A denduri templom egy római kori kis templom Egyiptomban. Augustus császár idejében, i. e. 15 körül építtette Gaius Petronius, Egyiptom provincia kormányzója a philae-i Ízisz, Ozirisz és két helyben tisztelt, istenített testvér, Pediésze és Pihor tiszteletére, akik körülbelül a XXVI. dinasztia idején éltek és valószínűleg vízbe fulladtak; haláluk után Ozirisszel hozták őket összefüggésbe. A templom később keresztény templomként is szolgált. Ma a New York-i Metropolitan Művészeti Múzeum gyűjteményének része, ahol 1978 óta megtekinthető; az Egyesült Államok azután kapta ajándékba Egyiptomtól, hogy nagy mértékben hozzájárult a leletmentéshez az asszuáni gát építésekor. A templom eredeti helyén Asszuántól 77 kilométerre délre, a Nílus nyugati partján állt, ahol a gátépítés után teljesen ellepte volna a folyó vize.
A templom leírása
A templom homokkőből épült, a sivatag szélén álló sziklafal előtt. A fallal elkerített terület teljes hossza 25 méter a pülóntól az épület hátuljáig. A templom 6,6 méter magas pülónjából már csak a kőkapu maradt meg, előtt széles, a Nílusra néző terasz épült, ami a helyi templomok egyik jellegzetessége. A pülón mögött tíz méterrel helyezkedik el a templom épülete, ami 13,3 méter hosszú és 7 méter széles; három helyiségből áll, egy pronaoszból (előszentély), egy előkamrából és a szentélyből. A szentély mögött, magába a sziklába vésve egy kis helyiség található, díszített bejárattal, előtte kis udvarral. Lehetséges, hogy ez a helyiség volt az eredeti szentély, és a később épült szentélyből ajtó is vezet ide, a sziklába vájt helyiség azonban nem igazodik pontosan a templom tengelyéhez. A teljes komplexum 25 méter hosszú a kaputól az épület hátuljáig.
A templom díszítése domborműves. A külső falat Augustus császár képe díszíti; az uralkodó áldozatot mutat be Ozirisz, Ízisz és Hórusz előtt. A pülón és az épület bejárata díszítésének alsó regiszterében lótusz és papirusz váltakozik. A pülón párkányát szárnyas napkorong díszíti, két oldalán ureuszok, melyek Felső- és Alsó-Egyiptom koronáját viselik.
A pronaosz homlokzatának szárnyas napkoronggal díszített architrávját két oszlop tartja, az oszlopfőket részletesen kidolgozott virágmotívumok díszítik, alattuk térdelő emberalakok. A pronaosz belsejébe a két oszlop között vezetett az út. Minden oldala díszített, a díszítések két regiszterben az uralkodót ábrázolják istenek előtt, amint áldozatot mutat be. Az ebben a helyiségben szereplő istenek Pediészén és Pihóron kívül Ámon, Irihemesznefer, Ozirisz, Harendotész, Thot és Ízisz. A mennyezet alatt fríz fut körbe, alatta kiterjesztett szárnyú keselyűket ábrázolnak, keselyű-, illetve kígyófejjel. Az északi falon démotikus nyelvű felirat található, a délin pedig egy kopt nyelvű. A szentély előtti előkamrába a nyugati falba vágott ajtó vezetett; a déli és az északi falba is ajtót vágtak, utóbbit azonban csak utólagosan, a fal díszítésének egy részét elpusztítva.
Az előkamrának csak a keleti falán található díszítés. Az ide vezető ajtó párkányát is egy szárnyas napkorong díszíti, két oldalán Felső-, illetve Alsó-Egyiptom koronáját viselő ureuszok láthatóak. Az ajtón a király isteneknek mutat be áldozatot.
A szentély ajtajának csak a keleti oldala díszített. Az ajtót a templom történelme során valamikor megnagyobbították, feltehetően azért, hogy a más templomokból származó istenszobrok látogatásuk során beférjenek. Az ajtó architrávjának díszítése durvábban kidolgozott, és a szövegeket nem vésték ki, csak festett nyomok maradtak. Magának a szentélynek a falain sincsenek feliratok, leszámítva egy sztélét, amit a nyugati falba vágtak. A sztélé felső részét ureuszok díszítik, ez alatt két regiszterben látható egy-egy jelenet; a felső Íziszt és az őt imádó Pihórt ábrázolja, az alsó pedig Oziriszt és az őt imádó Pediészét. A sztélé valójában egy egyiptomi szentély kétdimenziós ábrázolása, a felső regiszter a belső, az alsó pedig a külső falnak felel meg.
A sztélé mögött a núbiai templomokat vizsgáló Franz Christian Gau egy rejtett kis helyiséget talált. A templom hátsó fala elég vastag ahhoz, hogy kialakíthattak benne egy üreget, amiben akár két emberi test is elférhetett. Ez alapján elképzelhető lenne, hogy itt volt a testvérpár sírja, a templom külső falának egyik köve azonban elmozdítható és túl könnyű hozzáférést nyújt az üreghez, ez alapján az is elképzelhető, hogy az orákulumként is működő szentélyben itt rejtőzött el a pap, akinek a hangján az isten megszólalt.
A 19. században európai látogatók több graffitit hagytak a templom falain. Az A L Corry RN 1817 feliratot, mely a templombejáratnál van szemmagasságban, Armar Lowry Corry brit ellentengernagy hagyta, egy másikat Girolamo Segato olasz egyiptológus.
A templom vallási jelentősége
Egyiptom i. e. 30-ban, azaz csak pár évtizeddel a templom építése előtt lett római provincia. A római császárok építkezésekkel próbálták megnyerni maguknak az ország népét, így Egyiptom-szerte új templomok épültek. Uralkodóként át kellett venniük a fáraói ranggal járó szerepeket, így az ország legfőbb papjának szerepét is, emiatt ábrázolták Augustust Dendurban, ahol a valóságban soha nem járt. A császárt a templom feliratai leggyakrabban fáraóként, ezenkívül több helyen, például a pronaoszban Autotratorként és Kaiszaroszként említik. Előbbi az autokrator (egyeduralkodó; a római imperator görög változata) elírása; az elírás szándékosnak tűnik, a szimmetria érdekében.
A denduri templomban – amellett, hogy a többi korabeli alsó-núbiai templomhoz hasonlóan ez is a philae-i istenpár, Ízisz és Ozirisz tiszteletére is épült – egy núbiai főnök vízbe fulladt fiait is istenként tisztelték. A testvérpárra a heszi szóval utalnak, ami eredetileg kegyeltet jelentett, görög nyelvbe azonban meglepő módon a „megfulladt” jelentésben került át. Ez éles ellentétben áll azzal az egyiptomi nézettel, mely szerint a túlvilági élethez szükséges a test fennmaradása. Mivel azonban Oziriszt, mint a földműveléssel kapcsolatban álló istent a Nílus áradásával is összefüggésbe hozták, vízbe fulladni egy idő után annyit jelentett, mint eggyé válni Ozirisszel, és az i. e. 4. századtól előfordulnak olyan sztélék, amelyek a heszi szóval utalnak a vízbe fulladt emberre.
A Pediészét és Pihort ábrázoló jelenetek a templomban több helyen Oziriszt és Íziszt ábrázoló jelenetek tükörképei. Ezeknél a két fivér mindig az északi, az istenek a déli oldalon találhatóak, hasonlóan a többi alsó-núbiai templomhoz, ahol a déli oldal mindig Ozirisznek és Ízisznek, az északi a helyi isteneknek van fenntartva. A denduri szentélyben lévő sztélén a felső jeleneten nem a király, hanem Pihor áldoz Ízisznek, az alsón pedig Pediésze Ozirisznek. Ez azt jelenti, hogy a szentély belsejében, a templom legjelentősebb pontján az egyiptomiak már különbséget tettek istenek és istenné vált emberek között.
A templom a modern korban thumb|A denduri templom a Metropolitanben A templomot az asszuáni gát építése veszélybe sodorta, ezért egyike lett azoknak az ókori műemlékeknek, melyeket nemzetközi összefogással mentettek meg a pusztulástól, hogy ne borítsa el az újonnan létrejövő Nasszer-tó vize. A leghíresebbek, az Abu Szimbel-i templomok mellett több más műemléket is át kellett helyezni, közülük néhányat a mentésben részt vevő országok kaptak ajándékba az egyiptomi kormánytól. A denduri templomot Egyesült Államok kapta 1965 augusztusában, az ország nevében Jacqueline Kennedy first lady és más méltóságok vették át. A templom összsúlya elérte a 800 tonnát, legnagyobb kőtömbjei 6,5 tonnát nyomtak; 661 tárolókonténerben szállították át az óceánon a Concordia Star teherszállító hajón. Több mint húsz amerikai város múzeuma szerette volna megkapni a templomot, a versengést a sajtó „denduri derbinek” nevezte el. Felmerült többek között az, hogy a washingtoni Potomac folyó vagy a bostoni Charles folyó partján állítják fel, az éghajlat miatt azonban mindkét helyszín műemlékvédelmi szempontból aggályos lett volna (az európai országoknak adományozott három templom közül egyedül a száraz, napos éghajlatú Madridba szállított épületet állították ki szabad téren). Végül 1967. április 27-én a New York-i Metropolitan gyűjteményébe került, ahol Kevin Roche és John Dinkeloo tervei alapján külön szárnyat építettek az elhelyezésére. Itt állították ki 1978-ban. A templom előtt tükröződő vízmedence van, mögötte lejtős fal áll, ezek jelképezik az eredeti helyszínt, a Nílust és a sziklákat. A mennyezet és a falak üvege úgy szórja a fényt, hogy utánozza a núbiai napsütést.
Kapcsolódó szócikkek A másik három, az 1960-as években külföldnek ajándékozott templom: Debodi templom (Madrid) Taffai templom (Rijksmuseum van Oudheden, Leiden, Hollandia) Ellesziai templom (Museo Egizio, Torino)
Jegyzetek
Dieter Arnold: The Encyclopedia of Ancient Egyptian Architecture. Princeton, 2003 Aylward. M. Blackman: The Temple of Dendur. Kairó, 1911 Morrison H. Heckscher: The Metropolitan Museum of Art: An Architectural History. In: The Metropolitan Museum of Art Bulletin. vol.53, no.1. 1995. 1–80. Richard H. Wilkinson: The Complete Gods of Ancient Egypt. London, 2003 Richard H. Wilkinson: 0Az ókori Egyiptom templomai. Pécs, 2005
További információk Article at the Metropolitan Museum's web site Digitized material related to the Temple of Dendur in the Digital Collections from The Metropolitan Museum of Art Libraries Article in Saudi Aramco World
Kategória:Ókori egyiptomi templomok Kategória:Núbia Kategória:Áthelyezett ókori egyiptomi műemlékek