A Szépművészeti Palota (spanyolul: Palacio de Bellas Artes) Mexikóváros (sőt, egész Mexikó) legjelentősebb kulturális központja, évente körülbelül egymillió látogatója van. Amellett, hogy színház működik benne, két múzeumnak, a Szépművészeti Múzeumnak és a Nemzeti Építészeti Múzeumnak is helyt ad.
Története Építése a főváros szépítését célzó Porfirio Díaz-i programnak a keretében 1904. augusztus 2-án kezdődött Adamo Boari tervei alapján. A cél az volt, hogy a mexikói függetlenségi háború kitörésének századik évfordulója alkalmából létrehozzanak egy méltó épületet egy nemzeti színház céljára. Az 1910-ben kitört forradalom azonban megakasztotta az építést, így az csak 1934-ben fejeződött be, amikor már Federico Mariscal építészre volt bízva az munka. A palota szeptember 29-én nyílt meg, a benne novemberben Museo de Artes Plásticas (plasztikus művészetek múzeuma) néven megnyitott intézmény Mexikó első művészeti múzeuma lett. A múzeumban népművészeti, festészeti, szobrászati és bélyegkiállítás kapott helyt. 1958-ban a múzeum új nevet kapott: Modern Művészetek Múzeuma, egyúttal felújításokat is végeztek a kiállítótermekben. Hat év múlva azonban egy új modern művészeti múzeum nyílt, így a tárlatot odaköltöztették, az itteni intézmény pedig felvette A Szépművészeti Palota Múzeuma nevet. Állandó kiállítási tárgyai csak az elmúlt néhány évtizedben elkészült falfestmények voltak, ezek bemutatása mellett időszakos kiállításokat rendeztek benne. 1984-ben a negyedik szinten megnyílt a Nemzeti Építészeti Múzeum.
Leírás A palota Mexikóváros történelmi központjában, Cuauhtémoc kerületben található az Alameda Central park keleti oldalán, a Torre Latinoamericana felhőkarcoló északnyugati, az Edificio La Nacional északi szomszédságában. Mellette található a Bellas Artes nevű metróállomás, ahol a 2-es és a 8-as metróvonal keresztezi egymást.
Hosszúsága több mint 100, szélessége több mint 50 méter. Külsejére az art nouveau stílus a jellemző, belsejére az art déco. A külső díszítőelemek között megfigyelhetők mexikói állatok (jaguárok, kígyók, prérifarkasok), stilizált növények és a spanyol hódítás előtti kultúrák alakjai (például sasharcosok arcképei) is. A három (egy teljes és két fél) kupolával rendelkező palota falait Olaszországból és Mexikó különböző vidékeiről hozott fehér márvány borítja. A főhomlokzaton helyezkedik el a híres „La Sinfonía” nevű dombormű, az épület előtt pedig két pegazusszobor áll.
Nagy színházterme különböző források szerint 1396 vagy 2257 fő befogadására alkalmas, opera- és táncelőadásokat, komolyzenei koncerteket is rendeznek benne. 24 méteres színpadának különlegessége a világon egyedülálló üvegfüggöny: ezt a 24 tonnás alkotást körülbelül egymillió, 2 cm-es üvegdarab felhasználásával készítették. Eredetileg azért tervezték, hogy a tűzvészek ellen védjen. Ezen a függönyön egy tájkép látható az Iztaccíhuatl és a Popocatépetl vulkánokkal, körülbelül az a látkép, ami a 20. század elején a Nemzeti Palotából látható volt. A függöny eredeti terveit Maróti Géza készítette 1908-ban, végül Harry Stoner valósította meg. A New York-i Louis C. Tiffany-házban készült alkotás hajón érkezett Mexikóba. A terem áttetsző mennyezete (Maróti Géza műve) az Olümposzt ábrázolja Apollóval, akit a kilenc múzsa vesz körül. A színpad feletti mozaik szintén magyar mester, Körösfői-Kriesch Aladár elképzelése alapján készült.
A Manuel M. Ponce elnevezésű színházterem 245 ülőhellyel rendelkezik, például kisebb zenei bemutatókat és díjátadókat szoktak benne tartani. Még kisebb méretű (180 férőhely) a például olvasóköröknek, sajtókonferenciáknak és lemezbemutatóknak helyt adó Adamo Boari nevű terem.
Falfestményei A palota belsejének különleges értéke a 17 darab falfestmény, amelyeket hét mexikói művész: Diego Rivera, David Alfaro Siqueiros, Rufino Tamayo, Manuel Rodríguez Lozano, Jorge González Camarena, Roberto Montenegro és José Clemente Orozco készített. Egy részük már a palota elkészülte előtt létezett más helyszíneken, csak később szállították át őket ide. A legjelentősebb festmények: Év Alkotó Eredeti cím Címe magyarul 1926 Diego Rivera Carnaval de la vida mexicana A mexikói élet karneválja 1928 Roberto Montenegro Alegoría del viento A szél allegóriája 1933 Diego Rivera Revolución rusa Orosz forradalom 1934 Diego Rivera El hombre, controlador del universo Az ember, az univerzum irányítója 1934–1935 José Clemente Orozco Katharsis Katarzis 1942 Manuel Rodríguez Lozano La piedad en el desierto Piéta a sivatagban 1944 David Alfaro Siqueiros Nueva democracia Új demokrácia 1945 David Alfaro Siqueiros Víctimas de la guerra A háború áldozatai 1945 David Alfaro Siqueiros Víctimas del fascismo A fasizmus áldozatai 1950–1951 David Alfaro Siqueiros Tormento y apoteosis de Cuauhtémoc Cuauhtémoc kínzása és apoteózisa 1952 Rufino Tamayo Nacimiento de nuestra nacionalidad Nemzetiségünk születése 1953 Rufino Tamayo México hoy Mexikó ma 1957– Jorge González Camarena Liberación Szabadulás
Képek
Jegyzetek
Kategória:Mexikó 20. századi építményei Kategória:Cuauhtémoc (kerület) Kategória:Mexikóváros építményei Kategória:Mexikó színházai Kategória:Mexikó múzeumai Kategória:Művészeti múzeumok és galériák