A folyófűszender, más néven szulákszender (Agrius convolvuli), a rovarok (Insecta) osztályába, a lepkék (Lepidoptera) rendjébe, ezen belül a szenderfélék (Sphingidae) családjába tartozó faj.
Nevét hernyójának magyarországi fő tápnövényéről, az apró szulákról (népies nevén folyófű, folyondár) kapta.
Elterjedése A Paleartktikum déli része, a trópusi Ázsia, Ausztrália (főleg Tasmania), Észak- és Közép-Afrika lakója. Egész Európában elterjedt faj, mint ahogy Magyarországon is mindenütt megtalálható, de Európában nem telel át, évente rendszeresen bevándorol. A Földközi-tengert átrepülve érkezik a Kárpát-medencébe, és ha kedvez az időjárás, egészen Izlandig repül.
Előfordulása Meleg domb- és hegyoldalakon, virágos réteken, mezsgyéken, káposztaföldeken található meg, főként ahol tápnövényei megtalálhatóak, sűrű erdőkben viszont nem. Nagy területeken fordul elő, nem veszélyeztetett faj, de pontos egyedszáma nem ismert, mivel főként a nyár elején berepült példányokat számolják, és ez évről évre nagy változékonyságot mutat. Ősszel mindig gyakoribbak, jelentősen többen vannak a nyáron kikelt nemzedékszám miatt.
Magyarországra dél felől érkeznek, általában május körül jelennek meg az első példányok, és kora ősszel érik el a legnagyobb egyedszámot.
Megjelenése Imágója Átlagosan 80 mm hosszú, szürke alapszínű. Elülső szárnyai szürkésbarnák, hamuszürkék, feketén márványozottak. Hátulsó szárnyai fakó kékesszürkék, négy fekete harántsávval csíkozottak, melyek közül a két középső közel fut egymás mellett. Legfeltűnőbb a potroha, melyet fekete, és sötét rózsaszínes, vöröses keresztsávok díszítenek. Pödörnyelve több mint 10 cm hosszú. A hímek elülső szárnymintázata díszes, bonyolult mintázatú, a nőstényeké szinte egyszínű, halvány cirkás mintázattal. Torukon két kék színű kitinpamacs. A nőstények gyakran nagyobbak, mint a hímek.
Magyarország egyik legnagyobb szenderfaja.
bélyegkép|175px|Alsó részebélyegkép|200px|Testüket fedő, sűrű szőrbundabélyegkép|190px|Hosszú pödörnyelve
Hernyója A zöld hernyók testén és fején fekete mintázat látható, a szelvények oldalán 1-1 fekete folttal. Ferde oldalvonalai okkerszínűek, felül fekete szegélyűek. A barna színváltozatúak hátán három világosabb sáv látható, potrohszelvényein oldalt, hét ferde, fekete sávval, torszelvényein pedig okkerszínűekkel. Fekete légzőnyílásait sárga gyűrű veszi körül. A fekete színváltozat fő rajzolati eleme sárga hosszanti vonal, vagy vonalak a háton. Mindenféle színváltozatú hernyó feje kicsi, farrészén fekete, vagy piros-fekete szarvacska található.
bélyegkép|200px| Zöld színváltozatbélyegkép|180px|Barna színváltozatbélyegkép|205px|Feketésbarna színváltozat
Bábja Fényes, mahagóni színű, 50-60 mm hosszú, 12 mm széles, a nyelvtok kb. 13,5 mm hosszú, a kremaster erős, hegyes. Az ormányszerű tokban a nagyon hosszú pödörnyelve fejlődik.
Szaporodása A nőstények egyesével, több helyre, akár 200 petét is rakhatnak, általában a tápnövények leveleinek fonákjára. A majdnem gömbölyű, fényes, zöld peték a lepke testhosszához viszonyítva igen aprók: 1,15 mm x 1,30 mm. A peték burka 10-15 nap alatt nyílik meg. A kikelő hernyók először a burkot eszik meg, majd kis pihenés után a tápnövény leveleit fogyasztva táplálkozni kezdenek. A növény bármely részén megtalálhatóak, napközben általában a gyökerek között rejtőznek. Ha veszélyt észlelnek, testüket oldalra fordítják, karikába hajtják, hogy kisebb méretűnek tűnjenek. A hernyók rendkívül lassúak, csak annyit mozognak, míg az aktuálisan elfogyasztott levélről átmásznak egy másikra. A hernyók éjjel táplálkoznak, júliustól szeptember végéig tart a teljes kifejlődésük. Kifejlett állapotban igen nagyméretűek. A nedves, puha talajba 10-20 cm mélyre beásva magukat egy laza szövésű gubóban bábozódnak be. Kikelésük után rögtön megkezdik a délre való vonulásukat Afrikába, ott párzanak, majd a visszatértük után a nőstények lerakják a petéiket.
A hernyó tápnövényei bélyegkép|left|260px|Táplálkozó hernyó Merremia umbellat Apró szulák (Convolvulus arvensis) Sövényszulák (Convolvulus sepium) Háromszínű szulák (Convolvulus tricolor) Convolvulus major Erdei nebáncsvirág (Impatiens noli-tangere) Kerti saláta (Lactuca sativa) Tabebuia pallida Édesburgonya (Ipomoea batatas) Urena lobata
Életmódja Európában májusban jelennek meg az első példányok, de jellemzően júniusban és július elején, majd augusztus végén és szeptemberben láthatóak. Egész évben tart a vándorlásuk, de ősszel láthatóak a legnagyobb példányszámban, amikor a frissen kikelt példányok is rajzanak az idősebb példányokkal.
Vándorlepke. Nagy területeket bejár, hosszú időn keresztül akár 50 km/óra repülési sebességre is képes.
A lepkék nappal valamilyen szilárd felületen maradnak, fatörzseken, kerítéseken, falakon, de akár a földön is. Szürkésbarna, összezárt szárnyaival betakart teste szinte láthatatlanná teszi a környezetében. Általában egyedül, ritkán párban pihennek. Főleg alkonyatkor táplálkoznak, a virágok előtt lebegve, hosszú pödörnyelvükkel szívogatják a nektárt. Szinte fáradhatatlanul egyik virágról a másikra szállnak, sem a sötétedés, sem az eső, de még a szél sem tudja elrettenteni őket. A fény is nagyon vonzó számukra. Érzékenyek a hidegre, ezért kevés báb éli túl a telet.
Kártétele Új-Guineában és Indonéziában az édesburgonya kártevői.
Hasonló fajok Öves szender és fagyalszender. bélyegkép|290px|Öves szenderbélyegkép|240px|Fagyal szender
Jegyzetek
Kategória:Rovarfajok Kategória:Szenderfélék Kategória:Magyarország lepkéi Kategória:Európa ízeltlábúi Kategória:A Kárpát-medence rovarai Kategória:Ázsia ízeltlábúi Kategória:Afrika ízeltlábúi Kategória:Ausztrália ízeltlábúi