Vlaho Bukovac (születési neve: Biagio Faggioni) (Cavtat, 1855. július 4. – Prága, 1922. április 23.) horvát festőművész, a horvát szecesszió kiemelkedő alakja.
Élete Kis halászfaluban született az Adriai-tenger partján olasz apától és horvát anyától. Tizenévesen nagybátyjával New Yorkba hajózott. San Franciscóban kezdett autodidakta módon festeni. 1876-ban visszatért hazájába. A tehetséges fiatalember Medo Pucić költő és Josip Juraj Strossmayer püspök anyagi támogatásával Párizsban tanult 1877 és 1880 között Alexandre Cabanelnél.
A Montmartre-on lakott kertes házban, számos képét festette a szabadban. A barbizoni iskola és az impresszionisták is hatottak művészetére. A Vicars Brothers brit műkereskedők vásárolták meg több festményét. 1882–83-ban Belgrádban és Cetinjében festette a Karađorđević család néhány tagjának portréját. 1893-ban Izidor Kršnjavi rábeszélésére hazatért. Fiatal horvát festők csatlakoztak hozzá, akik szakítottak a hagyományokkal, s a zágrábi színes iskola külföldön is híres lett. A horvát Salon kiállítás ellentétes véleményeket váltott ki, Bukovac csalódottan tért vissza szülőfalujába.
1902-ben családjával együtt Bécsbe költözött. 1903-ban kezdett tanítani a prágai Szépművészeti Akadémián. 1908-ban a horvát nacionalista érzelmű festők társaságának, a Medulić Társaságnak lett elnöke. 1905-ben a Szerb Királyi Akadémia, 1919-ben a Jugoszláv Tudományos és Szépművészeti Akadémia tagjává választották. 1919-ben a cseh delegáció tagjaként részt vett a párizsi békekonferencián Versailles-ban.
Festményei
Jegyzetek
Források
Kategória:Horvát festők Kategória:Tájképfestők Kategória:Portréfestők Kategória:Impresszionista festők Kategória:Szecessziós festők Kategória:1855-ben született személyek Kategória:1922-ben elhunyt személyek Kategória:Nevet változtatott személyek