A Demokratikus Közép Uniója (spanyolul: Unión de Centro Democrático, rövidítése: UCD) egy spanyolországi politikai koalíció volt, ami 1977 és 1982 között Spanyolország demokratikus átmenete alatt a legfőbb politikai erő volt.
Története
1975-ben Franco halálával lezárult a Spanyolországban 36 éve tartó diktatúra. 1977 januárjában megalakult az újraalapított egykori szociáldemokrata, liberális és kereszténydemokrata pártokból álló közös választási koalíció a Demokratikus Centrum annak érdekében hogy a Franco halála utáni első szabad parlamenti választáson indulni tudjanak. A választási szövetség tagjai voltak:
Néppárt (PP) Pío Cabanillas és José María de Areilza vezetésével. Kereszténydemokrata Néppárt (PPDC) Kereszténydemokrata Unió (UDC) Népi Demokrata Párt (PDP) Demokrata és Liberális Pártok Szövetsége (FPDL) Spanyol Demokratikus Unió (UDE)
1977 májusában a pártok álló szövetségből választási koalíció lett és Adolfo Suárez elvállalta, hogy a koalíció kormányfő-jelöltje legyen. Suarez személyes imázsából próbált hasznot húzni a kampányban a kis pártok vezetőivel fenntartott személyes kapcsolataival emellett fel akarta számolni a Tácito-csoportot, amely egy a Franco-korszak végén létrejövő rendszer ellenzéki értelmiségiekből állt. Akik közt számos olyan személyiség volt, akik Franco ideje alatt befolyásos tisztségeket töltöttek be.
Választások
Az 1977-es választásokon Spanyolországban kétkamarás rendszerű lett a törvényhozás, a Cortes Generales. A Képviselőházban 350 és a Szenátusban 204 mandátumot osztottak ki. A párt a szavazatok 34,44%-ával 6.310.391 szavazattal megnyerte a választásokat. A párt az 50-ből 38 többmandátumos választókerületben a legtöbb mandátumot kapta. Legnagyobb arányban Las Palmas, Santa Cruz de Tenerife, Álava, Navarra, La Coruña, Tarragona, Segovia, Cuenca és Palma de Mallorca tartományokban győzött.
A párt összesen 166 mandátumot szerzett a Képviselőházban. A képviselők 36%-a francoizmus mérsékelt irányzatához tartozott, 17%-uk Néppárt tagja volt, 12%-uk kereszténydemokrata és végül a megválasztott képviselők 17,5%-a Franco-korszakbeli törvényhozás a Cortes Franquistas alkalmazottjai voltak.
Kormánypárt
A koalíció a kormányon alkotmányozó-törvényhozást akart véghezvinni. Széles konszenzus mellett a Spanyol Szocialista Munkáspárt, a Népi Szövetség és a Spanyol Kommunista Párt támogatásával 1977. június 19-én lépett hivatalba. Az új törvényhozás július 22-én kezdte meg működését. Az új alkotmányt 1978. október 31-én készült el és 1978. december 6-án hagyták jóvá. Az alkotmányt megíró 7 emberből 3 a párt tagja volt, Gabriel Cisneros, Miguel Herrero y Rodríguez de Miñón és José Pedro Perez-Llorca.
Az 1979-es választáson a párt relatív többséggel ismét győzött: a szavazatok 34,8%-ával és 6.268.593 szavazattal. Kettővel növelte képviselői számát és 12-vel szenátorainak számát. A kormány a Népi Szövetség támogatásával is működött. Az ez évi önkormányzati választásokon 20 tartományi központ önkormányzatát nyerte meg, de jellemzően a vidéki településekét. Az 1980-as katalán elnök választáskor a párt Jordi Pujolt támogatta.
1980. január 16-án lemondott Manuel Clavero Arévalo kulturális miniszter, majd a pártban szerzett negatív tapasztalatai miatt áprilisban kilépett a pártból. Rafael Calvo Ortega munkaügyi és szociális miniszterből a párt főtitkára lett és Leopoldo Calvo-Sotelo második miniszterelnök-helyettes lett.
Suárez lemondása és a spanyol puccs
1981. január 29-én a párton belül elfajuló viszályok miatt Adolfo Suárez lemondott miniszterelnöki tisztségéről, tisztségét a parlamenti ciklus végéig Leopoldo Calvo-Sotelo töltötte be. Suárez tisztségét február 25-éig tartotta meg, február 23-án történt meg a spanyol államcsíny. Ezen a napon 18:23-kor Antonio Tejero a Guardia Civil alezredese 200 fős alakulatával beront a Képviselőház üléstermébe és az elnökre pisztoly szegez és túszul ejtette az ott levő képviselőket.
I. János Károly király február 24-én éjjel beszédet tartott a TVE 1-es csatornáján, amiben kifejtette, hogy ellenzi a puccsot és az alkotmányt védelmezni kell. Rendre utasította a Spanyol Hadsereget és mint a hadsereg főparancsnoka felmentette Jaime Milans del Bosch altábornagyot tisztségéből. A túszejtés délelőtt 10 órakor ért véget és a képviselők elhagyhatták az üléstermet.
A sikertelen hatalomátvételi kísérlet volt az a pont, ami után a párt a politikai megsemmisülés útjára lépett, hiszen a rendkívül heterogén összetételű pártot csak az alkotmány megírása tartotta egyben. A párt népszerűsége rohamosan csökkenni kezdett és az elutasítottsága is széleskörűvé vált, amit még tetézett a növekvő infláció és munkanélküliség valamint az második olajválság miatti gazdasági visszaesés.
1981 novemberében 10 képviselő hagyta ott a pártot, külön pártot alapítva, ami beintegrálódott a Szocialista Munkáspártba. Újabb pártszakadások következtek: a kereszténydemokrata szárny megalkotta saját pártját Népi Demokrata Párt néven, a liberális szárny a Liberális Párttal a jobboldali Népi Szövetséggel kötött választási együttműködést 1982-re.
Választási vereség és felbomlás
1982. október 28-án ismét választásokat tartottak az országban, 79,97%-os részvételi aránnyal. A választáson a Spanyol Szocialista Munkáspárt elsöprő győzelmet aratott: a szavazatok 48,11%-ával 10.127.392 szavazattal abszolút többséget szerzett a párt a Képviselőházban, 202 mandátummal. Az UCD Landelino Lavilla vezetésével a párt hatalmas vereséget szenvedett, 157 mandátumot vesztett és szavazóinak jelentős részét. Csúfos vereségük következtében 1983. február 18-án feloszlatta magát az UCD, parlamenti frakciója 1986-ig fennmaradt.
Az 1983-as spanyolországi önkormányzati választáson az UCD néhai polgármesterei a Népi Szövetség színeiben indultak Burgos, Ciudad Real, Palencia, Pontevedra és Santander esetében, Santa Cruz de Tenerifén és Teruelben függetlenként.
Választási szlogenek
1977: Vote centro - La vía segura a la democracia. (Szavazzon a középre! - A demokráciához vezető biztos út!) 1979: Dicho y hecho - UCD cumple! (A szót tett követte - UCD betartotta ígéreteit!) 1982: Responde. Vota UCD. - UCD. El Centro (A válasz. Szavazzon az UCD-re - UCD. A Közép!)
Választási eredmények Parlamenti választások Választások Szavazatok % Képviselőházi mandátumok Szenátusi mandátumok Kormányzat Listavezető 1977 6,310,391 34.4 Kormánypárt Adolfo Suárez 1979 6,268,593 34.8 Kormánypárt Adolfo Suárez 1982 1,425,093 6.8 Ellenzék Landelino Lavilla
Jegyzetek
Kategória:Spanyolországi pártok