Személynév

A személynevek közé az egyénnevek, a vezetéknevek, a becenevek, a ragadványnevek, az álnevek, egyes nyelvekben az apai nevek Russian Names (Orosz nevek). RusslandJournal.de (Hozzáférés: 2022. március 10.). tartoznak. A személynevekkel foglalkozó nyelvészeti tudományág az antroponímia, ami a maga részéről a nevezéktan, névadástan (onomasztika) része.

A személynevek a nyelv legősibb elemei közé tartoznak. A nyelvi kommunikáció szüksége, és nyelven kívüli, társadalmi tényezők hívták őket életre.

Keletkezésük

A személynevek keletkezhetnek közszavakból, ez a tulajdonnevesülés vagy tulajdonnévvé válás. Például a vadász közszóból a Vadász családnév keletkezett. Egyéb személynevek keletkezhetnek például helynevekből is. Ilyen az Erdélyi (< Erdély) családnév. Fordítva is megtörténhet, hogy a személynevekből közszavak jönnek létre, ezt hívjuk köznevesülésnek. Ilyen például a röntgen szó, amely eredetileg Wilhelm Röntgen vezetékneve.Király 2007: 609.

Keletkezésük, változásuk és kihalásuk folyamatát ugyanazok a tényezők befolyásolják, mint a közszavaknál, de a külső, nem nyelvi tényezők nagy befolyással bírnak rájuk.

Társadalmilag, történelmileg meghatározottak. A művelődéstörténeti hatások jelentős változásokat idéznek elő esetükben.Király 2007: 607.

Történetük

Egyénnevek

Az egyénnevek eredet szerint lehetnek magyarok, illetve idegen eredetűek, azaz jövevénynevek.

Az ősmagyar korban az egyelemű névadás a kizárólagos forma. A világi névadás volt a jellemző. Ezek a nevek nem öröklődtek, és a születéskor kapott név csak ritkán maradt meg az egyén egész életére. A névcserék ebben a korban általánosak lehettek. A személyek nevei változtak, és előfordulhatott a többnevűség is, amikor az egyének a régi és új nevüket egyszerre használták. A megnevezés a megkülönböztetésre, a megszólításra és a kollektív érintkezésre szolgált.

A Kárpát-medencébe érkező magyarság egyelemű személyneveket viselt, amelyek általában az illető személy sajátos adottságaira, egyéni körülményeire (testi tulajdonságok, rokoni viszonyok, totemisztikus kapcsolatok, jellemnevek, tiszteleti nevek, gúnynevek) utaltak. Ez a névadási gyakorlat a kereszténység felvétele utáni első évszázadokban is domináns maradt, és az egyház által adott nevek (keresztnevek) mellett vagy helyett használatban maradt. Ajtony vezérnek például valószínűleg János volt a kereszténységben felvett neve, de ez feledésbe merült.

A névadás utalhatott a születés körülményeire (milyen napon született, hányadik gyerek), kívánság- vagy predesztinációs nevek lehettek (ezek általában belső tulajdonságra utaltak), lehettek leíró nevek, amelyek külső tulajdonságra utaltak. Óvóneveket is kaphattak, ami azon a hiedelmen alapult, hogy segítségükkel a névadók megtéveszthetik a rossz szellemeket. Gyakori volt a Ioannes Nepomucenus, nepomuki Szent János védőszentként való megjelenése. Ez aztán egybeolvadt a személynével. Ezek lehettek elrejtő vagy letagadó nevek, amellyel a gyermek létét próbálták titkolni, hogy a rossz szellem ne is keresse. Lehettek csúnya vagy rossz jelentésű szavakból alkotott nevek, amelyekkel próbálták elérni, hogy a rossz szellemnek ne is legyen indoka keresni a gyermeket.

A középmagyar korban a nem keresztény nevek szinte teljesen kiszorultak a használatból, legfeljebb bibliai neveket használtak (Ábrahám, Emánuel, Izsák, Jakab, Mózes, Sámuel, Dorottya, Eszter, Rebeka). A protestáns egyház próbált lazítani ezen a szokáson, de csak kis mértékben tudták befolyásolni a névválasztást. Szabadabban lehetett választani a névanyagból, de ez nem hozott nagyobb változatosságot, inkább az elszürküléshez vezetett. A legjellegzetesebb férfinevek a János és az István. Az ősmagyar kori nevek nem szorultak ki teljesen a névanyagból, ilyen például a Farkas. A női nevek megterheltsége még nagyobb, mint a férfiaké, hiszen kevesebb női név található a martirológiumban. A gyakori nevek az Erzsébet, Katalin és Anna.Hajdú 2003: 347-371.

A 18. századtól a romantika és a nemzeti törekvések hatására új neveket kezdtek képezni különböző módokon. Az írói névadás is jelentős volt ebben a korban. Más népektől vettek át neveket (Klaudia, Gertrúd), szóképzéssel alkottak neveket egy már meglévő névből (György > Györe, Györk, Györke), idegen végződésekkel képeztek neveket (Barbara > Barbiána), azonos tövű férfi és női neveket (Árpád – Árpádina), összetett névalakokat (Kisanna, Annavirág). Ezenkívül szórövidüléssel, csonkulással és mozaiknevek alkotásával is jöttek létre új nevek. Ismét divatba jöttek az ősmagyar vagy annak vélt nevek (Árpád, Csaba, Emese stb.). Sok ekkori nevünket az írók, költők találtak ki, és hoztak divatba (Tünde, Tímea stb.). Akkor lett jellemző, hogy könyvekből vett neveket adnak,Fercsik – Raátz 2009: 13-18. amely jelenség utólag kiterjedt a filmekre és a tévésorozatokra (ld. Anakin, Frodó stb.).

A legjelentősebb későbbi változás a keresztnévadás szabályozása, amely 1895-ben az állami anyakönyvezés bevezetésével kezdődött. Ez két aspektusban szabályozza a névadást: a névviselő nemének megfelelő nevet kell adni, illetve az idegen neveket magyar helyesírással kell anyakönyvezni.

Különösen vallásos családoknál spanyol mintára megjelentek a sok keresztnevet viselő személyek. Ezt a XXI. században a levéltári törvény úgy szabályozta, hogy senki sem viselhet kettőnél több személynevet.

Vezetéknevek

Nyelvtől függően a vezetéknevek lehetnek olyanok, amelyek öröklődnek, és olyanok amelyek nem. Az öröklődők családnevek.

A magyar nyelvben

Családnévnek akkor nevezünk egy névtípust, ha valóban családot jelöl, az egész család, felmenők és leszármazottak viselik, vagyis öröklődik. Az öröklődés előtt az egyén neve mellett álló kiegészítés meghatározására a szakirodalomban több szakkifejezés is előfordul, például másodlagos név vagy másodlagos névelem, körülírás, meghatározó körülírás, közelebbi meghatározás. A családnevek legfontosabb tulajdonsága, hogy öröklődnek, apáról gyermekre szállnak, és így a leszármazást jelölik.

A családnevek előzményei, a megkülönböztető névelemek a 13. században jelentkeztek először a forrásainkban.

A kialakulásukban nagyon sok tényező játszhatott szerepet. A nyugati hatások, illetve a belső, társadalmi osztálytagozódás, de magának az egyelemű névadásnak a fokozatos elszürkülése is a családnevek kialakulásához vezetett. Jogi szempontból az adóösszeírásokban, örökösödési ügyekben nem volt elhanyagolható a pontos megnevezés. Így a 13. századra már sokszor a rokonsági viszonyokat is odaírták (1211: filius sacerdotis Helie, Martinius; 1267: Iuan dicto Feketev; 1290: Stephanus Kuun dictus), de ez még nem egyenlő a kételemű névadással, hiszen ez az elem pontosítást, körülírást szolgál, és nem öröklődik. Ezekben a körülírásokban latinos alakban megtalálható vagy az apa neve filius szerkezettel, vagy helységnév, vagy nemzetségnév.Hajdú 2003: 733-737.

A 15. század körül a főúri-köznemesi rétegben bontakozik ki a kételemű névadás. Ez már öröklődik, így innentől számíthatjuk a családnevek kialakulását. A jobbágyoknál és a polgárságnál még az egyelemű nevek találhatóak meg. A kételemű nevek célja a pontos meghatározás. Ez a másodlagos név lehetett az apa egyelemű neve, nemzetségnév és világi névadáson alapuló név is. A 15. század elejére kezd megszilárdulni az öröklődő családnevek rendszere, viszont még nem állapodtak meg, és rendszeresen, gyakran változtak.Benkő 1949: 2-23.

Jelentésük szerint lehetnek apanévi, helynévi eredetű, népre utaló, társadalmi helyzetre, foglalkozásra, valahová való tartozásra, külső-belső tulajdonságra utaló családnevek.

Az újmagyar kortól a természetes keletkezési módok mellett a mesterséges családnévalkotás is szerepet kapott. Ez a jelenség II. József 1787-es rendeletekor kezdődött.

Névváltoztatás

A családnév megváltoztatása kezdetben meglehetősen önkényes volt. A XIX. század közepétől belügyminiszteri hatáskörbe került, és a névváltoztatás tényét hivatalos közlönyben közzé kellett és kell tenni, úgy, hogy arról bárki tudomást szerezhessen. Ez leginkább a német nyelvű családneveknél fordult elő, de szláv családneveket is gyakran magyarosítottak. Például a Tudományos Akadémia titkára Franciscus Carolus Josephus Schedl felvette a Toldi Ferenc nevet. A választott név kezdőbetűje általában azonos lett az eredeti név kezdőbetűjével. A polgári átalakulás korában (a kiegyezés után) jellemző volt a zsidó családnevek megváltoztatása, sokszor tükörfordítás formájában (például Klein-ből Kiss lett).

Egyéb nyelvekben

Egyes nyelvekben vannak rájuk jellemző vezetéknevek, esetleg nem jellegzeteseken kívül.

Például az orosz nyelvben jellegzetesek az -ov/-ev és -in végződésű vezetéknevek. Ilyeneket hímnemű személyek viselnek, és nőneműek esetében grammatikai nőnemben egyeztetik őket az egyénnévvel -ova/-eva, illetve -ina alakban. Példák: Ivanov(a), Dmitrijev(a), Nyikityin(a). Nemcsak egyénnevekből, mint ezek, hanem más, sokféle természetű szavakból képzett vezetéknevek is vannak. Ezek a képzők köznevek esetében tulajdonviszonyt kifejezők, a birtokoshoz adják őket hozzá. Például Anna Ivanova jelentése ’Ivan Annája’.

Egy másik nyelvben, a románban jellegzetesek az -escu végződésű vezetéknevek, bár nem túlnyomó gyakoriságúak. Melléknév-képzőről van szó, amelyet főleg keresztnevekhez adnak hozzá, pl. Constantinescu. Van vezetéknévként használt változatlan alakú egyénnév is, amely eredetileg a személy egyik felmenője apjának az egyénneve volt, pl. Ion Gheorghe. Előfordulnak kéttagú vezetéknevek is, amelyekben a második tag rendszerint egy helységnév, pl. Dumitrescu-Iași.Bidu-Vrănceanu 1997: 58.

Egyes vezetékneveknek több, egyidőben létező különböző alakja is lehet, mivel ugyanabból az etimonból fejlődtek ki, de a nyelvterület különböző régióiban. Ilyenek például a francia nyelvben a latin faber ’kovács’ szóból származó Fèvre, Favre, Fabre és Faure névalakok.Dubois 2002: 38-39.

Egyes nyelvekben a vezetéknév nem családnév is. Ilyen például az izlandi nyelv. Hagyományosan a vezetéknév az apa, esetleg az anya egyénneve birtokos esetben, amelyhez hozzáadják második tagként a son, illetve dóttir szót. Például ha valaki teljes neve Jón Einarsson, és van egy Ólafur keresztnevű fia, ennek teljes neve Ólafur Jónsson, szó szerint ’Ólafur Jón fia’. Ha van egy Sigríður nevű lánya, akkor ennek teljes neve Sigríður Jónsdóttir, szó szerint ’Sigríður Jón lánya’. Ez a névszerkezet törvénybe van iktatva. Information on Icelandic Surnames (Információk az izlandi vezetéknevekről). Igazság- és egyházügyi minisztérium, 2002. január 22 (Hozzáférés: 2022. március 10.)

Házassági nevek A nők nevét kezdettől fogva egy vagy több férfirokonukhoz viszonyítva jegyezték fel, ezért nem meglepő, hogy a nőket házasságkötésük után a férjük családnevével jelölték meg. Az ómagyar kor végére kialakul a -né asszonynévképző. A megnevezés sosem volt egységes: a Kovács Józsefné típus mellett számos más variáció is ismeretes. 1895-től a hivatalos forma a Kovács Józsefné típus, de az évek folyamán folyamatosan bővítették, így 2004 óta hatféle változat választható. (1. Kovács Józsefné, 2. Kovács Józsefné Szabó Ilona, 3. Kovácsné Szabó Ilona, 4. Kovács Ilona, 5. Szabó Ilona, 6. Kovács-Szabó vagy Szabó-Kovács Ilona.) A legfőbb újítás pedig, hogy a férj is felveheti a felesége családnevét. Így az „asszonynév” kifejezés helyett a „házassági név”, a „leánykori név” helyett pedig a „születési név” használatos.2013. évi V. törvény a Polgári Törvénykönyvről. 4 fejezet, 4:27 § (Hozzáférés: 2022. március 10.).

Becenevek A becenév minden olyan megszólító vagy emlegető névformát magába foglal, amelynek a célja a kedveskedés, becézés. Ide tartoznak a Baba, Cica, Öcsike stb. nevek, de nem tartoznak ide a Julcsa, Pista, Jóska stb. nevek, mert ezek nem hordoznak gyöngéd, becéző jelleget. A mai használat szerint minden olyan névforma, amely a keresztnév bármilyen alakváltozata, függetlenül a funkciótól és használattól. Az ómagyar korhoz képest a becéző képzők száma, illetve produktivitása jelentősen csökkent.