Szent István Király Múzeum

A Szent István Király Múzeum egy megyei hatókörű székesfehérvári múzeum, mely milliós darabszámú műtárgygyűjteményével Magyarország második legnagyobb múzeuma.

Története bélyeg|264px|A múzeum főépületének főbejárata a felújítás (2020 tavaszától 2022 márciusáig tartott) előtt Központi, igazgatósági épületét eredetileg az 1740-es években emelték a jezsuiták, majd a pálosok, később a ciszterciek rendháza volt. Az 1873-ban alakult Fejérvármegyei és Székesfehérvár Városi Történeti és Régészeti Egylet jogutódaként jött létre. 1963-tól Fejér Megyei Múzeumok Igazgatóságaként, 2013-tól megyei hatókörű városi múzeumként működik. Akkor Székesfehérvár Megyei Jogú Város fenntartásába kerültek a fehérvári egységek, s azóta – eredeti nevét visszakapva – megyei hatókörű városi múzeumként működik.

A múzeumról A Szent István Király Múzeum városi kiállítóhelyei a legszebb történelmi épületekben kaptak helyet. A múzeum négy tudományterület leletanyagait gyűjti, rendszerezi, kutatja és mutatja be az érdeklődő látogatóknak. Küldetése a régészet, a néprajz, a képző- és iparművészet, a helytörténet tárgyi és szellemi örökségének gyűjtése, feldolgozása, kutatása, konzerválása, megőrzése és bemutatása. A múzeum kitűzött célja, hogy a múlt emlékeit, az abból kibomló ismereteket, a jelenben folyamatosan életre keltő művészetet oly módon tárja a látogatók elé, hogy az számukra izgalmas, érthető, élvezhető “időutazást” jelentsen, s hozzájáruljon jelenünk árnyaltabb megértéséhez.

Kiállítóhelyei Szent István Király Múzeum – Rendház (8000 Székesfehérvár, Fő u. 6.) Budenz-ház – Ybl-gyűjtemény (8000 Székesfehérvár, Arany János u. 12.) https://szikm.hu/kiallitohelyek/budenz-haz Csók István Képtár (8000 Székesfehérvár, Bartók Béla tér 1.) Fekete Sas Patikamúzeum (8000 Székesfehérvár, Fő u. 5.) Gorsium Régészeti Park és Szabadtéri Múzeum (8121 Tác), https://www.gorsium.org/ Hetedhét Játékmúzeum (8000 Székesfehérvár, Oskola u. 2–4.) Koronázó Bazilika Nemzeti Emlékhely Látogatóközpont (8000 Székesfehérvár, Fő u. 5.) Országzászló téri kiállítóhely (8000 Székesfehérvár, Országzászló tér 3.) Nemzeti Emlékhely – Középkori Romkert (8000 Székesfehérvár, Koronázó tér 1.) Palotavárosi kiállítóhely – "Palotavárosi Skanzen" (8000 Székesfehérvár, Rác utca 11.) Palotavárosi emlékek – Székesfehérvár-Palotaváros története és néprajza Pelikán Galéria (8000 Székesfehérvár, Kossuth Lajos u. 15.) Új Magyar Képtár (8000 Székesfehérvár, Megyeház u. 17.) Városi Képtár - Deák Gyűjtemény (8000 Székesfehérvár, Oskola u. 10.)

Az első lépések a múzeum felé vezető úton

Székesfehérvárt, a kiegyezés után, a történelmi múlt iránt fellángolt romantikus lelkesedés időszakában nem volt nehéz híveket, támogatókat találni a helyi történelem ápolására. Nemcsak Szent István, Nagy Lajos, Mátyás király sírjai, a városhoz kapcsolódó országos események játszottak ebben szerepet, de Henszlmann Imre ásatásai is, amelyek történelmünk egyik legfontosabb emlékének, a királyi bazilikának maradványait tárták fel.

Rövid, lelkes előkészületek után a Fejér megyei és Székesfehérvár Városi Történelmi és Régészeti Egylet 1873. október 27-én tartotta alakuló közgyűlését. A társulat ekkor 137 tagot tartott nyilván, megyei főnemeseket, tekintélyes polgárokat, közéleti személyiségeket, püspököket, a klérus számottevő tagjait, köztük Rónay Jácint püspök, Czobor Béla egyetemi tanár, Károly János. Az elért eredmények azonban csak két rövid periódushoz fűződtek, az 1873-85. és 1892-93. évekhez, amikor lelkes és segítőkész főispán állt a megye élén.

Marosi, a Múzeum alapító

A századfordulótól az Egyletből már csak gyűjteménye maradt fenn. A múzeumügy akkor éledt újjá a megyében és a városban, amikor 1909 őszén Marosi Arnold cisztercita tanárt Pécsről, ahol újjászervezte a városi múzeumot, Székesfehérvárra helyezték. Marosi szinte néhány hét alatt mindenkit meggyőzött arról, hogy Fejér megye és Székesfehérvár nem létezhet tovább múzeum nélkül, amely egy évvel később, 1911. május 14-én meg is nyílt az Iskola utca 16. számú házban bérelt helyiségekben. A későbbiekben soha meg nem közelíthető anyagi feltételek intenzív múzeumi tevékenységet tettek lehetővé.

Marosi az 1910 és 1939 elején bekövetkezett halála között eltelt időben számtalan leletmentést végzett, amelyek közül kiemelkedő a pákozdi hatalmas bronzkori földvár, az első táci ásatások, a csákvári késő római temető, a nagy csákberényi és az előszállási avar kori temetőkben végzett kutatások. Ő kezdeményezte a székesfehérvári bazilika új ásatását is az 1936-38. években. Ő vetette meg a múzeum néprajzi, várostörténeti, antropológiai és természettudományi gyűjteményét is. E tevékenységét tudományos és népszerű cikkekkel, az 1931-39 között rendszeresen megjelenő Székesfehérvári Szemle kiadásával, előadások tartásával tette teljessé.

Fitz Jenő és a jövő múzeuma

Marosi halálával véget ért a Múzeumegyesület támogatásával működő múzeum virágkora.

A háború, a front háromszoros váltása a múzeumépületben jelentős károkat okozott, a gyűjtemények azonban sértetlenek maradtak. 1949-ben, a “fordulat évét” követően a Magyar Nemzeti Múzeum igazgatótanácsa Fitz Jenőt helyezte át, a néhány évig Fehérváron igazgató Fülep Ferenc utódaként Székesfehérvárra. Fitz Jenő négy évtizedes igazgatói működése alatt alakult ki a mai megyei múzeumi szervezet: tudományos osztályok, könyvtár, kiállítóhelyek, műhelyek, s vált az István Király Múzeum a hazai muzeológia egyik meghatározó helyszínévé, s nemzetközileg is ismertté. A központi támogatás korszerű raktárak kialakítását, nyilvántartás bevezetését tette lehetővé, és fedezte az egyre szaporodó leletmentések költségeit. A kutatói létszám 1956-ig három főre emelkedett: két régész mellett egy néprajzos tevékenykedett a megyében.

A nemzetközi rangú intézmény

A múzeumi kiadványok újjáteremtése egy ajándékba kapott sokszorosítógéppel indult meg, az első katalógusok, tudományos kiadványok, népszerűsítő füzetek megjelentetése mellett kísérlet történt a Székesfehérvári Szemle felújítására is. 1955-ben megalakult a Múzeum Baráti Kör, ennek támogatása lehetővé tette a kiadványok nyomdai előállítását az István Király Múzeum Közleményei sorozataiban. A múzeumban folyó tudományos munkát elismerve, minisztériumi támogatással, 1960-ban megindulhatott a múzeum tudományos évkönyvének, az Alba Regia-nak kiadása. Az évkönyv kezdettől fogva német, francia, angol és olasz nyelven közölt tanulmányokat. Ez nemzetközi rangú intézménnyé tette a múzeumot, a külföldön is számon tartott magyar periodikák egyikévé az évkönyvet.

Múzeumbővítés a hatvanas években

Az 1962-ben a vidéki múzeumok megyei szervezetekbe vonva a megyei tanácsok hatáskörébe kerültek. Fejér megyében az István Király Múzeum mellett a dunaújvárosi Intercisa Múzeum és egy sor vidéki emlékház, kiállítás (Gárdony, Kápolnásnyék, Martonvásár, Vál, Csákvár, Cece, Sukoró, Szabadbattyán, Pákozd, Füle) lett a megyei szervezet a Fejér Megyei Múzeumok Igazgatósága része. A tanácsosítás előnyei a korszak első felében jelentkeztek. Többszörösére nőtt a költségvetés, a szervezet létszáma, a tudományos és a kulturális tevékenység. A megváltozott feltételek hosszú távú igényes programok megszervezését és végrehajtását tették lehetővé. Gorsium több évtizedes kutatása mellett jelentős ásatási programok bontakoztak ki.

A tudományos tevékenység mellett a múzeum másik erőssége a kiállítási program lett. Az indítást a Csontváry-kiállítás adta. Az országos figyelem tette lehetővé, hogy további, hasonló érdeklődésre számító kiállítás-sorozatok és rendezvények indulhassanak meg, és évtizedeken át országos közönséget vonzanak. Az egyik fontos sorozat a századfordulótól kezdődően a magyar képzőművészet főbb állomásait mutatta be, hozzá csatlakozó kamara-kiállításokkal, előadásokkal, hangversenyekkel.

A néprajzi sorozat, a Néprajzi Múzeummal közösen, kiemelkedő jelentőségű témakörökből adott bemutatókat. A negyedik nagy sorozat régészeti és történeti témákból adott országos – római viszonylatban pannóniai – áttekintést.

A kiállítások mellett a múzeumi közművelődésnek számos magas színvonalú formája alakult ki, előadás-sorozatok, hangversenyek, a gorsiumi nyári játékok.

Egymillió tárgy

A megyei múzeum gyűjteménye a 80-as évek elején meghaladta az egymillió tárgyat, ezzel az ország három legnagyobb gyűjteményének egyike lett. Székesfehérvárott a régi múzeumépület mellett számos új létesítmény – a Csók István Képtár, a Budenz-ház,

a Fekete Sas Patika, a Schaár-gyűjtemény, a Várostörténeti Múzeum, a Palotavárosi Skanzen – gyarapította a kiállítási felületeket. Nagyobb arányú bővítést jelentett az egykori jezsuita rendház birtokba vétele.

Az épület földszinti folyosóján lehetőség nyílt a római kőtár bemutatására, az emeleten új régészeti kiállítás készült, amely AZ ÉV EURÓPAI MÚZEUMA-díj KÜLÖNDÍJÁT (EUROPEAN MUSEUM OF THE YEARS AWARD – SPECIAL COMMENDATION 1993) nyerte el 1993-ban.

Szent István Király Múzeum – Rendház (főépület) története A mai Fő utca – Szt. János köz – Oskola utca által határolt telken 1688-ban a török minaretes templomot és a hozzá kapcsolódó épületet használták és lakták. Az új templomot és a hozzá csatlakozó rendházat két lépcsőben építették 1742 és 1756 között, valószínűleg a martin Wittwer köréhez tartozó Paul Hatzinger tervei szerint. A szétoszlatott jezsuitáktól 1777-ben pálos atyák vették át a templomot, rendházat és a csatlakozó gimnáziumot. 1786-ban azonban ők is a feloszlatás sorsára jutottak. A rendház épülete a katonaság birtokába került, s eleinte raktárnak, később pedig – a napóleoni háborúk idején – kórház céljára használták. 1813-ban a ciszter rend kapta birtokába a templomot, a rendházat és a gimnáziumot. A szerzetesrendek 1950-ben bekövetkezett feloszlatása után a rendházban középiskolás diákotthont nyitottak.

Az egykori refektóriumban és az első emeletre vezető főlépcsőházban rokokó stukkók láthatók. A második emeletre vezető lépcsőházat a Szűz Máriához könyörgő loretói litánia, 1768-ban készült freskóábrázolása ékesíti. Az épület rekonstrukciója és múzeummá alakítása 1978-ban indult, a faliképek restaurálását 1981–84 között végezték.

A Szent István Király Múzeum adminisztratív központjául és főépületéül szolgáló, szabálytalan T alaprajzú, kétemeletes barokk stílusú ún. Rendház 1978-ban került az intézmény kezelésébe. Nevét annak köszönheti, hogy jezsuita rendháznak épült. Noha többször átalakították és bővítették, egyes részei, így például a ma szolgálati bejáratként funkcionáló kapu és annak ajtaja, építéskoriak. Több helyiségét 18. századi stukkódísz ékesíti, ennek legszebb példái a főlépcsőházban és a díszteremben láthatóak. Mindezeken túl a főlépcsőházat a lorettói litánia szövegét megidéző freskó dísziti, melynek alkotója vélhetően a székesfehérvári Nepomuki Szent János templom freskóit készítő Franz Sambachot segítő jezsuita fráter, Anton Werle vagy Johann Magis lehetett. Az épület nagyobb részt még mindig őrzi eredeti funkciójából fakadó belső elrendezését. 2020–2022 között került sor az épület teljes körű felújítására és korszerűsítésére, melynek köszönhetően az akadálymentesített épület egy modern fogadócsarnokkal bővült.

Régészeti gyűjtemény

A gyűjtemény megalapozása A Szent István Király Múzeum Régészeti gyűjteménye az ország egyik legnagyobb gyűjteménye, mely jelenleg több mint 3 millió tárgyból áll.

Marosi Arnold nevéhez fűződik a a múzeum régészeti gyűjteményének megalapozása, aki 1910-ben a Fejér Vármegyei és Székesfehérvári Múzeumegyesület alapítását követően, a megalakuló múzeum részére átvette az 1873-ban létrejött Fejér vármegyei és Székesfehérvári Történelmi és Régészeti Egylet gyűjteményét, melyben jelentős mennyiségű régészeti leletanyag is szerepelt.

Marosi A. 1910 – 1920 között a gyűjtemény gyarapításával, a tárgyak begyűjtésével foglalkozott, majd 1920 után haláláig Székesfehérvár és Fejér vármegye múltjának kutatását elősegítő régészeti feltárások, leletmentések megvalósítása állt munkásságának középpontjában.

Kiemelkedő lelőhelyek