Savoyai II. Fülöp, , , vagy Bresse-i Fülöp, ifjúkori ragadványnevén Földnélküli Fülöp , , (Genf, 1443. február 5.(Egyes források szerint 1438-ban született) – Chambéry, 1497. november 7.), a Savoyai-házból származó herceg, I. Lajos herceg ifjabbik fia, Bresse grófja, Bugey ura. Gyermekkorú kis-unokaöccsének, Károly János Amadénak halála után, 1496–1497 között másfél éven át Savoya hetedik uralkodó hercege, Piemont hercege, Aosta és Maurienne grófja, Jeruzsálem és Ciprus címzetes királya. Életének nagy részében a kiskorú savoyai hercegeket irányító régensek ellen küzdött, hol a Francia Királyság szolgálatában, hol a francia törekvések ellen. Két évtized után léphetett a trónra, de csak másfél évig uralkodhatott. Közvetlen leszármazottai közül kerültek ki a szárd–piemonti királyok (1831-ig).
Élete Származása balra|65px Savoyai Fülöp herceg Genfben született 1443-ban.
Édesapja I. Lajos savoyai herceg (1413–1465) volt, VIII. (Békés) Amadé herceg (1383–1451) és Burgundi Mária hercegnő (1386–1422) fia, II. (Merész) Fülöp burgundi herceg (1342–1404) unokája. és és
Édesanyja Lusignan Anna ciprusi királyi hercegnő (1418–1462), I. Janus ciprusi és jeruzsálemi király (1374/75 – 1432) és Bourbon Sarolta hercegnő (1388–1422) leánya.
Szülei házasságából 18 testvér született, de csak néhányan érték meg a felnőttkort.
Amadé (Amédée/Amedeo, 1435–1472), trónörökös, 1465–től haláláig IX. Amadé néven Savoya uralkodó hercege, aki 1452-ben sógornőjét, Valois Jolanda francia királyi hercegnőt (1434–1478), VII. Károly francia király (1403–1461) leányát vette feleségül, Mária (*/† 1436), csecsemőkorban meghalt, Lajos (Louis/Luigi, 1436/37–1482), melléknevén az ifjabb, Genf grófja. 1459-ben I. Sarolta ciprusi királynőt vette feleségül. Felesége jogán (de iure uxoris) Ciprus királya, Örményország címzetes királya lett. Margit (Marguerite, 1439–1484)A középkori burgundiai naptár szerint – ahol az újév húsvétkor kezdődött – Margit hercegnő 1483. március 9-én hunyt el. A modern Gergely-naptár szerint halálának éve 1484. Forrás: Első férje 1458-tól IV. Monferratói János (1413–1464), Monferrato őrgrófja, második férje 1466-tól saját unokaöccse, II. Pierre de Luxemburg-St.Pol gróf (1440–1482), St. Pol és Brienne grófja lett. Jánusz (Janus, 1440–1491), Genf grófja, aki 1466-ban Hélène de Luxembourg grófkisasszonyt († 1488) vette feleségül, Sarolta (Charlotte/Carlotta, 1441–1483), 1451-től XI. Lajos francia király (1423–1483) második felesége, 1461-től Franciaország királynéja, Aimon (Aymon, 1442–1443), csecsemőkorban meghalt, Fülöp (1443–1497), Bresse grófja, 1496–97-ben II. (Bresse-i) Fülöp néven Savoya uralkodó hercege, Jakab (Jacques, 1444–1445), csecsemőként meghalt, az Hautecombe apátságban temették el, nevét a források egy része nem említi, Ágnes (Agnès, 1445–1508), aki 1466-ban I. Ferenc orléans-longueville-i hercegnek (1447–1491), Dunois és Longueville grófjának felesége lett, Péter (Pierre, 1446 k. – 1458), Genf püspöke, Tarentaise érseke, tizenkét évesen meghalt, János Lajos (Jean-Louis/Gianluigi 1447–1482), Genf püspöki adminisztrátora, Tarentaise érseke, Mária (Marie, 1448–1475), aki 1466-ban Louis de Luxembourg connétable-nak (1418-1475), Ligny, St. Pol és Brienne grófjának felesége lett, Bona (Bonne, 1449–1503), 1468-tól Galeazzo Maria Sforzának (1444–1476), Milánó hercegének felesége, Sforza Bianka Mária német-római császárné anyja, Jakab (Jacques 1450–1486), Romont grófja, Vaud ura, aki 1484-ben saját unokahúgát, Marie de Luxembourg–St. Pol grófkisasszonyt (1462–1546) vette feleségül, Anna (Anne, */† 1452), csecsemőkorban meghalt, a genfi Szent Ferenc-templomban van eltemetve, Ferenc (François, 1454–1490), Genf püspöke, Auch érseke, Johanna (Jeanne, */† 1456 k.), csecsemőkorban meghalt.
Néhány történész azt valószínűsíti, hogy Fülöp valódi apja II. Jakab, Montmayeur grófja lehetett, akinek ezekben az években viszonya volt Lusignan Anna hercegnével.
Születésekor Fülöp herceg igen hátul állt a hercegi trón lehetséges várományosainak sorában. Legidősebb bátyja, Amadé herceg és Fülöp között még két élő fiú- és két leánytestvére állt (Savoya trónöröklési rendje elismerte a nőági öröklést is). Fülöp örökrésze (szülői apanázsa) eredetileg Bresse grófsága (és Bugey tartomány) volt a savoyai–burgundi határ közelében, de ezekre a Francia Királyság tette rá a kezét. Fülöp hercegre, Bresse grófjára ezért már ifjúkorában ráragasztották a „Földnélküli” (Sans-terre / senza terra) melléknevet, mivel semmi egyéb földbirtokot nem kapott szüleitől. Életének legnagyobb részében meg kellett elégednie a hercegi család ifjabb gyermekeinek státusával.
Lázadásai és kiegyezései 1462-ben Fülöp lázadást szított anyja, Lusignan Anna ellen, aki saját kezében tartotta a kormányzó hatalmat gyenge kezű férje, Amadé herceg helyett. Fülöp úgy látta, anyja a Savoyai Hercegséget vejének, XI. Lajos francia királynak kezére akarja játszani. 1462. október 9-én Fülöp, Bresse grófja erőszakkal próbálta átvenni hatalmat Savoyában anyjától, és annak „ciprusi” embereitől. Apja, Lajos herceg Lyonba menekült és XI. Lajos királytól kért segítséget. Savoyai és francia csapatok 1464. április 12-én Vierzonnál leverték Fülöp csapatait, őt magát elfogták. XI. Lajos Loches várába záratta, és fogságban tartotta 1466 márciusáig.
1465-ben apja, Lajos herceg meghalt, utódja Fülöp legidősebb bátyja, az erélytelen IX. Amadé herceg lépett, aki felesége, Valois Jolanda révén XI. Lajos sógora volt. Amadé hercegnek ekkor már több fia és leánya élt (és a következő években további gyermekei is születtek), akik szintén valamennyien megelőzték öccsét, Fülöp herceget a trón várományosainak sorában. 1465-ben Amadé herceg beiktatta öccsét, Fülöpöt Bresse grófjának méltóságába, ezután már volt saját birtoka és jövedelme.
1466 márciusában Fülöp kiszabadult fogságából, Lyonba költözött és Franciaország királyának szolgálatába lépett.Archives municipales de Lyon, CC 430, n°10, ugyanabban a dokumentumban közölve, 57-58. old, n°2 jegyzet. 1466. szeptember 21-én a király kinevezte Guyenne és Limousin tartományok kormányzójává. de már 1468-ban leváltotta, mert 1467-ben a burgundiai háborúban Fülöp átállt Lajos ellenségéhez, Merész Károly burgundi herceghez.
1466 márciusában meghalt (I.) Francesco Sforza (1401–1466), Milánó hercege. Jolanda hercegné először megkísérelte megszerezni Milánót bátyjának, XI. Lajosnak, de kudarcot vallott. Egy milánói-burgundi szövetség veszélye fenyegette Savoyát, ezért Jolanda hercegné Merész Károly burgundiai herceghez fordult, és szövetséget kínált neki, mely a Sforzák és a Francia Királyság ellen irányult. 1467-ben Fülöp is csatlakozott a Milánó elleni szövetséghez, a savoyai hadsereg élén elfoglalta Romagnano vidékét, a milánóiak viszont Vercelli környékét foglalták el. A rövid ellenségeskedés 1467. november 14-én a ghemmei békekötéssel lezárult, a status quo helyreállt.
bélyegkép|jobbra|Fülöp herceg az Aranygyapjas rend díszruhájában Fülöp ezután ismét Merész Károly burgundi herceghez közeledett. 1468. június 24-én Pont-de-Vaux városában hűséget esküdött Merész Károlynak, aki az Aranygyapjas rend lovagjává emelte Fülöpöt, és kinevezte „a két Burgundia” kormányzójává. 1468. július 4-én XI. Lajos király sürgősen követet küldött Milánó hercegéhez, Galeazzo Maria Sforzához, és szoros katonai szövetséget kötött vele. 1468 őszén Péronne városában Lajos kiegyezett Merész Károllyal, Fülöp herceget Lajos király ismét bebörtönözte, majd visszaküldte grófságába, Bresse-be.
1470-ben Fülöp fellázadt sógornője, Valois Jolanda hercegné ellen, aki Grenoble-ba menekült bátyjához, Lajos királyhoz. Politikai válság alakult ki, Savoya két kormánya konfrontálódott, Jolanda és Fülöp irányítása alatt. Hosszas tárgyalások után, amelyeken részt vettek a Francia Királyság, a Milánói Hercegség és a svájci kantonok képviselői is, Fülöp kiegyezett Jolandával, bár nem kapta meg Savoya kormányzójának méltóságát. Kibékült XI. Lajossal is, kötelezte megaát, hogy szakít Merész Károly burgundiai herceggel. Ennek nyomán 1471 1471 márciusában eljegyezhette Lajos rokonát, Bourbon-clermont-i Margit hercegnőt.
Bátyja, IX. Amadé savoyai herceg 1472. március 30-án elhunyt. Kiskorú fia, I. Filibert követte a trónon anyjának, Jolandának gyámsága mellett. Fülöp (XI. Lajos támogatásával) újabb kísérletet tett, hogy őt nevezzék ki régenssé és a hercegség kormányzójává. Jolanda hercegné a Milánói Hercegség támogatásával sikeresen ellenállt és ő maradt a régens.
Első házassága (1472) 1472. április 6-án Moulins-ben II. Fülöp feleségül vette Bourbon-clermont-i Margit francia hercegnőt (1438–1483), I. Károlynak, Bourbon hercegének (1401–1456) és Burgundi Ágnesnek (1407–1476) leányát. Három gyermekük közül ketten érték meg a felnőttkort:
Lujza (1476–1531), később I. (Orléans-i) Károly angoulême-i gróf (1459–1496) felesége, I. Ferenc francia király anyja, 1525–1529 között Franciaország régense. Girolamo (*/† 1478), születésekor meghalt; Filibert (Filiberto/Philibert, 1480-1504), trónörökös, 1497-1504 között II. (Szép) Filibert néven Savoya uralkodó hercege, aki 1496-ban unokanővérét, Savoyai Jolandát (1487–1499), majd 1501-ben Habsburg Margit osztrák főhercegnőt (1480–1530), I. Miksa német-római császár leányát vette feleségül,
Hosszú útja a hercegi trón felé 1473 januárjában II. János aragóniai király megtámadta és ostrommal bevette a roussilloni Perpignant. XI. Lajos király Fülöp herceget a királyi hadsereg élén a város visszafoglalásra küldte, de ez nem sikerült.
XI. Lajos támogatásával Fülöp folyamatosan igyekezett megingatni Jolanda hercegné helyzetét, de nem járt sikerrel. Csak 1476-ban tudta elérni Jolanda elmozdítását, miután az özvegy hercegné Merész Károly burgundi herceggel keresett szövetséget. A hercegnét egy időre Rouvres-en-Plaine várába zárták (egyes források szerint Merész Károly fogatta el, és XI. Lajos szabadította ki. más forrás szerint Fülöp herceg fogatta el XI. Lajos parancsára.) XI. Lajos ekkor kinevezte Fülöpöt francia királyi helytartónak Piemont és Nizza tartományokba, Fülöp öccse, János Lajos (1447–1482), Genf püspöki adminisztrátorát pedig Savoya és Valle d’Aosta kormányzója lett.
Jolanda hercegné halála (1478. augusztus 28.) után Fülöp ismét megpróbálta megszerezni a régensi megbízatást, de a király Philibert de Grolée-t, Lyon sénéchal-ját, Fülöp régi ellenlábasát nevezte ki. 1481. március 17-én Fülöpnek sikerült leváltatni és börtönbe juttatni a főkormányzót, Louis de Seyssel-t, La Chambre grófját. Fülöpöt ekkor kinevezték Savoya kormányzójává, öccsét, János Lajost pedig Piemont kormányzójává. A két fivér kezében tartotta az egész Savoyai Hercegség irányítását.
1482. április 22-én meghalt a 17 éves I. Filibert herceg, hivatalosan vadászbaleset következtében, a trónon öccse, a 14 éves I. Károly követte. Fülöp herceg kormányzói kinevezését megerősítették. Ugyanebben az évben meghalt Fülöp öccse, János Lajosnak herceg, Genf püspöki adminisztrátora is, így Fülöp megszerezte Piemont kormányzóságát is. Átmenetileg a kezében összpontosult az egész Savoyai Hercegség kormányzása. Károly herceg azonban elrendelte, hogy a kormányzót ne iktassák be hivatalába, és Fülöp térjen vissza Bresse-i grófságába, amelyet folyamatosan védelmeznie kellett a svájci kantonok terjeszkedő szándéka ellenében. Amikor az ifjú Károly személyes feudális hűségesküt követelt Fülöp hercegtől, ő csak alacsony rangú képviselőket küldött maga helyett. A családon belüli háborút elkerülendő, Károly elfogadta a hűségeskü e szabálytalan formáját.
1483. április 24-én meghalt Fülöp első felesége, Bourbon-clermont-i Margit. 1483. augusztus 30-án elhunyt XI. Lajos király. Fülöp részt vett a temetésen, majd a kiskorú VIII. Károly koronázásán. A régenstől, Anne de Beaujeu hercegnőtől (1461–1522), Károly nővérétől évjáradékot kapott, hogy méltó udvartartást vezethessen. Cserébe Fülöp felajánlotta, hogy pacifikálja a lázadó Dél-Franciaországot. Megkapta La Côte-Saint-André birtokát.