 15. században épült. A lakosság 1806-ban is sokat szenvedett a montenegrói és orosz hadak pusztításától, akik sok házat, épületet, több templomot kifosztottak és leromboltak. Az ostromló hadakat a franciák kényszerítették visszavonulásra. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a bécsi kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 203, 1910-ben 152 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a közeli Dubrovnikba menekült és csak 1992 tavaszán térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés. Dubrovnik közelsége és a turizmus növekedése miatt lakossága ugrásszerűen nőtt. 2011-ben már 806 lakosa volt, akik főként turizmussal és mezőgazdasággal foglalkoztak.
Népesség Lakosság változása- Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001 1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011 203 153 171 186 182 152 172 169 141 142 144 163 0 0 603 806 (1981-ben és 1991-ben lakosságát Dubrovnikhoz számították.)
Nevezetességei A Szentháromság tiszteletére szentelt temploma a 15. századból származik. 1902-ben és 1983-ban megújították.
Buići és Petrača között találhatók a középkori, 1321 előtt épített Szent György-templom maradványai, ahol 2006-ban egy 11. századból származó glagolita feliratos kőtáblát találtak. A leletet ma a spliti régészeti múzeumban őrzik. A templom körül temető is volt. Itt 28 sírt tártak fel, melyekből a 10. század első feléből származó bizánci ezüst pénzérme, 4 darab 11–12. századi bronz bizánci pénzérme és glagolita feliratos tégla töredékek kerültek elő. A falmaradványok között ókori sírkőtöredékeket, kerámia töredékeket, tetőcserepeket, állati csontokat és kagylókat találtak. A leletek megerősítik, hogy itt már az ókorban település állott. A Szent György templomot története során többször is felújították, de végül 1976-ban le kellett bontani és helyette újat építettek.
A mandaljenai Szent Mária Magdolna-templomÖrökségvédelmi jegyzékszáma: Z-955. a 13. században épült, 18. századi átépítésekkel. A templom Mandaljena falucska központjában található. Keletelt tájolású, hosszúkás, kereszt alaprajzú épület, északon négyzet alaprajzú apszissal és a hozzá csatlakozó kettős sekrestyével. Nyugaton üvegezett előcsarnoka, az oromzaton pedig hármas nyílású harangdúca van. A főhomlokzatot a portál és a felette látható rozetta tagolja. A déli homlokzatot egyszerű portál és az első emeleti ablakok tagolják.
Jegyzetek
Források Župa dubrovačka község hivatalos oldala A dubrovniki püspökség honlapja – Župa sv. Marija Magdalene Mandaljena Bus.hr:Kulturna dobra općine Župa dubrovačka Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017.
További információk Udrugakurenat.hr: crkva sv. Đurđa u Buićima A dubrovniki püspökség honlapja Dubrovniki turistakalauz
Kategória:Dubrovnik-Neretva megye települései