Román művészet

A román művészet mint a román kultúra része, két fő kategóriára osztható, a népi kultúrához (a folklórhoz) tartozó népművészetre és a nem népi kultúrához kötődő művészetre.

A történelmi körülmények úgy hozták, hogy sokáig a románoknak csak fejlett népművészetük volt. Ez a 18. század felé, tehát az újkorban fejlődésnek indult nem népi művészet gyökereit képezte, mely jelentős nyugat-európai hatás alatt bontakozott ki. Például az irodalommal kapcsolatban megállapítható, hogy esetében a folklór ugyanúgy szolgált alapul, mint más irodalmak esetében az újkorig létező művelt irodalom, ezért a román irodalmat mélyen áthatja a népi alkotás szelleme.Balázs 2003, 167. o.

Népművészet

A népművészet legjelentősebb része a falusi folklór keretében nyilvánul meg, de megvan a városi folklórban is, melyet meglehetősen erős szálak fűznek a falusihoz.Pop-Miculi 2. év, 57. o.

A román népművészet leginkább a használati tárgyak (viselet, kerámia, növényi anyagokból font tárgyak, szőttesek) alakjában és díszítéseiben, valamint a falusi hagyományos építészetben, a népzenében, a néptáncban, a népköltészetben és a népi prózában nyilvánul meg. A zenét, a táncot és a költészetet népszokások keretében vagy azokon kívül gyakorolják.

A 19. század második felében beinduló modernizáció folyamatosan, és a 21. századra gyökeresen megváltoztatta a román társadalmat, aminek következménye többek között a népművészet sorvadásnak indulása is volt, azaz csaknem teljesen elveszítette eredeti funkcióit, és megváltozott. Az, ami megmaradt belőle vagy az, amivé vált, inkább a nem népi művészethez hasonlít abban az értelemben, hogy az emberek többsége nem gyakorolja, hanem nézőként vagy/és hallgatóként talál benne esztétikai élvezetet vagy szórakozást. Szakemberek megállapítják, hogy a népművészet szórakoztató, a divatnak alárendelt „fogyasztási cikk” lett.Például Pop 1998, idézi Balázs 2003, 29. o.

Nem népi művészet

Irodalom Kezdetében a román írásbeliség nyelve nem a román volt, hanem az óegyházi szláv, mivel a románságban a ortodox kereszténység honosodott meg.Călinescu 2001, 20–33. o. nyomán szerkesztett szakasz. Ez a Bizánci Birodalomból származott ugyan, de bolgár közvetítéssel került a románsághoz. A középkorban ez volt vallásos írások nyelve, majd a 16. században a havasalföldi és a moldvai közigazgatás is használta. Ez volt krónikák nyelve is.

Románul viszonylag későn kezdtek írni, mégpedig az óegyházi szláv nyelv cirill ábécéjének a románhoz való alkalmazott változatával. Az első fennmaradt román nyelvű szöveget 1521-ben írták (Neacșu levele). Ebből a századból származik román nyelven néhány vallásos jellegű mű kézirata is, valamint az első ilyen nyelvű, ugyancsak vallásos nyomtatványok, melyeket egy havasalföldi nyomdász Erdélyben készített, az ottani protestantizmus hatására, miközben hazájában tilos volt vallásos jellegű könyveket románul nyomtatni. Az első teljes szövegű román nyelvű Biblia csak 1688-ban jelent meg Bukarestben. Ezek a művek mind fordítások voltak.

A 17. században jelent meg az első román nyelvű krónika, Moldváé, Grigore Ureche tollából. Az utána következő moldvai krónikásnak, Miron Costinnak már nyugati műveltsége is volt, vele a humanizmus is befolyásolta a román kultúrát, lengyel közvetítéssel.

thumb|150px|Dimitrie Cantemir

A legjelentősebb humanista Dimitrie Cantemir moldvai fejedelem volt, akit nyugati kultúrkörökben is ismertek, a Berlini Akadémia tagja volt. A 18. század elején megírta latinul Descriptio Moldaviae (Moldva leírása) című enciklopédikus jellegű művét, melyet azután lefordítottak németre, oroszra, görögre és románra.

Havasalföldről Constantin Brâncoveanut (1654–1714) ismerték mint humanista műveltségű fejedelmet, aki nevét építészeti stílus viseli.

A 18. században Erdélyben megtört az ortodox egyház vallási monopóliuma a románság körében azzal, hogy megalakult a román görögkatolikus egyház, a Nyugat felé való orientálódás újabb lépéseként. Ezt követően kialakult az Erdélyi iskola néven ismert kulturális mozgalom. Az új egyház Rómával fenntartott kapcsolatai nyomán ez a mozgalom a felvilágosodás hatása alá került, mely később elérte Moldvát és Havasalföldöt is. Történelmi és nyelvészeti munkáikkal, melyekben megnyilvánultak a felvilágosodás eszméi, és egész tevékenységükkel az erdélyi iskola képviselői hozzájárultak a román nemzeti öntudat kialakulásához a románok római eredetének kihangsúlyozása révén. Velük kezdődött egyfajta nyelvújítás is azzal, hogy latin és újlatin szavak, valamint a latin ábécé használatát szorgalmazták. Ebben a században kezdődött el tulajdonképpen a modern román kultúra fejlődése erős nyugat-európai hatásnak köszönhetően, és főleg francia és német befolyás alatt.

Az 1859-ben megtörtént Moldva és Havasalföld egyesülése nagy lendületet adott a román társadalomnak és kultúrának. A már meglévő magasszintű iskolák alapján egyetemeket létesítettek Jászvásáron és Bukarestben. Az egyéb kulturális és tudományos intézmények száma is jelentősen megnőtt, melyek között a Román Akadémia volt a legfontosabb. Kialakult a román nyelv sztenderd változata, és áttértek a latin ábécé használatára.

A 19. század elejéig a szellemi tevékenységek írásos rögzítésében együtt jelentek meg szépirodalmi, vallásos, történelmi és filozófiai jellegű elemek.

Szépirodalom Az első román nyelvű szépirodalmi alkotások verses részletekként jelentek meg például Miron Costin krónikájában, majd Dosoftei moldvai metropolita költemény alakú zsoltárfordításaiban.Călinescu 2001, 38–359. o. nyomán szerkesztett szakasz, kivéve a külön jelzett forrásokból származó információkat.

Az első jelentős román szépirodalmi művet, a Țiganiada (Cigányiász) című vígeposzt Ioan Budai-Deleanu írta a 19. század elején. E század első felében több nyugati műveltségű és klasszicista ihletettségű költő jelent meg, akik közül a legtehetségesebb Iancu Văcărescu volt. A romantika is hatott a kor költészetére. Ennek kiemelkedő példája Ion Heliade-Rădulescu Zburătorul című költeménye. Címét egy, a népi mitológiából vett fantasztikus lény neve (szó szerint „Repülő”) adja, aki álmukban a fiatal lányokat kínozza.

1844-ben megjelent az első román irodalmi folyóirat, a Dacia literară, amelyet Mihail Kogălniceanu hozott létre. Érdeme régebbi fontos művek kiadása, és irodalmi kritikusként folytatott tevékenysége, mellyel a jó minőségű eredeti művek alkotására buzdított.

Ebben az időszakban kezdtek színdarabokat is írni és előadni. Elsőként emelkedett ki Costache Faca, a Comodia vremii (Korszakunk komédiája) című darabjával. Bár a francia Molière eszközeivel élt, a nyugatiasodással együtt az ez ellen megjelent irányzat képviselője volt.

Ugyancsak a 19. század első felében jelent meg a román széppróza is, Constantin Negruzzi műveivel, melyek közül az Alexandru Lăpușneanu történelmi novellája emelkedik ki pozitív romantikájával. A hátborzongató és egzotikus romantikának is van képviselője Dimitrie Bolintineanu személyében, az ő Mihnea și baba (Mihnea és az öregasszony) költeményével.

Az első nagy költőnek tekintett személyiség Vasile Alecsandri volt. Ő már a 19. század csaknem végéig írta nagy számú műveit. Népköltészeti alkotásokat gyűjtött és adott ki, felhívta a figyelmet értékükre, és ihletett merített belőlük saját versei számára. Három vígjátékát, melyek fő személye Chirița, egy franciamániás bojárné, a 21. században is játsszák.

A 19. század második felének prózáját Alexandru Odobescu képviseli jól történelmi novelláival, és Nicolae Filimon, az első román regény, Ciocoii vechi și noi (Régi és új urak) írója. A műnek a népies regényre jellemző moralizáló jellege van, és ugyanakkor a társadalmi felkapaszkodás témájával Stendhal Vörös és feketéjére emlékeztet.

thumb|150px|Mihai Eminescu

A modern román irodalom kifejlődésében nagy szerepe volt a Titu Maiorescu irodalmi kritikus által Jászvásáron, 1863-ban megalapított Junimea (Ifjúság) irodalmi körnek. Ez kiadta a Convorbiri literare (Irodalmi beszélgetések) című folyóiratot. Ha addig inkább bojárok közül kerültek ki az írók, a Junimeaból nőttek ki a kor legnagyobb íróinak tekintettek, akik alsóbb társadalmi rétegekből származtak. Egyikük Mihai Eminescu, a legismertebb román költő, akit a kései romantika világviszonylatban is nagy képviselőjének tekintenek, szerelmi lírája és filozófiai témájú költeményei révén.

A moldvai parasztcsaládból származó Ion Creangăt Amintiri din copilărie (Gyermekkorom emlékei) című önéletírása, népmesék átírásai és elbeszélések tették híressé prózába bújtatott dramaturgiai tehetsége, humora és színes nyelvezete révén.

Ion Luca Caragiale a harmadik, a román irodalomtörténet által nagy klasszikusnak nevezett író, aki szintén a Convorbiri literareban közölte első művét. Karcolataiban és vígjátékaiban, melyek közül a legismertebb az O scrisoare pierdută (Az elveszett levél), különböző társadalmi rétegek szélsőséges típusait tette nevetségessé becstelenségüket, képmutatásukat, demagógiájukat vagy éppen kaotikus beszédüket figurázva ki. Azonban drámaszerkesztésének értéke egy drámában is, a Năpasta (Megtorlás) címűben is megnyilvánult.

Ioan Slavici, Arad megyéből származó író, a román próza megújítójának számít az irodalomtörténetben a Moara cu noroc (A jószerencse malma) novellájával és a Mara (Anyja lánya) regényével, melyekben realista módon írt szülőföldje környezetébe helyezett falusi konfliktusokról.

Olyan alkotókkal, mint Eminescu és Caragiale, a román irodalom felzárkózott a világirodalomhoz.Hegedüs. VACS, Ion Luca Caragiale és Mihai Eminescu oldalak.

A 20. század első felében a román irodalmi élet is tükrözte Európa mindegyik ideológiai és művészeti irányzatát. Voltak baloldali, jobboldali és szélsőjobboldali irodalmi folyóiratok és írók, nacionalista és internacionalista szelleműek, tradicionalisták és modernisták.

A prózában kiemelkedett Mihail Sadoveanu falusi és kisvárosi környezetben történő novelláinak és regényeinek [pl. Baltagul (A balta)], valamint történelmi regényeinek [pl. Frații Jderi (A Nyestfiak)] elbeszélő erejével. Liviu Rebreanu Ion című regényében egyénen keresztül paraszti réteget és nemzedéket személyesített meg, a Răscoala (A lázadás) címűben eposz erejével elevenítette meg a tömeg dühének felgyülemlését és kirobbanását, Pădurea spânzuraților (Akasztottak erdeje) című regénye pedig pszichológiai mélységgel írja le egyén lelki válságát erején felüli drámai helyzettel való küzdelmében. Camil Petrescu egészen más, modern regénytípust vezetett be a román irodalomba Marcel Proust hatása alatt, Ultima noapte de dragoste, întâia noapte de război (A szerelem utolsó, a háború első éjszakája) és Patul lui Procust (Prokrusztész-ágy) című regényeivel.

A kor legjelentősebb költői George Bacovia, Tudor Arghezi, Ion Barbu és Lucian Blaga voltak. Avantgárd költészet is megjelent akkoriban. Egyik képviselője, Tristan Tzara, a dadaizmus megalapítója, egyben az első közismert Romániából származó író is, aki kivándorolt, és lemondott a román nyelven való írásról.

A második világháború után a kommunista rendszer körülményei között komolyan sérült az irodalom szabadsága, melyet az ún. szocialista realizmus dominált az 1950-es években és az 1960-as évek első felében, majd rövid szabadabb légkörű időszak után Nicolae Ceaușescu személyi kultuszának légköre fosztotta meg a szabad megnyilvánulástól. Ennek ellenére tehetséges alkotóknak sikerült értékes műveket napvilágra hozniuk. Regényírók között ilyenek voltak Marin Preda, Nicolae Breban vagy Augustin Buzura, költők között pedig Nichita Stănescu vagy Marin Sorescu.Ioana 2010.

Színjátszás

Román nyelven először 1816-ban játszottak színdarabot Jászvásáron.Mitican 2008. Műkedvelő nemesek adták elő egy nemesi házban rögtönzött teremben, Gheorghe Asachi szervezésében, Salomon Gessner svájci és Jean-Pierre Claris de Florian francia 18. századi írók egyfelvonásos pásztorjátékát Mirtil și Hloe (Mirtill és Kloé) címmel. Bukarestben 1819-ben játszottak először románul, Euripidész Hekabéját.