A Szacuma kerámia (薩摩焼, szacuma-jaki) egyfajta japán kerámia, eredetileg Szacuma Tartományból (Kjúsú déli részéről) származik.Ma már két különböző kategóriába sorolható: az eredeti (古薩摩, ko-szacuma), 1600 körül, Szacumában készített sötét színű agyag; és a kifinomultan díszített, exportra gyártott edények (京薩摩, kjó-szacuma) Jellemzőjük a színes zománcfestés, a finoman repedezett máz és a gazdag aranyozás. Az aranyozott polikromatikus mázuknak a nyugati fogyasztók ízléséhez való alkalmazkodása révén a szacuma kerámia a Meidzsi-kor egyik legelismertebb és legjövedelmezőbb exportterméke.
Korai történelme A Szacuma áru pontos származása és korai újítása meglehetősen homályos;Jahn 2004, 107 azonban a legtöbb tudós a 16. század végérePollard 2006, 138 vagy a 17. század elejére datálja a megjelenését. Szacuma régió alkalmas volt az égető kemencék fejlesztésére, mivel hozzáférhetett a helyi agyaghoz, valamint közel volt a Koreai-félszigethez is.Jahn 2004, 86 1597-1598-ban Totojomi Hidejosi Koreába való behatolásának következményeképpen a koreai fazekasokat erőszakkal Japánba vitték, hogy létrehozzák Kjúsú még nem létező kerámiaiparát.Lazar & Syec 2013 Ezek a fazekasok elsősorban Naesirogava és Tateno területén telepedtek le, amik ezáltal a kerámiaipar központjává váltak.
Korai Szacuma kerámia A Genroku-kor első éveiből (1688-1704) származó szacuma cikkeket gyakran "korai szacuma" vagy ko-szacuma néven említik.Sanseido A szacuma legősibb megmaradt példái sötét mázba burkolt, vasban gazdag, sötét agyagból készült kőedények.Bonhams 1790 előtt a darabok nem voltak díszítettek, hanem inkább olyan szerény népi árucikkek voltak, melyeket gyakorlatilag mindennapos használatra terveztek: nagyrészt fausi környezetben, vagy japán teaszertartásokon. Tekintettel arra, hogy "nagyrészt szürke parasztházakban való használatra szánták", a fazekasok gyakran támaszkodtak a tapintható technikákra, például kiemelkedő dombormű, bélyegnyomtatás és agyagfestés, hogy a tárgyakat érdekesebbé tegyék.Dunn 2006, 612
A XIX. század második felében a szacuma kerámiák nagyfokú érdeklődésre és népszerűségre tettek szert a Japánon kívüli országokban. Ez azonban a termelés növekedését, és azzal párhuzamosan a minőség csökkenését eredményezte. A gyűjtők régebbi, finomabb darabokat kerestek, amit tévesen korai Szacuma kerámiának hívtak. Ezek valójában csak jobb minőségű, Meidzsi-kor előtti, tizenkilencedik századi darabok voltak, mint például a Kiotói Avata kerámia,Pollard 2006, 139 de voltak köztük hamisítványok is.
1800–1867 Körülbelül az 1800-as évektől kezdett el népszerűvé válni a brokátfestéses díszítés, valamint a finom vasvörös, fényes kék, kékeszöld, lilás fekete és a gyakran alkalmazott citromsárga színek használata.Gorhan 1971, 81 Egy kissé későbbi újítás során festett aranyozás került a brokátra. A finom elefántcsont alakú darabokat többszínű mázzal vonták be, arannyal festettek rájuk, ezután transzparens kraklés mázzal vonták be.Jahn 2004, 133 A mintákat—legtöbbször könnyű, egyszerű virágminták— nagy mértékben befolyásolták a kiotói kerámiák, valamint Kanó festészeti iskolája, így nagy hangsúlyt fektettek a negatív térre. Ez legfőképp a szacumai fazekasok tizenhetedik századi, Kiotóban tett látogatásának köszönhető.
1867–1885
A japán művészet és kultúra első nagy bemutatója Nyugaton 1867-ben volt az 1876-os párizsi világkiállításon , és a szacuma termékek is megjelentek a bemutatott termékek között.Munsterberg 1983, 38 A régió kormányzója, a daimjó korán megértette a nyugati kereskedelmi kapcsolat gazdasági presztízsét és politikai előnyeit.Jahn 2004, 46 Annak érdekében, Nagy-Britannia fenntartsa kapcsolatát a Szacumával, támogatta a daimjót az 1868-as lázadásban a sógunátus ellen.Jahn 2004, 48 A párizsi kiállításon Szacuma kerámiatermékei, lakktermékek, fa, teaszertartás eszközök, bambusz fonás és textíliák kerültek bemutatásra.
A szacuma termékek 1867-es kiállítás utáni népszerűségét követőenA London newspaper review of the exhibition praises a Satsuma piece for its "soft ivory glaze, with minute waving lines and admirably realistic flowers." (Pollard 2006, 139) valamint Audsley és Bowes' Keramic Art of Japan (1875) című...ban 1875-benvaló megemlítése után a Boku Szeikan és Csin Dzsukan által vezetett két nagy műhelyhez (melyek ezeket a darabokat készítették) többen is csatlakoztak Japánban. A “szacuma” kifejezés mára már nem egy földrajzi jelölésnek minősül, hanem külső jegyeket kezdett el közvetíteni.Jahn 2004, 134 1873-ra a szacumai, mázazott kőedényekre specializálódott műhelyek Kóbe és Jokohama területén felvirágoztak. Az olyan helyeken, mint Kutani, Kiotó és Tokió, a műhelyek saját helyeket alakítottak ki. Az 1890-es évek elejétől az 1920-as évekig több mint húsz szacuma termékeket készítő "ecuke" gyár alakult ki, valamint számos kicsi, független stúdió is, amelyek kiváló minőségű darabokat készítettek.Nilsson
Annak érdekében, hogy betörjön a növekvő külföldi piacra, a gyártók a "nikiside" szacuma modellt alkalmazták. Az export által kialakult stílus a külföldi ízlés esztétikumait tükrözte. A tételeket a millefleur-szerű "virágcsokor" (花 詰 hanazume) mintázattal vagy "kitöltött festéssel" (塗 り つ ぶ し nuritsubushi) borították, egészen a horror vacui szintjéig. Tipikusan "furcsa" szimbólumokkal díszítették, mint a pagodák, összecsukható legyezők vagy nők kimonókban.Wilson 2005, 173 A darabok továbbra is virág- és madártanulmányokra utaltak, de a vallási, mitológiai, tájképi és műfaji jelenetek is nőttek.
1885–1930 Az 1880-as évek közepén számos japán terméknek – köztük a szacuma árunak – csökkent az exportja, amely részben a tömegtermelésnek és a minőségi értékcsökkenésnek köszönhető. Az 1890-es évek elején a kritikusok és a gyűjtők degradálták a mai szacuma árut. Az 1893-as Chicagói Kolumbiai Kiállításon negatívan fogadták, de a XX. században népszerű export áru maradt, és a Meidzsi időszakban gyakorlatilag a japán kerámia szinonímájává vált. A szacuma árucikkeket a modern korszakban tömegesen gyártották, bár a minőség addig a pontig romlott, amíg elveszítette a fogyasztók érdeklődését.Jahn 2004, 132
Kritika A kritikusok és a gyűjtők reakciója a tömeggyártású szacuma árucikkekre nagymértékben negatív volt. Gisela Jahn művészettörténész szerint "a kerámiák semelyik másik fajtájával kapcsolatban nem fordultak ekkora szélsőségekhez a japánok azért, hogy a nyugati ízléshez alkalmazkodjanak, és ezáltal a tömeggyártás hátrányos hatásait sem mutatták ilyen mértékben." Jahn 2004, 144 Az olcsó, népszerű tárgyak előállítása érdekében a szacuma árucikkek "túlzsúfoltak", "sötétek" és "csillogók" lettek.Miller 2008 Soha nem volt belföldi kereslet ezekre a darabokra, melyet általában "a japán hagyományok árulásának" tekintettek.Jahn 2004, 145 A komoly külföldi műgyűjtők is hátat fordítottak ezeknek az export termékeknek, és olyanokkal jellemezték ezeket a tárgyakat, mint "durva, amelyet durvára repedt mázzal borított, amelyben a felgyülemlett földpáz gyakran elszíneződött lerakódásokat eredményezett, amelyek a technikai készség és minőség gyengülését jelenthetik"Captain Francis Brinkley quoted in Jahn 2004, 144
Típusok
A "nisikide" és az exportáru-típusok mellett a szacuma árucikkeknek különböző kategóriái vannak, mindegyikük különálló esztétikai tulajdonságokkal rendelkezik: Siro szacuma: fehér mázas; eredetileg csak a daimjó háztartásában létezett Kuro szacuma: fekete színű, sötét fedőmázzal Dzsakacu: kék, sárga és fekete mázak keveréke, fehér fedőmázzal. A felületén gyöngymáz hatású effekt jön létreGorhan 1971, 83 Szunkoroku szacuma: a régebbi darabok a thai Sawankhalok kerámiák alapján készültek a tizenharmadik században, barna geometrikus elemekkel díszítettéks Misima szacuma: agyag, világoskék és szürkéskék mázzal, mélyített, karcolt geometrikus minzázattal, transzparens fedőmázzal bevonvaOld Satsuma 1888, 45 Kék-fehér szacuma: a tizenkilencedik század első évtizedeiben volt jellemző; nagy méretű termékek, kínai kerámiák mintájára készült dekorációbal, amelyek gyakran tájképek voltakGorhan 1971, 84 Goszu kék szacuma: limitált példányszámban gyártották Kiotóban, a tizenkilencedik század közepén; az edények kobalt vagy aszbolit ásványokat tartalmazó fedő, vagy alsó mázas darabok, amelyek az égetés során kékes árnyalatot, és ezáltal élénkebb képet adnak a festett díszítéseknek
Művészek A XIX. század végén és a huszadik század elején nem minden termelő áldozta fel a minőséget, a nagyobb export érdekében. A meidzsi és a taisó-időszak néhány kiemelkedő művésze: IX.Taizan Jóhei [帯山与兵衛 (9代)] (1856–1922) A Taizan fazekasok első generációja 1673 és 1680 között dolgozott. A család teáskészletekre specializálódott, valamint kék mázas, szeladon mázas porcelánokhoz és kerámiákhoz. A jól ismert és fontos kiotói gyártó, VIII. Taizan 1872-ben kezdte termékeit exportálni IV. Kinkózannal együtt. A cég neve Obi-ya volt. (A tai az obi karakter másik olvasata). A Taizan-kemence 1894 környékén bezár. 1895-ben és 1901-ben feljegyzések szerint Taizan még mindig "viszonylag kis léptékben" dolgozik. 1922-ben meghalt a XI. Taizan Jóhei, amely úgy tűnt, hogy véget vetett a termelésnek.
VI. Kinkózan Szóbei [錦光山宗兵衛 (6代)] (1824–1884), VII.Kinkózan Szóbei [錦光山宗兵衛 (7代)] (1867–1927) A Kinkózan család 1645-től 1927-ig volt aktív, majd a gyár bezárt. 1875 körül Kobayashi Sobei (1824-84) (IV.Kinkózan) elkezdte exportálni termékeit a kiotói VIII.Taizan gyártóval együtt. A piac különösen Amerika volt. Fő termelési időszakuk 1875-1927 között volt V.Kinkózan vezetésével (1868-1927). A technikailag kifinomult Kinkózan családi termékek nem valódi szacumák, hanem avata-kjói-jaki-nak nevezett, szacumához hasonló kerámiák.
Itó Tózan [伊東陶山] (1846–1920) Jabu Meizan [藪明山] (1853–1934) Csin Dzsukan XII [沈寿官] (1835–1906) Mijagava Kózan (Makuzu) [宮川香山] (1842–1916) Szeikozan [精巧山] Rjozan [亮山] Ezeknek a művészeknek nagy része "ecuke" műhelyeket hozott létre 1880 körül, Most of these artists set up etsuke workshops around 1880. Bár ők is exportáltak, a jó minőségű darabok bizonyították, hogy a hagyományhoz akarnak visszatérni.Jahn 2004, 146–147 A képek festéséhez gyakran irodalmi klasszikusokból, hősi legendákból merítettek ihletet, vagy a Meidzsi előtti Kiotó hétköznapi életének jellemzőit vették alapul.Jahn 2004, 149
Jelölések Amíg a régebbi Japán kerámiákon legtöbbször nem található semmilyen pecsét vagy aláírás, addig 1870 után készült termékeken már fellelhetők a különböző, művészekre utaló jelölések.Jahn 2004, 108
Simazu címer A szacuma áruk egy része – korától vagy eredetiségétől függetlenül – a Szacumában uralkodó Simazu klánnak a címerét viseli, ami egy vörös keresztet egy vörös körben ábrázol. Ezek a címerek -szinte kivétel nélkül- a pecsétek és aláírások felett helyezkednek el. Míg a jelkép eredetileg Szacuma tartomány és a Simazu klán a termékek gyártásához való közvetlen kapcsolatára utalt, a tömeggyártás és az export korában a címer már egyszerűen csak marketing eszközzé vált. Minden valódi darab kézzel festett, nem pedig bélyegzett vagy géppel nyomtatott, bár a kézi festés sem garantálja teljesen a legitimitást.
Szacuma "Szacuma" vagy "szacuma-jaki" néha festve, néha pecsételt formában található meg a Simazu címer alatt. A jelzés írható kandzsi írásjegyekkel, hiragana karakterekkel valamint a latin ábécével.
Dai Nippon A „Dai Nippon” (大日本 ’Nagy Japán’) jelzést a Meidzsi-kor (1868–1912) alatt használták a tárgyak jelölésére. Ezt a termékek származási helyének jelölése miatt alkalmazták, a nacionalizmus kezdeti kialakulásának hatására. Ezek a karakterek gyakran rögtön a gyártó védjegyének jobb oldalán jelennek meg.
Műhelyek/stúdiók Csósúzan: kiotói műhely, a kései Meidzsi-korban működött, sárkányárukra specializálódtak Fuzan: Meidzsi-kori műhely Gjózan: kiotói műhely; Meidzsi-korban működött Kinkózan: Kinkózan Szóbei által vezetett, 1645–1927 között aktív fazekasműhely; 1875-től rengeteget exportált, legfőképp Amerikába, ezáltal a szacuma exportáruk legnagyobb termelője