Ida Kamińska Melman (Odessza, 1899. szeptember 4. – New York City, 1980. május 21.) Oscar-díjra jelölt zsidó származású színésznő. Lengyelország legnagyobb színészei között tartják számon. A jiddis nyelv jeles képviselője: fordított, írt és adaptációkat készített a jiddis színháznak. Ezenfelül rendező és producer is volt.

Élete Családja Édesapja, Abraham Izaak Kamiński, színész és rendező volt. Megvásárolta a Varsó központjában lévő színházat, amit 1935-ig tartottak fent, és az első olyan zsidó színháznak minősült, amely nemzetközi irodalmi műveket is színpadra adaptált.Zsidó Nők Archívuma Édesanyját, Ester Rachel Kamińskát (született Halperin) a jiddis színház anyjának hívták, igazi legendává lett a közönség számára.jta.orgYIVO Enciklopédia Szülei az Orosz Birodalom területén turnéztak a színházi társulattal, mikor Ester Rachel világra hozta Idát Odesszában, a Theater Hotelben. Ida második gyermekként érkezett a Kamiński családba. Nővére, Regina (1894–1913) ígéretes színésznőként indult, de korán elhunyt. Öccse, Józef (1903–1972) zenészi ambíciókat dédelgetett, és hegedűművész lett, majd Palesztinába emigrált, ahol az Izraeli Filharmonikus Zenekar első hegedűse lett. Józef a két világháború között zenét szerzett a jiddis színháznak Lengyelországban.

A jiddis színház Ida Kamińska ötévesen szerepelt először színpadon édesanyjával David Pinszkij jiddis író The Mother című drámájában. Apróbb szerepeket kapott a híres jiddis drámaszerző, Jacob Gordin gyerekszereplőket igénylő drámáiban, mint a Mirelle Efros, The Nameless, The Kreutzer Sonata és Without a Home. Korai debütálása ellenére Kamińska pszichiáter szeretett volna lenni, csak mikor pozitív visszajelzéseket kapott a színháztól, döntötte el, hogy marad. 1913-tól a Kamiński színház állandó tagja lett, és operettekben is előadott, főként Avram Goldfaden külön a jiddis színháznak szerzett műveiben. 1916-tól Kamińska már rendezett és fordított; első adaptációja Henry Bataille A balga szűz volt.

Az első világháború alatt a Kamiński társulat Minszkben, Kijevben és Odesszában turnézott; Kamińska 1921-ben tért vissza Varsóba. Akkor már férjnél volt, és megszületett kislánya, Ruth. 1922-ben férjével, Turkowval közösen vállalatot alapítottak, amiből 1924-ben a Varsói Jiddis Színház született meg. Kamińska a neves jiddis szerzők mellett (például Sólem An-Ski (Szemjon Akimovics An-szkij) és Sólem Aléchem) jobban koncentrált a nemzetközi szerzők műveire, mint a Karamazov testvérek (Dosztojevszkij), A párizsi Notre Dame és A nyomorultak (Victor Hugo), A hét akasztott (Leonyid Andrejev), A fösvény és A botcsinálta doktor (Molière), a Thérèse Raquin (Émile Zola), A revizor (Gogol), a Fuente Ovejuna (Lope de Vega), a Thirst (Eugene O’Neill) és a Fedora (Victorien Sardou). A lengyel irodalomból csak két alkotót választott: Gabriela Zapolska Maliczewska kisasszony és Jerzy Żuławsky The End of The Messiah. Kamińska a válása után egyedül igazgatta a színházat, és előadásokat szervezett, amelyekkel Lengyelországot járták. A két háború között jiddisre fordított, adaptációkat készített és szerepelt is Gogol, O'Neill, Romain Rolland és Eliza Orzeszkowa műveiben.

A második világháború hatása 1939-ben a németek lebombázták Varsót: Kamińska színháza és az összes kézirata a lángok martaléka lett. Második férjével, Meir Melmannal, kislányával és hatvankét fős társulatával kelet felé vették az irányt, és az akkor szovjet fennhatóság alatt álló Lvivben leltek menedékre (lásd: Lviv városának történelme). Kamińskának rendezői posztot ajánlottak a Nyugat-ukrajnai Állami Jiddis Színházban, ahol az európai (Osztrovszkij, Louis Verneuil) és jiddis (Goldfaden, I. L. Peretz, Gorgyin) irodalom mellett magyar szerzeményeket is színpadra állított (Csiky Gergely).

Mikor Németország megtámadta a Szovjetuniót, a társulat továbbállt Lvivből. Kamińska Kirgizisztánban, Frunze városában adott életet fiának, Victornak, és nyolc már egyszer elkészült szövegkönyvet állított ki újra emlékezetből. A háború végéig Moszkvában maradtak; Kamińska 1946-ban tért vissza Lengyelországba lánya, Ruth nélkül. Ruth-t tíz évre Szibériába küldték, férje, a jazzmuzsikus Adi Rosner, tizenöt évet töltött egy gulagtáborban. A házaspár gyermeke árvaházba került. 1953-ban felmentették őket, de Ruth csak 1956-ban térhetett ismét haza.

A háború után Lengyelországban két jiddis színház maradt, egy Łódźban, egy pedig Wrocławban. Kamińska az igazgatása alá vette őket, és hamarosan a két színház egyesült Ester Rachel Kamińska Színház néven, bázisául Varsót kijelölve. A színház máig működik Ester Rachel és Ida Kamińska Színház néven; programját lengyel és jiddis művekből állítják össze. Kamińska állandó eszköze lett a zsidó természet ábrázolása, programjának feléből nem maradhatott ki. Az ötvenes évekre a lengyel zsidóság képviselőjének tartották; sorra érdemelte ki az állami kitüntetéseket. Sikerét csak lányának, Ruth-nak, balsorsa árnyékolta be. Anyai szívbánatát és búját a színpadon közvetítette; ebben az időben játszotta el egyik legelismertebb szerepét, Bertolt Brecht Kurázsi mamáját.

Új világ Habár Kamińska filmjeinek listája nyúlfarknyi, mindenképp említésre méltó. Első filmszerepeit az 1910-es évek elején játszotta. A kritika pozitívan nyilatkozott az 1924-es Tkies khaf (angol fordításban A Vilna Legend) és az 1939-es On a heym (Without a Home) alakításáról.Britannica Nemzetközi ismertségre tett szert, mikor megkapta a zsidó Rozalia Lautmann (néni) szerepét, akit magával ragad a holokauszt, a csehszlovák Üzlet a korzón című filmben. Színészi játékát Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölték, valamint az 1965-ös cannes-i filmfesztiválon külön dicséretben részesítették.

1968-ban Kamińska elhagyta Lengyelországot, és sosem tért vissza. Az időszakot az antiszemitizmus lengte át, és az állapotok miatt az Egyesült Államokba emigrált, követve több színházi kollégájának példáját. „Abban a pillanatban jöttem rá, hogy már nincs maradásom Lengyelországban” – írta Kamińska emlékirataiban. Kísérletet tett, hogy Amerikában és Izraelben is létrehozzon egy jiddis színházat, de az egyik állam kultúrákkal távolabb állt Kamińska hagyományos, szentimentalista stílusától, a másik állam pedig csak nem kívánta azt meghonosítani. „Már nem először történik meg velem, hogy a nulláról kell újrakezdenem az életemet (...), de nincs munkám, se otthonom, se hazám” – írta naplójában. Életrajzát 1973-ban jelentette meg My Life, My Theater címmel. 1980-ban hunyt el New Yorkban.

Filmográfia Év Cím Szerep 1912 Mirele Efros(rövidfilm) Szlojmele 1913 Gots shtrof(rövidfilm) n.a 1916 Zayn vaybs man(rövidfilm) Bela Baskim 1924 Tkies khaf Rachel Kronenberg 1939 On a heym Bas Szewa 1948 Ulica Graniczna Helena (nincs a stáblistán) 1965 Üzlet a korzón Rozalia Lautmann, Lautmann-né/néni (magyar hangja Pártos Erzsébet)iszdb.hu 1967 Czarnia suknia Karola Orlowska 1970 Levine, az angyal Fanny Mishkin

Díjak és jelölések 1965: cannes-i filmfesztivál: külön dicséret – Üzlet a korzón 1967: Oscar-díj a legjobb női főszereplőnek (jelölés) – Üzlet a korzón 1967: Golden Globe-díj a legjobb női főszereplőnek – filmdráma (jelölés) – Üzlet a korzón

Jegyzetek

Források

Irodalom Kaminska, Ida – My Life, My Theater. New York: Macmillan, 1973. Bulat, Miroslawa – In Search of the Jewish Theater: Zygmunt Turkow. Amszterdam, 2000 Manger, Itsik – Yidisher teater in Eyrope tsvyshn beyde velt-milkhomes: Poyln. Turkow, Zygmunt – Di ibergerisene tkufe: fragmentn fun mayn lebn. Buenos Aires, 1961 Weichert, Michal – Zikhroynes: Varshe, 1918–1939. Tel Aviv, 1961 Wolitz, Seth – Performing a Holocaust Play in Warsaw in 1963 (Staging the Holocaust: The Shoah in Drama and Performance), Cambridge, 1998

További információk

Kamińska az IMDb-n A Kamiński család a YIVO enciklopédiában A New York-i Ida Kamińska Színház A Lengyel Állami Jiddis Színház

Kapcsolódó szócikkek Zsidó színházművészet

Kategória:1899-ben született személyek Kategória:1980-ban elhunyt személyek Kategória:Lengyel színésznők Kategória:Zsidó származású lengyelek Kategória:Jiddis irodalom