vagy sintó istenség, de ismerik még vagy néven is, akinek a neve megjelenik a Kojikiben és származtatott forrásokban. Ezek Izumo tartomány istenének és Asira no Nakacukuni (Japán mitológiai neve) urának, Ókuninusinak egyik fiaként írják le. Miután Takemikazucsi, a mennyei kami által küldött követ legyőzte őt, a Sinano tartománybeli (mai Nagano prefektúra) Szuva régióba vonult vissza száműzetésében.
Izumoi Takeminakatát általában a Szuvai Nagy Szentély főistenségével azonosítják és leggyakrabban a jelzővel illetik. A szél, a víz és a földművelés istene, valamint a vadászat és a hadviselés pártfogója, mely mivoltában különösen mély vallási tiszteletnek örvendett a középkor alatt számos szamurájcsalád, mint például a Hódzsó vagy a Takeda család részéről. Szuva Mjódzsinról bizonyos értelemben úgy is tartják, hogy ő az őse egyes családoknak, amelyek hajdan papokként szolgáltak a szentélyben, közülük is a Szuva család volt a legelső.
Név bélyeg|A Szuvai Nagy Szentély Felső Szentélyének (上社 Kamisa) főszentélye avagy a Honmija(本宮). A Szuvai Nagy Szentély négy szentélyből tevődik össze, melyeket elhelyezkedésük szerint két csoportra lehet osztani: a Szuva-tó déli partján Csino és Szuva városokban elhelyezkedő Honmija és Maemija (前宮 'régi szentély') teszi ki a Kamisát, míg a tó északi partján, Simoszuva városban elterülő Harumija (春宮 'Tavaszi szentély') és Akimija (秋宮 'Őszi szentély') az Alsó Szentélyt, a (下社 Simosát)
Etimológia Az istent Takeminakata-no-Kaminak () nevezi mind a Kodzsiki mind a Szendai Kudzsi Hongi (más néven a Kudzsiki). Különböző névváltozatok találhatók meg más irodalmi forrásokban beleértve a Minakatatomi-no-Kamit (), Minakatatomi-no-mikoto-no-Kamit () vagy a Takeminakatatomi-no-Mikoto(-gamit) ().
A név etimológiája tisztázatlan. Míg a legtöbb kutató egyetért abban, hogy a take- (és valószínűleg a -tomi is) megtisztelő titulusok, mégis eltérnek a vélemények abban, hogyan értelmezendő a név többi része. Néhány lehetséges verzió alább olvasható.
A Kokugaku iskola követője, Motoori Norinaga úgy magyarázta, hogy mind a take- (建) mind a mi- (御) egyaránt tiszteleti titulusok (称名 tatae-na), a kata jellel (方) kiegészítve, ahogy a tatae-naban "kemény", "ellenálló"(堅) jelentéssel bír. Basil Chamberlain Motoori nyomán a Kodzsiki általa készített fordításában az istenre "Bátor-Augusztus-Név-Kemény"-ként hivatkozott.Chamberlain, Basil (trans.) (1882). Section XXXII.—Abdication of the Deity Master-of-the-Great-Land. A translation of the "Ko-ji-ki" or Records of Ancient Matters. Yokohama: Lane, Crawford & Co. A történész Óta Akira (1926) a take-, mi- és -tomit mint tiszteleti titulusokat értelmezte és úgy vette a Nakatát (名方), mintha az egy helység neve lenne: a Nakata kerületé Ava tartományban (mai Tokusima prefektúra, Isí), ahol a Takeminatomi Szentély (多祁御奈刀弥神社) áll. Az író Ova Ivao (1990) is hasonló kapcsolatot javasolt a "Takeminakata(tomi)" és a "Takeminatomi" között, azt állítva, hogy a nevet valószínűleg bevándorlók hozták Szuvába az Avai Nakatából. Minakatát szintén a Kjúsúi Munakatához (宗像) kapcsolták. A Japán Birodalmi Haditengerészet ezredese és amatőr etnográfus Macuoka Sizuo úgy értelmezte a Minakatatomit, mintha az eredetileg egy istennő nevét jelentette volna – rávilágítva a tényre, hogy a Munakatai Szentély istenségei mind nőneműek voltak – amit aztán később a hímnemű Takeminakata isten nevével kombináltak össze. Számos újabb kori tudós foglalta elméletbe azt, hogy a mina szó valószínűleg „vizet” (水) jelent, utalva arra, hogy Takeminakata eredetileg egy vízi istenség és/vagy a Szuva-tóval állt kapcsolatban.Okada, Yoneo (1966). Zenkoku jinja saijin goshintokki (全国神社祭神御神徳記), quoted in Muraoka (1969). p. 14.Miyasaka, Mitsuaki (1987). "Kyodai naru kami no kuni. Suwa-shinko no tokushitsu (強大なる神の国―諏訪信仰の特質)." In Úgy gondolták, hogy a teljes név egy szóból származik, amely vízből álló testet vagy egy vízparti régiót jelöl, mint például a 水潟 (minakata, 'lagúna' vagy 'keskeny öböl') vagy 水県 (mina 'víz' + agata 'vidék'). Egy alternatív értelmezése a -tomi szónak (csakúgy, mint a -tome-re in Jaszakatoméban) az, hogy a kígyó szó bizonyos tájnyelvi szavaival hozható kapcsolatba (tomi, tobe, vagy tóbe), ezáltal utalás lehet arra, hogy az isten egyfajta vízikígyó-istenség (mizucsi).Tomiku, Takashi (1970). Himiko (卑弥呼). Gakuseisha. p. 48, cited in
Szuva Mjódzsin bélyeg|bal|A Sinano tartománybeli Szuva-tó Kacusika Hokuszai által lefestve
Egy közismert jelző az istenre, akit szentként tisztelnek a Szuvai Nagy Szentélyben – kifejezetten a Szuva-tó délkeleti területén elhelyezkedő Kamisában vagy a Felső Szentélyben – a középkor óta Szuva Mjódzsin () vagy Szuva Daimjódzsin (). Ezt a nevet szintén alkalmazzák fogalomcsereként magára a szentélyre is. Ez a változat kapcsolatban áll a szinkretista Rjóbu Sintó szektával, Szuva Hossó Daimjódzsin (諏訪(南宮)法性(上下)大明神), vagyis a Felső és Alsó Szuva Szentély Darma-Természetű Daimjódzsinja, ilyen formában például Szengoku Takeda Singen daimjó (Takeminakata buzgó híve) néhány harci lobogóján jelenik meg.
A Nihonsoki (mely Kr. u. 720-ban keletkezett) beszél császári követekről, akiket azért küldtek Sinanóba, Dzsitó császárnő uralkodásának 5. évében (Kr. u. 691-ben), hogy tiszteljék a Tacuta Szentély szélisteneit, illetve "Szuva és Minocsi" isteneit. Ezzel azt sugallva, hogy az isten, akit a Szuva régióban tiszteltek (須波神 Szuva no kami), már a Jamato császári udvarban is víz- és/vagy szélistenségként volt tisztelt, a késői 7. század alatt, párban a Tacuta szentély szélisteneivel a Jamato tartományban (a mai Nara prefektúrában). Muraoka (1969). p. 17.Tanigawa (1987). pp. 132–134.
Szuva Mjódzsin kapcsolata Takeminakatával legkorábban a 9. század környékén már kétségtelenül fennállt. A Kudzsi Hongi (Kr. u. 807–936 között összegyűjtve) úgy utal Takeminakatára mint akit kegyelettel őriztek a Sinano tartományon belül, a Szuva kerületi Szuva szentélyben (信濃國諏方郡諏方神社), rendszerint Szuva Nagy Szentélyére hivatkozva, ahol Szuva Mjódzsint szentként tisztelik.先代舊事本紀 巻第四 (Sendai Kuji Hongi, book 4), in A Nihon Szandai Dzsicuroku, mely nagyjából azonos időben íródott és a 858-tól a 887-ig tartó éveket fedi le, szintén utal a Szuvai Takeminakatatomi no Mikoto Szentélyre (建御名方富命神社). A Szuva Daimjódzsin Ekotobának (a továbbiakban csak Ekotoba), amely 1356-ban íródott, bevezető részében félreérthetetlenül összeköti Szuva Mjódzsint az Izumói Takeminakatával.
Ez a beazonosítás azonban némileg nehézkes a középkori forrásokból származó legendák és a hagiológiai kutatások alapján (ebből néhány az Ekotobában is rögzítve lett), melyek Szuva Mjódzsint szintén olyan alakokkal azonosítják mint a folklorisztikus Kóga Szaburó (甲賀三郎). A férfi, aki visszatért egy alvilágbéli utazásból, hogy kígyóvá/sárkánnyá vagy indiai királlyá változva találja magát, majd elérve a megvilágosodást, Japánba ment (lásd lejjebb a Szuva Mjódzsin legendái című résznél). Csakúgy, mint az a tény, hogy a Szuva Kamisa számos vallási rituáléja valójában egy istennek, Misagudzsinak az imádatát is magában foglalta.
Erre a megkülönböztetésre reflektálandó, a továbbiakban az "Izumoi Takeminakata" nevet használjuk a Kodzsiki, a Kudzsi Hongi és más források által leírt istenre, míg a "Szuva Mjódzsin" nevet, amennyiben a Szuvai Nagy Szentély istenére utalunk.
Takeminakata a mitológiában bélyeg|bal|230px|A Kodzsiki legrégebbi fennmaradt kéziratának, a Sinpukudzsi-bonnak (真福寺本, 1371-ben és 1372-ben íródott) ezen része Takeminakata megjelenését és vereségét írja le
Felmenők Takeminakata-no-Kamit (建御名方神) úgy ábrázolják mind a Kodzsikiben, mind a Kudzsi Hongiban mint egy földi istenség, Ókuninusi, az Izumo tartomány uralkodójának fiát. Édesanyját a Kudzsi Hongi mint Ókuninusi egyik feleségét, Kosi no Nunakavahimét (高志沼河姫 Kosi no Nunakavahime) jelöli meg.Chamberlain (1882). Section XXIV.—The Wooing of the Deity-of-Eight-Thousand-Spears.
Takeminakata és Takemikazucsi Takeminakata úgy jelenik meg a Kodzsiki és a Kudzsi Hongi kontextusában mint Ókuninusi közvetítője (kuni-juzuri) a föld és az égi istenek (Takamagahara) között.
Amikor Takamagahara istenei Takemikazucsit és egy másik hírvivőt küldenek, hogy felszólítsák Ókuninusit, mondjon le hatalmáról az Asira no Nakacukuni felett Amateraszu Napistennő utódjának részére, megkérik, hogy tanácskozzon gyermekei közül két idősebb fiával, mielőtt döntéséről választ adna. Míg elsőszülött fia, Kotosironusi azonnal téve a felszólításnak, apjának is azt tanácsolva, hogy tegyen hasonlóképpen, addig másodszülött fia, Takeminakata egy kezének ujjbegyeivel egy hatalmas sziklát cipelve (千引之石 csibiki no isi, mely akkora volt, hogy 1000 ember kellett hozzá, hogy megemelje), a hírvivő Takemikazucsi kezét megragadva, kihívta azt egy erőpróbára.
Miután Takeminakata megragadta Takemikazucsi kezét, ő jégcsappá változtatta azt, aztán késpengévé, ezzel késztetve rá Takeminakatát, hogy elengedje. Viszonzásul Takemikazucsi megmarkolta Takeminakata karját és úgy összezúzta, mintha csak egy nádszál lett volna és félredobta. A sebesült Takeminakata az égi hírnök által üldözve megfutamodott félelmében. Megérkezvén a Sinano tartománybeli (科野国州羽海) Szuva tengerhez, Takeminakata az életéért könyörögve, megesküdött rá, hogy semmilyen ürüggyel nem fogja elhagyni Sinano területét.
A Szuva Daimjódzsin Ekotoba bevezető része, újra elmeséli eme mítosz nagyját úgy, ahogy azt a Kudzsi Hongi rögzíti, bár mellőzve azt a részletet, amely leírja, hogy Takemikazucsi megsebzi Takeminakatát, ki ezután szégyenletes vereséget szenvedve Szuvába menekül.
Szuva Mjódzsin legendái A következőkben itt van példaként néhány történet és népi hiedelem Szuva Mjódzsinról, a Szuvai Nagy Szentély főistenségéről. A történet függvényében az istenség azonos lehet vagy nem lehet Takeminakatai Izumoval.
Eredet
A Miszogi-hóri bélyeg|A Szuva család címere, melyet a Szuva Kamisa is használ jelképként A Meidzsi-korban még a Szuvai Nagy Szentély hagyományos papi hivatalainak megszüntetése előtt egy fiú a Szuva család főpapjaként, azaz óhóriként (大祝 vagy óhafuriként) szolgált a Felső Szentélyben, avagy a Kamisában. Amellett, hogy a szentély főpapja volt, hivatali ideje alatt a fiút élő istenként, méghozzá maga Szuva Mjódzsin reinkarnációjaként tisztelték.
Legendák állítják, hogy a hivatalt akkor létesítették, amikor Szuva Mjódzsin – akit úgy írnak le mint egy fizikai testtel nem rendelkező entitást – egy látomásban megjelent egy 8 éves fiúnak és kijelölte őt papjának és élő manifesztációjának. A fiút aztán felruházták az isten saját öltözékével, így válva miszogi-hórivá (御衣着祝), azaz pappá, „aki a szent öltözéket viseli”, és a Kamisai óhori pozíció előfutárává.
A legtöbb forrás ezt a gyermeket a félig legendás alakkal, Arikazuval azonosítja (有員), aki a korai 9. században élt, valamikor Kanmu (781–806), Heizei (806–809) vagy Szaga (809–823),Suwa Kyōikukai (1938). 諏訪史年表 (Suwa Shinenpyō). Nagano: Suwa Kyōikukai. p. 11. japán császárok uralkodásának idején. Még néha arra is engednek következtetni, hogy Arikazu maga Kanmu császár fia volt.Miyasaka (1987). p. 35. Azonban egy a Szuva főpapi rezidenciájában megtalált, a Szuva család számos fennmaradó családfájából (大祝家 神氏系図 Óhóri-ke Dzsinshi Keizu) melyet egy a kormány által kinevezett pap, Nobukava Kazuhiko fedezett fel (延川和彦) 1884-ben, (Meidzsi 17. évében),Ihara (2008). p. 261. és a Kjúsúi Aszo Szentély Aszo család (阿蘇) családfája (異本阿蘇氏系図 Ihon Aszo-si Keizu) is az állítja, hogy az első, Otoei (乙頴) nevezetű óhóri/miszogi-hóri ehelyett egy Otoeiként (神子 vagy 熊古) ismert egyén vagy másik nevén Kumako, a Sinano tartománybeli, Jómei császár idején (585–587) élt kuni-no-mijacuko Mase-no-kimi (麻背君) fia.Ōhōri-bon Jinshi Keizu (大祝本 神氏系図), cited in Miyasaka (1992), pp. 7–11.Miyasaka (1987). pp. 35–36. A Dzsinsi Keizu úgy utal Arikazura mint Otoei/Kumako leszármazottjára.