A Carnarói Olasz Kormányzóság () önhatalmúlag kikiáltott állam volt Fiume központtal 1919 szeptemberétől 1920 decemberéig. Költőibb olasz nevén: Impresa di Fiume (Fiuméi Törekvés).
Impresa di Fiume jobbra|bélyegkép|Fiumei bélyeg (1919) Az első világháború alatt Olaszország a londoni egyezmény keretében hadat üzent az Osztrák-Magyar Monarchiának. A háború után, párizsi békekonferencián Olaszországnak ítélték Trentino és Dél-Tirol tartományokat, egyes dalmát szigeteket és az Isztria-félszigetet, de Fiume nélkül, amit a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságnak ítéltek egy titkos egyezmény keretein belül.
Gabriele D’Annunzio politikust felbosszantotta a békeszerződés tartalma, emiatt cselekvésre szánta el magát. 1919. szeptember 12-én 2600 fős, többségében a királyi hadseregből származó nacionalistákból álló seregei élén bevonult Fiuméba, kiszorítva az ott állomásozó brit–francia rendfenntartó erőket. A Ronchi dei Legionariból Fiuméba tartó menetelésük Impresa di Fiume néven vált ismertté. bélyegkép|Gabriele D’Annunzio (középen egy bottal a kezében) carnarói katonákkal Fiumében 1919-ben Még ugyanazon a napon D’Annunzio bejelentette az állam csatlakozását az Olasz Királysághoz. A fiumei olaszok üdvözölték döntését és felszabadítóként tekintettek rá.Images of Fiume welcoming D’Annunzio Ezzel a lépéssel azonban magára haragította az olasz kormányt, mivel e katonai akció sértette a saint-germaini béke pontjait. A felkelők azt remélték, hogy az érkező olasz hadsereg bevonulásával Fiume véglegesen csatlakozik Olaszországhoz. Az olasz seregek ehelyett blokád alá vonták a kikötőt és a szárazföldi útvonalakat. 1919 szeptemberében Filippo Tommaso Marinetti, a felkelők katonai vezetője kapitulált.
Kormányzóság balra|bélyegkép|Carnaró hadilobogója 1920. szeptember 8-án D’Annunzio bejelentette a Carnarói Olasz Kormányzóság létrejöttét, ezzel együtt egy, a későbbi olasz fasisztához hasonló alkotmányt adott ki, magát Comandanténak, azaz Parancsnoknak hívatta.
A Carnaró elnevezés a Kvarner-öböl olasz elnevezéséből (Golfo del Carnaro) ered, ahol a város is található. D’Annunzio hajósgárdája később elfoglalta Krk szigetét. Az egyetlen állam, amely elismerte a Carnarói Olasz Kormányzóságot, a Szovjetunió volt.
Az alkotmány A Carnarói Alkotmány (olaszul: Carta del Carnaro) többek között egy anarchista, fasiszta és köztársasági elemekkel tarkított alkotmány volt. D’Annunziót gyakran az olasz fasizmus előfutárának tekintik. Saját politikai gondolkodása Fiumében alakult ki, miután találkozott a szakszervezeti uralmat (ún. szindikalizmust) hirdető Alceste De Ambrissal. De Ambris és D’Annunzio között a legfontosabb különbség az volt, hogy az előbbi egy törvényes keretek között létező, a szakszervezetek kezében lévő vezetést képzelt el, míg utóbbi a saját kapcsolatai révén, erőszakosan vette át a hatalmat.
Korporációs rendszer Az alkotmány létrehozott egyfajta korporációs rendszert, amelyben kilenc, mandátumok alapján választott tanács képviselte a munkások érdekeit, emellett tíz, teljesítmény alapján kialakított csoportba osztotta az embereket. A kilenc korporatív társaság listája: Ipari és mezőgazdasági munkások Tengerészek Munkaadók Ipari és mezőgazdasági szakmunkások Hivatalnokok és ügyintézők Tanárok és tanulók Ügyészek és doktorok Állami köztisztviselők Szövetkezeti munkások
Végrehajtó hatalom A végrehajtó hatalmat kilenc miniszteri kabinet (rettori) képviselte: Külügyminisztérium Állami kincstár Oktatásügyi minisztérium Igazságügyi minisztérium Hadügyminisztérium Gazdaságügyi minisztérium Munkaügyi minisztérium
Törvényhozás Az alkotmány kimondta, hogy az ország törvényhozásáért a kétkamarás parlament felel.
Felsők Tanácsa (Consiglio degli Ottimi) – általános választójog alapján választott, hároméves megbízatásra Korporatívok Tanácsa (Consiglio dei Provvisori) – a 9 korporatív csoport 60 főt választott
Igazságszolgáltatás Az igazságszolgáltatást a bíróságok végezték: Legfelsőbb bíróság (Corte della Ragione) Helyi bíróságok (Buoni Uomini) Munkaügyi bíróság (Giudici del Lavoro) Polgári bíróság (Giudici Togati) Bűnügyi bíróság (Giudici del Maleficio)
Hatásai Benito Mussolini a carnarói alkotmányt vette alapul a hatalmi rendszer kidolgozásakor. Amikor a fasiszták kerültek hatalomra Olaszországban, D’Annunzio közeli kapcsolatba került a vezető hatalmakkal. De Ambris szindikalista, habár elképzeléseit a fasizmus vette alapul, "mocskos diktatóriumnak" nevezte az államhatalmi szervezetet.
Az állam megszűnése Az 1920. november 12-én megkötött rapallói egyezmény keretében Fiume város és kerülete helyén létrejött a Fiumei Szabadállam.
D’Annunzio elutasította a szerződést, és személyesen üzent hadat Olaszországnak. 1920. december 24-én az olasz hadsereg és haditengerészet körbevette a várost, és a carnarói hadsereg megadta magát.
A Fiumei Szabadállamot 1924-ben Olaszország a római szerződés keretében annektálta. Az állam helyén létrehozták Carnaro, más néven Fiume megyét.
Jegyzetek
Fordítás
Kategória:Európa történelmi államai Kategória:Olaszország Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamai Kategória:Rövid életű államalakulatok Európában Kategória:1920-as évek Kategória:Fiume