Szulafélék

A szulafélék (Sulidae) a madarak (Aves) osztályába és a szulaalakúak (Suliformes) rendjébe tartozó család.

3 nem és 10 faj tartozik a családba.

Rendszertani besorolásuk 2014-ben Jarvis és társai alaktani- és DNS-vizsgálatok végeztek a mai madarak körében; felfedezésüket a „Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds” (A genom teljes vizsgálata meghatározza a modern madarak családfájának a korai ágait) című írásban adták ki."Whole-genome analyses resolve early branches in the tree of life of modern birds", Erich D. Jarvis, et al., Science 12 December 2014: Vol. 346 no. 6215 pp. 1320-1331, DOI: 10.1126/science.1253451. Ennek a nagymértékű kutatásnak a következtében, az Ornitológusok Nemzetközi Kongresszusánnak (International Ornithological Congress) jóváhagyásával ezt a madárcsalátot kivették a gödényalakúak (Pelecaniformes) rendjéből és áthelyezték az újonnan létrehozott szulaalakúak rendbe.A Phylogenomic Study of Birds Reveals Their Evolutionary History. Shannon J. Hackett, et al" Science 320, 1763 (2008)

Előfordulásuk A legtöbb faj a trópusi és szubtrópusi éghajlaton találhatóak meg. Legfőképp óceáni madarak, fészkelni sekély óceáni szigetekre vagy sziklákra szoktak.

Megjelenésük A szulák közepes és nagy testű madarak. A legkisebb faj a fehérhasú szula, melynek testhossza 64 centiméter, testsúlya 724 gramm, a legnagyobb testhossza viszont 100 centiméter, testsúlya 3,6 kilogramm. Tollazatuk színében a fehér és a barna dominál. A Morus nemre a sárga fej és nyak jellemző. A hímek csőrszíne és szemel eltér a tojóéktól, de a tojók nagyobbak mint a hímek. A fiatalok tollazata általában sötétebb mint a kifejlett példányoké. Csőrük hosszabb a fejüknél, erős és henger alakú, a hegye felé fokozatosan vékonyodik és gyengén lefelé hajlik, ez lehetővé teszi, hogy csúszós halakat is biztosan tartsanak a csőrükben. Szemük előre néz, ami jó térlátást biztosít számukra. Szárnyuk hosszú és keskeny, ami lehetővé teszi hogy erős szélben is repülni tudjanak. Lábuk rövid és vastag, 4 lábujjuk között úszóhártya található, ami segíti az úszást és a búvárkodást. Farkuk 12 tollból áll, mely ék alakúan hegyesedik. Arctájékuk csupasz.

Életmódjuk Meglehetősen nagy magasságból vetik magukat a vízbe vadászat közben (10-30, néha még 100 méterről is), és általában 10 méter mélyen mennek le a víz alá (de néha 25 méterre is). Különösen kedvelik a makrélát és a szardíniát is. Némely faj egyes halfajokat részesítenek előnyben, de nem akkora mértékben hogy ne lehetne pótolni más halfajjal. A táplálékot általában a víz alatt nyelik le, nagyon ritkán hozzák a felszínre.

Szaporodásuk Nagy telepekben fészkelnek, amelyek akár 750.000 párt is magába foglalhatnak. Évente általában 1 fészekaljuk van. Fészkük egy földbe vájt mélyedésből áll, és nem bélelik semmivel, néha egy kis guanó található az alján. A legtöbb fajnál a fészekalj 1 tojásból áll, de egyes fajnál 2 vagy akár 3 tojásból is. Általában 41–45 napig költik, néha akár 57 napig is. A fiókát az első hónapban soha nem hagyják egyedül, mikor már tud repülni a szülők még akkor is ápolják és etetik.

Rendszerezés A családba az alábbi 3 nem és 10 faj tartozik:

Morus Vieillot, 1816 – 3 faj Papasula Olson & Warheit, 1988 – 1 faj. falakó szula (Papasula abbotti) (Ridgway, 1893) Sula Brisson, 1760 – 6 faj

Fosszilis nemek Az alábbi lista a fosszilis szulaféléket és szulaszerű madarakat foglalja magába:

Masillastega (kora eocén; Németország, Messel) – meglehet, hogy valójában Eostega Eostega (késő eocén; Románia, Kolozsmonostor) – meglehet, hogy magába foglalja a Masillastega nemet Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő oligocén; Németország, Thalberg) – Empheresula?A distal humerus fragment; larger than Microsula: Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65) Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő oligocén; USA, Dél-Karolina) – Microsula?Some fossils that "do not differ substantially from modern [sulid] genera"; no further details given: Olson (1985: p.203) Empheresula (késő oligocén; Franciaország, Gannat – középső miocén; Németország, Steinheimer Becken) – benne vannak: "Sula" arvernensis, "Parasula"C.J.O. Harrison's "Parasula" of 1975 is a junior homonym of Parasula as established by Mathews in 1913: Mlíkovský (2002: p.66) Microsula (késő oligocén; USA, Dél-Karolina – középső miocén; Ausztria, Grund) – meglehet, hogy a Morus vagy a Sula nemekbe tartozik, benne pedig a következők vannak: "Sula" avita, "S." pygmaea, Enkurosula, "Pseudosula" Sarmatosula (középső miocén; Románia, Credinţa) Miosula (késő miocén; Kalifornia) Palaeosula (talán kora pliocén?; kalifornia) Rhamphastosula (kora pliocén; Peru, Pisco) Bimbisula (középső pliocén; Dél-Karolina) Sulidae gen. et meghatározatlan faj (késő pliocén; Olaszország, Valle di Fine) – Morus?A proximal humerus fragment somewhat similar to a gannet's: Lambrecht (1933: p.286)

A recens nemek fosszilis fajai a nemekről szóló szócikkekben láthatók.

A franciaországi Ronzonban talált kora oligocén korszaki Prophalacrocorax ronzonit először a récefélékhez tartozó Mergus nembe helyezték; átnevezése után a kárókatonafélék közé került, pedig meglehet, hogy a szulafélék egyik korai képviselője.Olson (1985: p.203), Mlíkovský (2002: p.264, 2007), Göhlich (2003), Mayr (2009: p.65)

Jegyzetek

Források Christidis, Les & Boles, Walter E. (2008): Systematics and Taxonomy of Australian Birds. CSIRO Publishing, CollingwoodVictoria, Australia. Excerpt at Google Könyvek Friesen, V.L.; Anderson, D.J.; Steeves, T.E.; Jones, H. & Schreiber, E.A. (2002): Molecular Support for Species Status of the Nazca Booby (Sula granti). Auk 119(3): 820-826. [English with Spanish abstract] DOI: 10.1642/0004-8038(2002)119[0820:MSFSSO]2.0.CO;2 PDF fulltext Göhlich, Ursula B. (2003): The avifauna of the Grund Beds (Middle Miocene, Early Badenian, northern Austria). Annalen des Naturhistorischen Museums Wien A 104: 237-249 [English with German abstract]. PDF fulltext Kennedy, Martyn; Spencer, Hamish G. & Gray, Russell D. (1996): Hop, step and gape: do the social displays of the Pelecaniformes reflect phylogeny? Animal Behaviour 51(2): 273-291. (HTML abstract) Erratum: Animal Behaviour 51(5): 1197. Lambrecht, Kálmán (1933): Familia Sulidae. In: Handbuch der Palaeornithologie: 284-287 [German]. Gebrüder Bornträger, Berlin. Mayr, Gerald (2009): 7.1.3 Sulidae (Gannets and Boobies). In: Paleogene Fossil Birds: 64-65. Springer-Verlag, Heidelberg & New York. Excerpt at Google Könyvek Mlíkovský, Jirí (2002): Cenozoic Birds of the World (Part 1: Europe). Ninox Press, Prague. PDF fulltext Mlíkovský, Jirí (2007): Taxonomic identity of Eostega lebedinskyi LAMBRECHT, 1929 (Aves) from the middle Eocene of Romania. Annalen des Naturhistorischen Museums in Wien A 109: 19-27 [English with German abstract]. PDF fulltext Nelson, J. Bryan (2003): Gannets and Boobies. In: Perrins, C. (ed.): The Firefly Encyclopedia of Birds: 82–87. Firefly Books, Oxford. Olson, Storrs L. (1985): Section X.G.5.a. Sulidae. In: The Fossil Record of Birds. Avian Biology 8: 203-204. PDF fulltext ITIS szerinti rendszerbesorolásuk Brehm: Az állatok világa

Fordítás

További információk Képek az interneten a családba tartozó fajokról Live camera from Eldey Iceland Sulidae videos on the Internet Bird Collection

Kategória:Madárcsaládok