D’Arrigo Kornél, Cornelio Sebastiano Filippo Sciuto D’Arrigo (Fiume, 1884. április 18.Fiumei (Rijeka) római katolikus egyházközség keresztelési anyakönyve 543/1884. – Olaszország?, 1959 után) színész.

Életútja Atyja Francesco Sciuto D’Arrigo mérnök, aki fiát tanári pályára nevelte, édesanyja Michaela Franovich. 1884. június 26-án keresztelték Fiuméban, – ahová szülei Nápolyból költöztek – itt kezdte el a magyar nyelvet is megtanulni.Színházi Hét, 1912. december 8. / 42. szám, 13-14. old. Iskolai tanulmányait szülőhelyén, majd Firenzében és Budapesten végezte. A reggel című miskolci lap 1914. április 22-ei száma a következő leírást adja róla: "Barnában játszó, sötétszőke haj, olaszos, markáns arc, világos szemek, az arc bőrébe érdekesen mélyülő vonások: ez D‘Arrigo Cornél feje. Igazi olasz tipus."

Sokáig nevelő és segédtanár volt Várgedén, Budapesten, Aradon és Egerben, azután szánta rá magát, hogy pályát változtat és megpróbálkozik a színészettel. Beiratkozott a budapesti színiakadémiára, ahol három évig tanult, s ezalatt abból tartotta fenn magát, hogy esténként kabarékban énekelt. Előbb a Ferenczy Károly-féle kabaré tagja volt, majd mikor az Akadémiát elvégezte, Palágyi Lajos miskolci igazgató, aki már Egerből ismerte D’Arrigót és az iskolai próbaelőadásokon is gyakorta meghallgatta a hangját, leszerződtette. A miskolci publikum hamarosan megszerette és a leányok kedvence lett. Az operettek főszerepeit játszotta és nagyon sok sikeres estében volt része. Márkus Dezső, a budapesti Népopera igazgatója éppen Miskolcon járt, amikor a Mozikirály című darab került színre. Az előadás végén elismerését fejezte ki D’Arrigónak, néhány nappal később pedig levélben küldött ajánlatot számára szerződtetés céljából. D’Arrigo rövid tárgyalás után elfogadta azt, s ezzel 1914. szeptember 1-jétől a Népopera tagja lett.A Reggel, III. évfolyam, 91. szám, Miskolc, 1914. április 22., 3. old.

1918-ban a miskolc-egri színházkerületnél működött, majd ugyanezen év augusztus 1-jén a Royal Orfeum tagja lett,Színházi Élet, 1921. június 12. / 24. szám, 47. old. onnan a Városi Színház szerződtette. 1921-ben a Trocadero Kabaréban szerepelt, 1922-től 1924-ig a Király Színházban játszott, 1923–24-ben a Várszínház foglalkoztatta. 1924-ben a Városi Színház tagja lett, 1926-ban Békéscsabán játszott, 1929-ben a Király Színházhoz került. 1930 és 1933 között a Fővárosi Operettszínház foglalkoztatta. Fellépett még 1921-ben, 1923-ban és 1927-ben a Budai Színkörben, 1932–33-ban a Royal Orfeumban, 1932-ben a Vígszínházban, 1936-ban a Kamara Színházban. 1928–29-ben megszerezte színigazgatói engedélyét, amely kizárólag olasz nyelvű előadásokra volt érvényes, azonban nem élt ezzel a lehetőséggel.

Az operettszínpadon kívül drámai szerepeket is játszott. Első ilyen irányú kísérletének Miskolc volt a színhelye, ahol a Névtelen asszony Larockque szerepében és Edward Sheldon Románcában, Tom Armstrong szerepében próbálkozott először a drámai műfajjal, sikerére a közönség tomboló ünneplése volt a dokumentum. Szerepein kívül sokat foglalkozott az olasz színpadi irodalom tanulmányozásával és olasz színműírók nevesebb darabjait fordította magyarra,Beszélgetés D’Arrigó Kornéllal Reggeli Hirlap, 1924. május 23. / 118. szám, 6. old. többek között Fausto Maria Martini Ridi pagliaccio! című színművét.8 Órai Ujság, 1925. május 31. / 122. szám, 6. old.

1934 őszén Budapestről Kosáry Emmivel és Sziklay Józseffel együtt Olaszországba ment, ahol három nagy revüoperettben vendégszerepeltek. Szeptember végén egy nemzetközi társulattal Genovából Argentínába hajóztak a Mendoza óceánjáróval, amely a spanyol kikötők érintésével 24 nap alatt tette meg az utat a Csendes-óceánon át, ezalatt nekifogott a spanyol nyelv tanulásának. Október végén érkeztek meg Buenos Airesbe, ahol két hónapig vendégszerepeltek. D’Arrigo egyfelvonásosokban lépett fel, valamint sanzonokat adott elő és a konferanszié tisztét is ő töltötte be. 1935 elején Olaszországon keresztül tért vissza Budapestre.D’Arrigo Kornél argentiniai vendégjátékáról Budapesti Hírlap, 1935. március 21. / 66. szám, 13. old.

Élete végén Olaszországban élt, 1945-ben követségi titkár volt.Demokrácia, 1945. július 15. Az 1950-es években Olaszország izraeli konzuljaként szolgált Haifában.Uj Kelet, Tel-Aviv, 1955. február 14. / 1986. szám. 1959-ben kötött polgári házasságot fiatal izraeli feleségével, ekkor Rómában élt.Uj Kelet, 1959. június 29.

Magyar, német, francia, olasz és horvát nyelven beszélt.Színházi Élet – 1923/43. szám, 44. old.

Egy házaspár gyónása című tárcája megjelent a Tiszapolgár és Vidéke 1910. március 27-ei lapszámában.Tiszapolgár és Vidéke, 1910. március 27., 1-3. old.

Fontosabb színházi szerepei

Offenbach (Faragó Jenő: Offenbach) Szentgróthy (Lajtai Lajos: Mesék az írógépről) Gróf (Farkas Imre: A Gyurkovics-fiúk) Bambó (Fényes Szabolcs: Maya) Chamoix (Ábrahám Pál: Mese a Grand Hotelben) Ferenc császár (Három a tánc) Csontai Lőrinc (Szigeti József: Csókon szerzett vőlegény) Cavalierri Armentano (Uray Dezső–Kulinyi Ernő–Nagypál Béla: Asszonykám) Gróf Szergics (Gaál Andor: Biborruhás asszony) Calaccini (Levendula) Herceg (Jókai Mór: Fekete gyémántok) Békeffi István–Lajtai Lajos: A régi nyár

Filmszerepei

A nap lelke (1920) Vigyázz a csókra! (1922, szkeccs) – Tamás A síron túl (1923) A napkelet asszonya (1927, szkeccs) Link és Flink (1927, szkeccs) Naftalin (1928); A benaftalinozott szekrény titka (Heltai Jenő „Naftalin” című vígjátékának filmváltozata)Tolnai Világlapja, 1927. november 2. 45. szám, 56. oldal Csak egy kislány van a világon (1929) Asszonyszelidítő (1930) Iza néni (1933)

Jegyzetek

Források

Magyar Színművészeti Lexikon (1929-1931, szerk. Schöpflin Aladár) Hangosfilm

Kategória:1884-ben született személyek Kategória:A 20. században elhunyt személyek Kategória:Magyar színészek Kategória:Fiumeiek