Az Old Black Joe szalondal. Melankolikus hangulatával a spirituálékra emlékeztet.
A dalt írta, állítólag mostohaapja Joe nevű szolgájának hatására. 1853-ban jelent meg New Yorkban. Szabó Miklós fordításában a magyar címe: Ültetvényesek dala.
Kotta és dallam
Órám lejárt, tovatűnt az életem, Száz hű barát, künn az ültetvényeken, Ott várnak rám, ahol minden szép és jó, És hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Ó, megyek, már megyek, hajam hamvas, mint a hó, S már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!"
Miért sírok hát? Szívem megnyugvásra vár, Szép ifjúság, soha nem jössz vissza már. Vár rám az éj, s halkan cseng a tiszta szó, Már hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Ó, megyek, már megyek…
Mind sírba hull, aki itt örült velem, Lányok, fiúk, akik ültek térdemen, Túl a folyón, vár egy part – oly biztató, Ott hívogatnak csendesen: "Jöjj Ol' Black Joe!" Ó, megyek, már megyek… Gone are the days when my heart was young and gay, Gone are my friends from the cotton fields away, Gone from the earth to a better land I know, I hear their gentle voices calling "Old Black Joe". I'm coming, I'm coming, for my head is bending low: I hear those gentle voices calling, "Old Black Joe".
Why do I weep when my heart should feel no pain Why do I sigh that my friends come not again, Grieving for forms now departed long ago. I hear their gentle voices calling "Old Black Joe". I'm coming…
Where are the hearts once so happy and so free? The children so dear that I held upon my knee, Gone to the shore where my soul has longed to go. I hear their gentle voices calling "Old Black Joe".
Források
Felvételek
Kategória:Komolyzenei dalok Kategória:Kottát és midifáljt tartalmazó lapok