A Kelet-ázsiai Hajóraj (németül: Ostasiatische Kreuzergeschwader – Kelet-ázsiai Cirkálóraj; gyakran egyszerűbb formában Ostasiengeschwader avagy Kreuzergeschwader) a Császári Haditengerészet egyik alakulata volt, melynek feladata a kelet-ázsiai és dél-csendes-óceáni térségben a német nemzeti érdekek védelme volt. A hajóraj 1859 és 1897 között több lépcsőben bővült. Ez idő alatt a Kaiserliche Marine nem rendelkezett saját haditengerészeti támaszpontokkal, így a hajók javításához és üzemanyaggal való ellátásához idegen kikötők szolgáltatásait kellett igénybe vennie, ami gyakran jelentős várakozási idővel és magas költségekkel járt. Ez a helyzet 1897-ben változott meg. A század végén Kínában felkelés tört ki a nyugati polgári kultúra térhódítása és egész országrészek megszállása miatt. A Kelet-ázsiai Cirkálóosztály a cirkálóvá átminősített zászlóshajójának, a Kaisernek a vezetésével ekkor szállta meg a Kiaocsou-öblöt és Csingtao kikötőjét, melyet a hajóraj első és egyetlen saját támaszpontjává építettek ki. Ezt követően kapta az alakulat hivatalosan a Kelet-ázsiai Cirkálóraj nevet és 1898-tól az 1914-es megsemmisítéséig cirkálók voltak a zászlóshajói.
Története Létrejötte bélyegkép|jobbra|300px|Csingtao felülnézetből egy 1906-os rajzon A 19. század elején az európai és észak-amerikai hatalmak érdeklődése megélénkült a Csendes-óceán ázsiai partvidéke iránt. Nagy-Britannia az ópiumháborúk révén Kínát a külföld felé nyitásra kényszerítette és 1854-ben az Egyesült Államok hasonlóképpen kényszerítette nyitásra Japánt. A távol-keleti kereskedelembe hamar német hajótársaságok is bekapcsolódtak. A porosz Emdeni Kelet-ázsiai Kereskedelmi Társaság (Emder Ostasiatische Handelskompanie) már a 18. század közepe óta végzett a régióban tengeri kereskedelmi tevékenységet, a porosz állami tengeri kereskedelmet képviselő Meteor nagy vitorlás régióba tett látogatása 1822-ben pedig a koalíciós háborúkat követően kialakuló rendszeres hajózási összeköttetések kezdetét fémjelezte.
Hamar megmutatkozott, hogy a külföldi kereskedők Kínában katonai támogatás nélkül csak nagy nehezen képesek boldogulni. A főként hamburgi német kereskedők más haditengerészetek segítségére voltak utalva, elsősorban a Royal Navy-ére, mivel a Német Szövetség nem rendelkezett saját haditengerészettel. A Porosz Haditengerészet megalapítása után már hazai egységeket hívhattak segítségül.
bélyegkép|jobbra|300px|A horgonyzó Thetis Poroszország 1859-ben küldött át egy négy egységből álló hajórajt Friedrich zu Eulenburg gróf vezetésével Kelet-Ázsiába, hogy ott a német kereskedelmi tevékenységet támogassák és kereskedelmi egyezményeket kössenek. 1860. szeptember 2-án a hajóraj Jokohama előtt tájfunba került, melyben és a Frauenlob szkúner teljes 47 főnyi legénységével együtt odaveszett.
A kötelék 1861-ig maradt a régióban. Ezzel egy időben a német diplomácia igyekezett a kelet-ázsiai térségben saját haditengerészeti támaszpontra szert tenni. Erre végül csak 1897-ben került sor, mikor az Otto von Diederichs ellentengernagy vezette cirkálóraj egy expedíciós alakulata megszállta Csingtaót.
A kelet-ázsiai térségben a tartós német tengerészeti jelenlétet 1869-ben az Ostasiatische Schiffstation felállításával alapozták meg. Az állomáshelyhez tartozó körzetben előbb csak egy hajó, a Medusa nevű korvett teljesített szolgálatot. A Porosz Haditengerészet ekkoriban olvadt be az Északnémet Szövetség haditengerészetébe, amiből a Német Birodalom létrejöttével 1871-ben a Kaiserliche Marine lett. Az állomást időlegesen kis hajórajokkal erősítették meg, melyek a régiót konkrét megbízatások idejére keresték fel. Rudolf Schering kétszer is az állomáshely vezetője volt.
1881. április 1-én állították szolgálatba a Stosch korvettet (gedeckte Korvette), mely a Kelet-Ázsiában állomásozó hadihajók zászlóshajója lett. Az újonnan megalakított Kelet-ázsiai Hajóraj egységei 1881. szeptember 3-án egyesültek első ízben Csifuban. Louis von Blanc sorhajókapitány (Kommodore) volt 1881-82-ben a Stosch és egyben a hajóraj első parancsnoka. 1883-ban ellentengernaggyá léptették elő. 1885 elején a Kelet-ázsiai Hajórajt feloszlatták, miután a cirkálófregattá átminősített Stoscht a Kelet-Afrikai Cirkálóraj megszervezéséhez Mauritiusra irányították át.
bélyegkép|jobbra|300px|Az SMS Irene Kínában
A Császári Haditengerészet 1886 és 1893 között egy permanensen összeállított cirkálórajt állított össze, mely Kelet-Afrika, Ausztrália és Dél-Amerika nyugati partja között tevékenykedett. Ezt a rajt 1893-ból anyagi megfontolások miatt feloszlatták. Az 1894-es japán-kínai háború a nagyhatalmakat azonban arra kényszerítette, hogy a kelet-ázsiai jelenlétüket megerősítsék. Emiatt a feloszlatási parancsot megváltoztatták és felállították a Kelet-ázsiai Cirkálódivíziót. Miután 1897. november 1-én a Steyler Misszióhoz tartozó Franz Xaver Nies és Richard Henle katolikus misszionáriusokat meggyilkolták Kínában, az itteni támaszpont létesítését már korábban tervező Vilmos császár az esetre hivatkozva utasítást adott a Kiaocsou-öböl megszállására. Az Otto von Diederichs ellentengernagy vezette Kaiser, Prinzess Wilhelm és Cormoran cirkálókból álló raj november 14-én megszállta Csingtao városát és a kikötőjét. A hajók egy 717 főből álló csapatot tettek partra a Kaiser parancsnokának, Hugo Zeye sorhajókapitánynak a vezetésével és a helyi kínai erők parancsnokának ultimátumot adtak át, mely a város elhagyására szólította fel.
Az Arcona november 17-én érkezett meg Sanghajból majd az Irene december 2-án Hongkongból, így a térségben állomásozó összes német hadihajó itt gyülekezett. Katonai ellenállásra nem került sor és a német csapatok december 2-án a 33 km-re lévő Kiaocsout is megszállták.
Mivel a német birodalmi kormányzat és a haditengerészeti hivatal (Reichsmarineamt) jelentős nehézségekre számított a támaszpont keresztülvitelében, még 1897-ben egy újabb (II.) cirkálódivíziót indítottak útnak a császár öccsének, Henrik hercegnek a parancsnoksága alatt. 1898 májusában a két cirkálódivíziót Kelet-ázsiai Cirkálóraj néven egyesítették von Diederichs parancsnoksága alatt.
1900–1914 A hajórajt érintő legfontosabb események krónikája az első világháború kitöréséig: bélyegkép|jobbra|300px|Bendemann tengernagy Kínában (1901 körül) bélyegkép|jobbra|300px|A Kaiserliche Marine katonái Csingtaóban
1900 Az új Fürst Bismarck páncélos cirkáló Kielből Csingtaóba hajózott, ahol a hajóraj parancsnokának, Felix von Bendemann altengernagynak a zászlóshajója lett. A bokszerlázadás leverésekor a hajóraj átesett a próbán katonai és politikai értelemben is. A felkelés elleni harchoz jelentősen megerősítették a Geier, Schwalbe, Bussard és Seeadler cirkálókkal, a Tiger és Luchs ágyúnaszádokkal és az S 90, S 91 és S 92 jelű rombolókkal valamint a Gera kórházhajóval. További erősítésként érkezett még egy Németországból kiküldött csatahajó-divízió (Detachierte Division) kötelékében a Kurfürst Friedrich Wilhelm, a Brandenburg, a Weissenburg és a Wörth csatahajókkal (sorhajókkal) valamint a Hela könnyűcirkálóval augusztus 28-án Hongkongba. A kínai felkelők ellen 12 ország 250 hajójából álló nemzetközi flotta gyülekezett összesen fős partra szálló sereggel. A hajók közül 24, a katonák közül volt német. Shan-wei-kwan és Chin-wan-tau kikötővárosok megszállásához Bendemann a négy csatahajót küldte ki, de a tüzérségük a hadműveletek során nem került bevetésre.
1901 A raj hajói terv szerint végeztek egyéni és kötelékbeli gyakorlatokat. A Hansa cirkáló júniusban az Ausztrál Szövetség alapítási ünnepségére hajózott át Sydney-be és Melbourne-be. A Titania teherhajó állandó kísérője lett a hajórajnak. A Hela, Irene és Gefion cirkálókat májusban visszarendelik Németországba. A bokszerlázadás végével júliusban a német szárazföldi és haditengerészeti erőket visszaállították békebeli szervezeti felépítésüknek megfelelően. A Fürst Bismarck a Geierrel, az S 91 és az S 92 rombolók kíséretében japán kikötőket keresett fel, majd továbbhajózott Csifuba és Port Arthurba. Októberben a raj cirkálóutat tett a japán vizekre, ami után a Fürst Bismarck javítási munkálatok elvégzésére Nagaszakiba hajózott.
1902 Február 15-én Bendemann altengernagy átadta a hajóraj vezetését Richard von Geißler altengernagynak. A Thetis cirkáló csatlakozott a rajhoz. A Geier cirkáló felváltotta a Schwalbét. Áprilisban a Geier, a Schwalbe és a Luchs a belső területeken észlelt nyugtalanságok miatt Ning Ponál kerültek bevetésre. Végül a Japánban, Szingapurban és a Holland Indiákon került sor látogatásokra. A Fürst Bismarck az év során főként az állomáskörzet északi részén tartózkodott.
1903 A zászlóshajó a Hansa és a Thetis társaságában március közepéig a Jangce előtt horgonyzott. Végül Japánba tettek látogatást, ahol Meidzsi császár fogadta őket. Augusztus elején a hajóraj Vlagyivosztokot kereste fel. November 15-én Curt von Prittwitz und Gaffron ellentengernagy vette át a kötelék parancsnokságát. A Fürst Bismarck javítások elvégzéséhez Nagaszakiba hajózott. A Sperber cirkáló megérkezett az állomáshelyre.
1904 Kitör az orosz–japán háború, Németország igyekszik semleges maradni. Nyártól orosz segédcirkálók tevékenykednek a Csendes-óceánon. Habár eközben német kereskedelmi hajókat is elfognak, a német hadihajók tevékenysége az orosz vízi aknák kilövésére és orosz hadihajók Csingtaóban való internálására korlátozódik. A Hertha a Holland-Indiákon kapta a parancsot a Németországba való visszatérésre. A Fürst Bismarck a Sárga-tenger térségében cirkált.
1905 A közép-kínai tartományokban tapasztalt zavargások március végéig hadihajók állomásoztatását tették szükségessé a térségben. A Geier útnak indult a hazai vizekre, míg a Sperbert a nyugat-afrikai állomáshelyre helyezték át. Az orosz II. csendes-óceáni hajóraj japán flotta elleni felvonulásakor a német rajparancsnok a német hadihajókat Csingtaóba vonta össze. A csuzimai csata után a német hajók ismét kifutottak cirkálni. A Seeadlert és a Thetist Kelet-Afrikába irányítják át. November 11-én Alfred Breusing ellentengernagy veszi át a raj parancsnokságát. A sanghaji zavargások miatt ágyúnaszádokkal figyeltették a partokat és partraszálló hadműveleteket hajtottak végre.
1906 Januárban és februárban a Fürst Bismarck az indonéz szigetvilágban cirkált. A Sanghaj előtt lévő hajókat vissza lehetett hívni. Májusban Japánba tettek látogatást, onnan Pekingbe hajóztak tovább, ahol fogadta őket a kínai császár. A Hansa cirkáló visszaindult Németországba. A Niobe váltotta a Thetist. Decemberben a Leipzig könnyűcirkáló (kiscirkáló) csatlakozott a rajhoz.
1907 Utazások Indonéziába és Japánba. Április 13-án Carl von Coerper ellentengernagy váltja a korábbi rajparancsnokot. A Tiger a Jangcén felhajózva tájékozódik a német gazdasági érdekeltségek felől Kínában, majd zászlóshajójával felkeresi Japánt. Az új, ellátóhajóként és aknarakóként szolgáló Lauting részben szétszerelt állapotban eléri Csingtaót, ahol ismét összeszerelik és szolgálatba állítják. Októberben az Arcona cirkáló csatlakozik a rajhoz.
1908 Az állomáshely térségének északi részébe továbbra is elmarad az utazás. Januárban Sziám királyához tesznek látogatást.
1909 Az év elején a Leipzig, az Arcona és a Titania Német Szamoára hajózott az ottani zavargások leverésére. A Niobe és a Fürst Bismarck visszaindul Németországba. Április 29-én a Scharnhorst Colombóban átveszi a Fürst Bismarcktól a hajóraj zászlóshajójának szerepét. Május 18-án Friedrich von Ingenohl ellentengernagy lett a hajóraj új parancsnoka. Júliusban és augusztusban az állomáshely északi, novemberben a déli térségét hajózta be. A Karácsonyt és a Szilvesztert a hajóraj Hongkongban töltötte.
1910